Egyesek szerint Jókai 1854-ben hajóval kikötött a Balaton-parton, és ekkor örök szerelemre lobbant a tó iránt. A történeti feljegyzések mit mondanak erről?
Lehetséges, én mégis maradnék az 1857-es dátumnál mint biztos pontnál. Egy évvel később jelenik meg ennek nyomán A magyar Tempevölgy című tudósítása, amelyet a Vasárnapi Újság hasábjain publikált. Gyakran találkozom azzal, hogy a reformkori Balatonfüred nagyszerűségét az ott nyaraló hírességek, például Jókai Mór jelenlétével magyarázzák. Azonban Jókai Mór soha nem járt a reformkori Balatonfüreden, ezt érdemes tisztázni.
Tehát az ő Balaton iránti vonzalma egy későbbi korszakhoz köthető?
Igen, kétségkívül abban az időszakban alakul ki, amely a magyar történelem egyik „mostohagyereke”, vagyis az 1849 és 1867 közötti önkényuralom korában. Ez természetesen semmit nem von le Jókai érdemeiből. Kétségtelen, hogy valamikor az 1850-es években meglátja a Balatont, és innentől kezdve egyre jobban foglalkoztatja a tó világa is. Az azonban, hogy később villát is épít Füreden, más okokra vezethető vissza.
Egyebek mellett a tüdőbetegségére. S bár kétségtelen, hogy Füredhez kötődött leginkább a Balaton-parton, de nem csak ott járt.
Így igaz. Ha már eljutott a Balatonhoz, akkor nem csupán Balatonfüredet látogatta. Bár mindenki Füreddel köti össze a nevét, A magyar Tempevölgy cikksorozata egy ennél tágabb balatoni képet mutat be. Nem véletlen, hogy e néven emlegeti a vidéket.
Mi az, amit Jókai meglátott a Balatonban, mi volt számára a hely vonzereje?
Az egyik legfontosabb dolog, hogy ott van Balatonfüred mint fürdőhely. Gyakran hallani azt, hogy a reformkori füredi fürdő, a Savanyúvíz fénykora az ott nyaraló hírességeknek köszönhető, mint például Széchenyi, Kossuth, Wesselényi. Ez azonban nem igaz. A fürdőintézmények ebben az időszakban fejlesztésre váró, rossz állapotban voltak, Kossuth és Széchenyi is elégedetlen volt a helyzettel. Az a megítélés, hogy bizonyos hírességek jelenléte emelte a hely presztízsét, gyakran utólagos interpretáció, velük fémjelezni a fénykort pedig tévedés. Érthető módon például sokkal nagyobb eseménynek számított, hogy 1852-ben Ferenc József is meglátogatta a fürdőt. 1865-től indulnak meg a nagy fejlesztések, és ekkor kezdődik Balatonfüred valódi fénykora. Ez független a politikai helyzettől. Füred előtérbe kerülését két bencés egyházi személy, Simon Zsigmond tihanyi apát és Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát kezdeményezte. Ekkor kezdték a fürdőt önálló vállalkozásként működtetni.
Fontos tisztázni, hogy amikor fürdőkultúráról beszélünk, nem a Balatonban való fürdésre kell gondolni, hiszen ebben az időben a savanyúvíz jelentette a Balaton-part vonzerejét, nem pedig a tó vize.
Pontosan. Sokan azt hiszik, hogy Balatonfüred neve is a fürdőből ered, pedig valószínűbb, hogy a Fürjed elnevezésből származik. A korabeli fürdőkultúra elsősorban a savanyúvízforrásokhoz kapcsolódott, a vendégek vagy fürödtek benne, vagy ivókúraként fogyasztották.
Hogyan jutottak el a gyógyulni vagy pihenni vágyók akkoriban Balatonfüredre?
Mivel 1861 előtt még a déli parton sem volt vasút, mindenki lovas kocsival érkezett: 1847-től már csak Keneséig, mert ettől fogva már a Balatonon járt a Kisfaludy gőzhajó, ami Füredet is érintette. Ez azt jelentette, hogy lényegében senki sem ment csak pár napra, hiszen a hosszú utazás után érdemes volt heteket eltölteni a fürdőben. Emiatt ki kellett építeni az infrastruktúrát: szállásokat, báltermeket, kávéházakat, szórakozóhelyeket. Ezt követően már nemcsak a gyógyulni vágyók érkeztek Füredre, hanem azok is, akik egyszerűen kikapcsolódni akartak. A 19. század derekán pedig egyre inkább megjelent az igény a Balatonban fürdés iránt is. Füred ettől kezdve elvesztette a monopolhelyzetét, mert a Balaton maga vált vonzóvá. Az emberek már nemcsak Füredre mentek, hanem a tó más részeire is. Ugyanakkor az sem titok, hogy a Balaton sokáig inkább akadályt jelentett az emberek számára. A 19. század első felében még olyan tervek is születtek, hogy a tavat le kellene csapolni, mert csak elválasztja egymástól a megyéket. Úgy vélték, hasznosabb lenne termőföldként, mint veszélyes vízfelületként. Jókai írásai, különösen A magyar Tempevölgy, ehhez mérten radikálisan új szemléletet képviseltek: a Balatont történeti és természeti kincsként mutatták be.
Ez a 19. századi romantikus tájszemlélethez kapcsolódik?
Pontosan. A felvilágosodástól kezd kialakulni az elvágyódás a természetbe, de a legtöbb embernél úgy, hogy közben a kényelem is megmaradjon. Jókai könnyen azonosult a Balaton szépségével, és kiaknázta a benne rejlő irodalmi lehetőségeket. Nem véletlen, hogy villát is vásárolt Füreden.
Kinek az ösztönzésére épített Jókai Mór villát Balatonfüreden, milyen társasági életet élt, és hogy utolsó éveiben miért inkább Siófokon pihent, az kiderül a Magyar Kultúra magazin 2025/3. számából, ahol több más, a vízzel kapcsolatos írás is olvasható. A magazinról további információk itt érhetőek el.
