Amióta a jazz öntudatra ébredt, története során mindig fontos szerepet játszottak a nagyzenekarok, kezdve Paul Whiteman 1920-as években működött zenekarával. A big band népszerűsége megért hullámhegyeket és hullámvölgyeket, s a gazdasági nehézségek ellenére mindmáig a műfaj elengedhetetlen formációja maradt.
Az egy híján húsztagú zenekar, a John Hollenbeck Large Ensemble, fontos jellemzője, hogy megszólalásban igen távolra merészkedik a megszokott big band-hangzástól, továbbá hogy nem szabadon felcserélhető muzsikusok laza kompániája, hanem állandó alkotótársak műhelye, amelynek magja Hollenbeck mellett a Claudia Quintet hatodik tagja, Matt Mitchell zongorista, Tony Malaby szaxofonos, illetve ? nem utolsósorban ? Kermit Driscoll nagybőgős. Utóbbi a rockzenétől az avantgárd jazzig több műfajban is otthonosan mozog, és Patti Austintól Bill Frisellig számtalan együttműködésben alkotott már maradandót. A zenekarvezető grandiózus kompozíciói a minimalizmus eszközeivel épülnek hangkölteményekké, amelyekből Theo Bleckmann énekhangja sem hiányozhat.
John Hollenbeck legutóbbi két, nagyzenekari projektes albumának megjelenését komoly szakmai visszhang övezte. Az Eternal Interlude című lemezen, amelyet 2010-ben Grammy-díjra jelöltek, a John Hollenbeck Large Ensemble előadásában hallhatóak a névadó dobos szerzeményei. A Songs I Like A Lot című lemez feldolgozásokat sorakoztat fel ? ez alól a Chapel Flies című szám az egyedüli kivétel ? a Frankfurti Rádió Big Bandjének előadásában; a lemez a már említett Theo Bleckmann énekessel közös projektben valósult meg. A The Moon?s A Harsh Mistress című dal ezen az albumon hallható feldolgozása szintén Grammy- jelölt volt idén. Bleckmann részt vesz a mostani turnén, így mindannyian biztosak lehetünk abban, hogy a ma esti budapesti koncerten is számos dal felcsendül majd erről az izgalmas lemezről.
Forrás: Művészetek Palotája
