Az irodalmi Nobe-díjat elnyert Jon Fosse elmondása szerint egy évtizeden át „visszafogottan készült” a győzelmére, így amikor a csütörtöki bejelentés után felhívták, nagy örömmel fogadta a hírt. „Kicsit meglepődtem, de igazából nem” – fogalmazott.
A Nobel-díjnál magasabbra nem lehet jutni. Utána már csak lefelé vezet az út – nyilatkozta csütörtökön az irodalmi Nobel-díj idei győztese, Jon Fosse norvég író. A norvég TV2 televíziós csatornának nyilatkozva Fosse elmondta: évek óta az irodalmi díj esélyesei közé tartozik, ezért hozzászokott a feszült várakozáshoz, egyúttal ahhoz is, hogy nem neki ítélik a díjat.
„Szóval ez most egy kicsit váratlanul ért” – fűzte hozzá. „Meghatódtam, nagyon boldog és hálás vagyok! – idézte csütörtöki közleményében az írót norvég kiadója, a Samlaget. A NRK norvég közszolgálati televíziónak Fosse azt mondta, hogy a Nobel-díjra olyan kitüntetésként tekint, amely pusztán az irodalomért jár, „amely mindenekelőtt irodalom kíván lenni, semmi más”. Elmondása szerint egy évtizeden át „visszafogottan készült” a győzelmére, így amikor a csütörtöki bejelentés után felhívták, nagy örömmel fogadta a hírt.
A norvégiai Bergen városában élő Fosse-t telefonon érte el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára az irodalmi díjazott személyének csütörtöki bejelentése után. Az író éppen vidéken autózott, és megígérte, hogy óvatosan vezet hazafelé.
Jon Fosse a negyedik norvég író, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de már csaknem egy évszázad telt el a legutóbbi díjazott, Sigrid Undset 1928-as elismerése óta.
Jon Fosse az irodalmi Nobel-díjjal 11 millió svéd koronát (368 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
A negyven éve Oslóban élő műfordító hozzátette, hogy először Fosse vesszőhasználatának titkát kellett megfejtenie, mert mint mondta, a norvég író műveiben a vesszők a ritmust, a tempót, a szünetet, a hangerőt és a hangsúlyokat jelzik. Felidézte, hogy maga a szerző tanácsolta neki: ne a nyelvtannal törődjön, ne rendszert keressen, hanem érezze a regényekben jelen lévő zenét.
A. Dobos Éva személyesen is ismeri Jon Fossét, annak ellenére, hogy az író nem nagyon fogad vendégeket, és az újságírók kérdéseire is csak e-mailben válaszol. Mint mondta, hiába invitálják Fossét a saját darabjai bemutatójára, nem megy el, nemcsak Párizsba és New Yorkba, hanem a kőhajításnyira lévő oslói színházakba sem. Ennek ellenére a Norvégiában élő magyar műfordító még 2013-ban interjút készített a norvég íróval az oslói királyi palota parkjában álló Grottenben, a „Barlangban”, amely – mint a nemzet művészének járó ház – élete végéig Jon Fosse lakhelye. A múlt században épült villában Fosse megmutatta korábbi díjait A. Dobos Évának. Mint a norvég író fogalmazott, „angol etikett szerint ezeket a mellékhelyiségbe illik akasztani; hivalkodás lenne prominensebb helyre, például a nappaliba vagy a folyosóra tenni. De én minden díjért és elismerésért hálás vagyok. Csak ne lennének a díjkiosztó ünnepségek, ezekről legszívesebben elfutnék, és akkor örülök a legjobban, amikor végre hazamehetek”.
A norvég író jelenleg három lakóhely között osztja meg életét, Oslo, Bergen és az osztrák Hainburg között, ami közel esik Pozsonyhoz, ahol szlovák felesége családja él – mondta A. Dobos Éva.
A. Dobos Éva: „Jon Fosse szövegeiben a zenét kell érezni”
„Jon Fosse szövegeiben a zenét kell érezni” – mondta az MTI-nek A. Dobos Éva, a Nobel-díjas norvég író magyar műfordítója annak kapcsán, hogy Jon Fossénak ítélte a Svéd Akadémia csütörtökön az irodalmi Nobel-díjat.
A. Dobos Éva – aki az író számos művét, köztük a Trilógiát, az Álmatlanságot, a Melankóliát ültette át magyar nyelvre – kiemelte, „a norvég író műveinek jellemzője a szikár, minimalista, szinte monoton szöveg”. Hozzátette, a szerző „sok ismétléssel dolgozik, mindezek mellett pedig az egyedi, félreismerhetetlen Fosse-stílust a vesszők sajátos használata és a szöveg zeneisége adja”.
Fotó: Eirik Hagesaeter / Bergensavisen / AFP
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
