 |
? Mit gondol, milyen kapcsolat lehet a kinevezés és a kitüntetés között?
? A kitüntetésnek nincs köze a kinevezésemhez. Az indoklásban ez áll: tudományos tevékenységéért és a nagy sikerű, nemzetközi visszhangot is kiváltó Luxemburgi Zsigmond kiállítás megszervezéséért és katalógusáért. A kiállítás 2006-ban nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban, de már 2003-tól dolgoztunk rajta. Nagyon hosszú szervezési időszak eredménye volt ez, a magyar múzeumi gyakorlatban talán az egyik legalaposabban, komoly költségvetéssel előkészített kiállítás lett, amit nem csak Budapesten láthatott a közönség ? százezres nagyságrendben ?, hanem Luxemburgban is. Luxemburg fontosnak tartotta, hogy az ország nevét viselő jeles középkori dinasztia egy tagját bemutassa. A 800 oldalas katalógus három nyelven készült el ? magyarul, németül és franciául, ez utóbbiakat luxemburgi partnereink kérték. Budapesten szerkesztettük és egy német kiadó adta ki.
- Hogyan fogadták a kiállítást Luxemburgban?
- A luxemburgi nagyherceg és a magyar államfő volt a kiállítás két fővédnöke, ők nyitották meg az eseményt. Óriási látogatottsága és nagyon komoly sajtóvisszhang volt. Európai nívójú kiállításként jellemzik, amely nemcsak kultúrdiplomáciai tényezőnek számított. Tudományos recenziók még évekkel később is jelentek meg róla. Mindenütt pozitív értékelést kapott.
- Akkor most nézzünk előre. Milyen tervekkel indul a következő öt évnek a múzeum? Tudjuk, hogy a helyreállításnak azonnal el kell kezdődnie, hiszen az épület felújítása régóta esedékes, tél vége felé balesetveszélyessé vált az Üllői útra néző homlokzat, megrepedtek a tetején lévő, 11 méter magas lanterna tartóoszlopai.
- Nem egyszerű rekonstrukciót tervezünk: komplex múzeumfejlesztést szeretnénk végrehajtani, ami példa értékű lehet Magyarországon. Elkészítettünk egy muzeológiai koncepciót, amely az építészeti rekonstrukciónak a kiindulópontja és a tervpályázati kiírásnak is a programja. Ennek fontos része a múzeum szervezeti megújítása, a programok átstrukturálása. A koncepciót márciusban benyújtottuk a minisztériumhoz, ahol azt az ígéretet kaptuk, hogy hamarosan megszületik a kormányhatározat. Mivel az épület továbbra is veszélyes állapotban van, nem lehet sokáig halogatni a döntést.
- Hány évre tervezik a teljes programot?
- Még nem látjuk a végét. Ha most elkezdődik a folyamat, legkorábban két év múlva lehet megkezdeni az építkezést, addig tervpályázati kiírás, közbeszerzési eljárás zajlik. De ezalatt elindulhat az elkerülhetetlen restaurálási program, tervezhetjük az állandó kiállításokat. Az összes olyan kiállítás az utóbbi évekből, amelyekben a saját anyagunk egy-egy részét mutattuk be, a török szőnyegektől az Esterházy-kincsekig vagy a szecessziós üvegekig, mind ízelítő a leendő nagy állandó kiállításból. Az időszaki bemutatókkal és a Nagytétényi Kastélymúzeum bútortörténeti tárlatával együtt a tervezett kínálatunk a turisztika nyelvén kifejezve minimum plusz egy vendégéjszakát jelent majd Budapest számára, ez komoly gazdasági eredményként értékelhető.
- Melyek az első lépések?
- A múzeum rekonstrukciója előtt be kell fejezni a hozzánk tartozó Nagytétényi Kastélymúzeum felújítását, oda fog kerülni a raktáraink bútoranyaga, valamint a bútorrestaurátor műhely. Ott kiteljesedik a gyűjtemény, itt hely szabadul fel.
- Néhány éve volt egy terv a belső udvar üvegtetős lefedésére.
- Ez a mostani programnak is része, ebben az új térben múzeumboltot, kávézót, galériát lehet kialakítani. A külső udvart viszont parkosítani szeretnénk, kertté varázsolni, műtárgyakkal, pihenőhelyekkel, étterem-terasszal. Itt fog nyílni az épület második főbejárata, amelyik fölveszi a város ritmusát. Este, a múzeum zárása után is működni fog ez a bejárat, a sűrű beépítésű környék késő estig látogatható belső kertet nyer ezáltal.
- Ezzel megváltozik a város és a múzeum kapcsolata, sokkal intenzívebb és folyamatosabb viszonyba kerülhetnek egymással.
- Pontosan ez a tervünk, és bizonyos mértékig a Ráday utca eleven életéhez is kapcsolódni szeretnénk, a múzeum karakterének megfelelően.
- Bővítés is lesz?
- Igen. 1896-ban, az épület átadásakor idő és pénz híján befejezetlenül maradt az egyik sarok, egy elég nagy alapterületű telekrész. Ide kortárs építészeti karakterű épületet szeretnénk, amely bővíti a múzeum funkcióit is. Az új épületrész földszintjén, 1300 négyzetméteren helyeznénk el a kelet-ázsiai kollekciót, korszerű múzeumi enteriőrben. A másik, még ennél is nagyobb újdonság a Design Múzeum lenne, ami Magyarországon egyelőre nem létezik. Nyugat-Európában a design múzeumba foglalása mindenütt megoldott, nálunk még nem. Az új épületben a design történetét, jelenét és jövőjét összegző gyűjtemény, kiállítás és dokumentáció kapna helyet. Az új épület pinceszintjére kerülne ? a mélygarázs mellett ? a gépészeti zóna, a földszintre pedig az új könyvtár és adattár, mely külön megközelíthető kutatóközpontként fog működni.
- Mely hazai és külföldi intézményekkel terveznek szorosabb kapcsolatot?
- Szeretnénk segítséget nyújtani és közös programokat szervezni az óbudai Textilmúzeummal, valószínűleg az első komoly együttműködés a gyűjteményük digitális feldolgozása lesz. Bécsi társintézményünkkel, a MAK-kal is szeretnénk közös programokat kezdeményezni, fölvettük a kapcsolatot a prágai, brünni, zágrábi múzeumokkal is. Ősszel nagy lengyel design programot tervezünk, a lengyel EU-elnökség alkalmából. Igazi közép-európai múzeumi együttműködés körvonalai bontakoznak, amelyben Budapest fontos szerepet játszhat. Legszorosabb partnerünk itthon a MOME, hiszen ikertestvér: egyszerre jött létre az épületen belül az iparművészeti múzeum és iskola. A Kinizsi utcai épületszárnyat máig főként ők használják, sajnos ez az épületrész katasztrofális állapotban van. De már elkészültek a Zugligeti úti területre az új műhelyház tervei, remélhetőleg hamarosan megépül majd és felszabadul ez az épületszárny is. Nagy álmunk, hogy megszervezzük a múzeum saját iskoláját, amely nem egyetem, nem főiskola: leginkább szabadegyetemnek, szabadiskolának mondhatnánk. Gondoljunk például ambiciózus mintaképként a párizsi École de Louvre-ra. A városlakók számára bővítenénk a múzeum szolgáltatásait a tudásközvetítésben, kézműves gyakorlatot kínálnánk, ismeretterjesztő tanfolyamokat indítanánk. A kihalófélben lévő speciális kézműves mesterségeket is jó lenne visszahozni és megkedveltetni.
- Térjünk vissza egy kicsit a közelebbi jövőhöz: egy tervezett kiállítás is kimarad az idei programból.
- Sajnos, anyagi forrás és részben hiányos előkészítés miatt egyelőre elhalasztottuk a Lechner Ödönről és Jungfer Gyuláról szóló kiállítást. De a jövőben biztosan megcsináljuk, ha nem is együtt a kettőt. Lechnerről, a múzeum építészéről a kupolatérben állandó bemutatót tervezünk a leendő budapesti szecessziós útvonal origójaként. Jungfer és műhelye munkái pedig egy olyan sorozatban kapnak majd helyet, amely a híres magyar márkaneveket mutatja be, a Zsolnay, a herendi és más magyar ?brand?-ek sorában.
- Olyan derűsen beszél a tervekről, hogy meg kell kérdeznem: mitől ilyen optimista?Fantasztikus megújulást vázolt fel a recesszió idején, egy eddig nem létező intézményt, egy közönség felé forduló, értékeire büszke iparművészeti múzeumot, egy világszínvonalú programot szeretnének megvalósítani.
- Talán alkat kérdése. Meggyőződésem, hogy állandóan a holnapra kell készülni. Lehet, hogy ez benne van a hagyományainkban is? A jelen ? hogy is mondjam ? mindig problematikus.
- Emellett bizalmat előlegez a közönségnek is, hiszen nem az igényeket szeretnék kiszolgálni, hanem egy magasabb nívójú élményre szoktatni a látogatókat.
- A közönségszámunk szerencsére folyamatosan emelkedik. Természetesen lehet a múzeumokban populáris, kevés energiát igénylő szellemi táplálékot kínálni, de friss, ropogós ínyencségeket is. Szerencsére azt látni, hogy ez utóbbi iránt komoly érdeklődés van társadalmunkban.
