Jolis Carmen: Szívből vagyok bohóc

Nemcsak zenélsz, hanem újságíró, sőt szerkesztő is vagy egy magazinnál, ezért mint kolléga kérdezem az elfogulatlan és pontos tájékoztatás feltétlen híveként: megerősíted-e azt a sajtóhírt, hogy már hatéves korodban berúgtad a zeneiskola ajtaját, és közölted, hogy oda fogsz járni?

Nagyjából ez történt, igen.

És azóta sem tántorított el ettől a dologtól semmi?

Nem.

Hitelesebbnek érzed magad énekesként, amikor olyan dalt adsz elő, amit te írtál? 

Bizonyos szempontból előnyös ez a helyzet, bár, amikor először énekeltem a saját szövegemet sok ember előtt, az olyan volt, mintha meztelenül állnék egy színpadon.

Miért?

A magánéletemben viszonylag keveset beszélek a saját érzéseimről, közelebb áll hozzám a hallgatóság szerepe. A dalszerzés azért is jó platform számomra, mert olyankor nem szoktam azon gondolkodni, hogy zavarok-e valakit azzal, amit épp érzek vagy gondolok. Egyszerűen leírom, ami a fejemben kavarog, és kész.

Aztán kiállsz a közönség elé, furcsán érzed magad, mégis elénekled nekik, ami nemrég a fejedben kavargott. Mi van, ha nem érdekli őket?

Ez a kockázatos része a dolognak. Szerintem még keresem, hogy ki is a közönségem. Kik azok, és hányan vannak, akik át tudják érezni a dolgaimat. Amikor kijött a Tükör című dalom, kaptam egy kommentet, amiben azt írta valaki, hogy neki tetszik, de szerinte nem fog nagyot menni, mert manapság nem igazán népszerű, ami ennyire őszinte.

Dalszerzőként, előadóként nem is igazán törekszel arra, hogy mindenkit meghódíts?

Számomra  fontos, amikor másokhoz beszélek – éneklek –, hogy mondjak is valamit, különben nem látnám értelmét.

Sosem volt valódi célod a széles körű népszerűség?

Egyszer írtam egy dalt azon gondolkodva, hogyan lehetne a közönség számára legjobban befogadható.

Csak egyszer?

Azt hiszem, mert az a kísérlet nem vált be. Nem is publikáltuk sehol, rájöttem, hogy nem ez az én utam.

Magad mondtad valahol, hogy régebben általánosabb témákhoz nyúltál, most inkább személyes szövegeket írsz. Önmarcangolós, önmegfejtős ember vagy?

Főleg az első. Sajnos, vagy nem, de jellemző rám az önmegkérdőjelezés, bár szerintem ez valamennyire mindenkiben jelen van. Az biztos, hogy én nagyon sokszor kérdőjelezem meg saját magamat.

Erről szólna a Tükör is?

Igen. Amúgy egy konkrét pillanat inspirálta, amiből kinőtt az érzés, milyen is, mikor az ember nincs megelégedve azzal, amit a tükörben lát. Ebben az esetben nem a külsőségekre gondolok, az egy teljesen másik kérdés. Inkább arra, hogy hoztál egy rossz döntést, vagy többet is egymás után, és nem tudod, hol ment el az egész.

Népi bölcsesség, hogy ne nézegesd túl sokat magad a tükörben, mert megcsúnyulsz. Nyilván azért, mert ha kritikus vagy magaddal szemben, akkor minél tovább nézed magad, annál több hibát fedezel föl.

Szerintem is nehéz megtalálni a jó arányt. Az is lehet ártalmas, ha az ember túl sokat elemezgeti magát abban a bizonyos tükörben, de az sem célravezető, ha az ember sosem mer belenézni.

Másoknak is írsz szövegeket?

Tulajdonképpen érdekes lenne belenézni a világba más szemével. Ezen mostanában gondolkodtam is, mert valahogy egyre több barátom vagy barátnőm pendíti meg, hogy esetleg segíthetnék nekik szöveget írni. Eddig nem írtam másnak dalszöveget, de most úgy érzem, hogy érdekes lehetne.

A Tükörben nincs sok szöveg, a zene sincs túlbonyolítva, de vannak nagyon furcsa pillanatai. 

Sokan azt hiszik hallgatás közben, hogy elment a net, vagy megállt a hangfájl a refrénben, ami természetesen szándékos – a tiszta múlt és az enyhén szólva zajos jelen közti kontrasztot hivatott tükrözni.

Amikor meghallgattam, úgy éreztem, hogy ebben a számban nem pusztán ringatózik a szöveg a dallamon, inkább együtt mesélnek el egy történetet. 

Nagyon erős belső dinamikai változásokat tartalmaz, ahogy az állapot is, amiről szól. Ahogy már mondtam, hajlamos vagyok arra, hogy szélsőségekben mozogjak, és ebben ez is benne van, főleg a refrénben.

Ki a zeneszerző?

Az új dalaimat Edivel, azaz Pink Edvárddal írjuk, ezt a számot is vele csináltuk. Sokat dolgozunk együtt, nemsokára kijön egy új dalunk, ami egy folyamatban lévő nagy projekt része lehet. Ő pontosan érti, miről szól számomra a szöveg, amit hozok, ugyanazt a hangulatot teremti meg a zenében, amit én is elképzeltem.

Egy nagylemeznyi anyag készül?

Igen, egy koncepciólemez lesz, aminek egy identitásválságba kavarodó bohóc belső vívódása a központi témája. Röviden: egy bohóc, akinek elege lett az elvárásokból.

Aki te vagy?

Igen, nem nagy meglepetés, hogy a szóban forgó bohóc én vagyok. A bohóc, aki azon gondolkodik, hogy vajon hogyan került ebbe a szerepbe, és szeretné-e akkor is valaki, ha kiderülne, hogy a mosoly mögött sokszor súlyos, és nem mindig vidám érzelmek kavarognak.

Egy bohóc átváltozásai, mi lesz a bohócból, ha nem bohóc?

Mi van, ha a bohóc leveszi a piros orrát?  Akkor is ér-e valamit, vagy csak egy nyugdíjazott bohóc lesz? Tényleg ez a bohóc kérdése. Erre keresi, és majd kiderül, hogy megtalálja-e választ.

Az nem zavar, hogy csak a megélhetési bohócoknak jár a nyugdíj?

Nem, mert én szívből vagyok bohóc. Ez egyértelmű.

Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu