A Juhász Anna Irodalmi Szalon 109. Olvass velünk! című estjén Juhász Anna irodalmár hangsúlyozta: ebben a nehéz időszakban, amikor az emberek többsége kénytelen a négy fal közé húzódni, az olvasásnak és a felolvasásnak különös jelentősége lesz. A történeteken keresztül ugyanis távoli világokba juthatunk el, a felolvasások során pedig kapcsolódhatunk egymáshoz.

Az est különös formátumban zajlott. Mivel mindenkinek ajánlatos most otthon maradni, ezért Juhász Anna az est első felét saját otthonából, óriási könyvespolca előtt élőzte le, ezt követően a vendégei, Puskás Kata Szidónia, Vecsei H. Miklós és Ferenczi György egy YouTube felvételen köszönt be, olvasott fel és mesélt.

„A könyv: / vigasz. A könyv: mámor! A könyv: megőrzött hit. A könyv: élet-biztatás. (…) olvassuk a könyvet, adjuk a tudatos létező, az ember kezébe a könyvet! Mert a könyv, ha nem is tud, / de segít megvédeni elménket és szívünket a Rossztól! Tudom.” – idézett Juhász Anna édesapja, Juhász Ferenc A könyv és az ember írásából. Rámutatott: az olvasás során létrejön az a sajátos figyelem és befelé fordulás, ami aztán lehetővé teszi azt is, hogy egymásra is jobban odafigyeljünk, hogy érzékenyebbé váljunk a másik világa iránt.

Az olvasás mellett a felolvasásnak is nagyon fontos szerepe van. Juhász elmondta, hogy életünk talán első meghatározó élménye az, amikor az édesanyánk felolvas nekünk. „Így indul a szocializációnk, így indul az életünk.” Ez aztán később is jelen van az életünkben: felolvasnak nekünk, ha valamit ismertetnek vagy egy értelmezés során. 

Juhász Anna
Fotó: Bach Máté

Aztán vannak olyan kiszolgáltatott helyzetek is, amikor egy személy csak felolvasás során találkozik az irodalommal, az irodalmi művekkel. Juhász Anna megosztotta, hogy mikor édesapja stroke-ot kapott, akkor ő volt az a családban, aki felolvasott neki. Akkor haszontalannak érezte magát, de ma már látja, hogy fontos volt az is, amit ő tett. 

A vakok és gyengénlátók számára is kiemelt jelentősége van a felolvasásnak. Sokan közülük falnák a könyveket, sokkal-sokkal többet, mint amennyi elérhető a számukra. 2017-ben az ő helyzetük megkönnyítésére jött létre a Bodor Tibor Kulturális Egyesület, amely elsődlegesen azért dolgozik, hogy minél több irodalmi mű legyen elérhető hangoskönyvként a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a hangoskönyvtárában. Jelenleg több mint 700 felolvasott könyvvel készültek el, emellett számos kulturális programot is szerveznek, a Vaksötét koncertek is az ő nevükhöz kötődnek.

Az egyesület elnöke, Puskás Kata Szidónia is az est vendége volt. Az ő nagyapja volt Bodor Tibor, az a színművész, aki egymaga több mint 900 órányi hanganyagot, 514 könyvet olvasott fel, amelyek nagy része ma is elérhető. A Bodor Tibor Kulturális Egyesületben látók és látássérültek együtt dolgoznak egy célért, és egy szenvedély hajtja őket, a könyvek szeretete. Sok önkéntes felolvasójuk is van, mi magunk is csatlakozhatunk a kezdeményezéshez.

Puskás Kata Szidónia
Forrás: marieclaire.hu

Puskás Kata a YouTube bejelentkezés során elmondta, hogy vannak már olyan felolvasóprogramok, amelyek képesek hangzóvá tenni az írott szövegeket. Ezek gépi hangja azonban nem hasonlítható az emberi beszédhez. Hangsúlyozta azt is, hogy az ő hangoskönyvei nem rádiójátékok, tehát nincs minden szereplőnek külön hangja, azonban a szöveget értő, értelmező felolvasásban hallgathatják a látássérültek. 

Az elnök a látókat is arra biztatja, hogy hallgassanak minél több hangoskönyvet. Nehéz ma már időt szakítani arra, hogy csendet teremtsünk magunk körül és leüljünk olvasni, viszont egy fülhallgatóval könnyedén kapcsolódhatunk az irodalmi művekhez bárhol és bármikor.

Ezután Ferenczi György csatlakozott be, aki arról mesélt, hogy mit jelent számára a hangoskönyv. „Elsősorban Rejtő Jenőt jelenti és A tizennégykarátos autót.” A zenész elmondta, hogy imádja a színészóriások felolvasásait, Gálvölgyit, Kernt, Bodrogit, hiszen ők képszerűvé, filmszerűvé varázsolják a könyvet. Hozzátette: ők a magyar nyelv mesterei, őket hallgatva saját maga is jobban, szebben beszéli az anyanyelvét. 

Vecsei H. Miklós

Vecsei H. Miklós a színészházból jelentkezett: ő Kondor Béla-művek, Juhász Ferenc- és Gárdonyi Géza-kéziratok között gitározással múlatja a rászakadt időt. Arról beszélt, hogy a felolvasás során a vesszőket és a pontokat a legnehezebb hangsúlyozni. Most Julien Bendától Az írástudók árulását olvassa, amit Babits fedezett fel a magyaroknak és 1928-ban írt is hozzá egy előtanulmányt, ami önmagában is nagyon fontos írás. Ebből olvasott fel Vecsei H., majd elmondta, hogy nemrég készített egy hangoskönyvet A Pál utcai fiúkból. Ami nagyon izgalmas volt számára ebben, az az, hogy miként lehet egy hanggal sok-sok karaktert megformálni.

Az esten bebizonyosodott, hogy bár az olvasás magányos dolog, kollektív élmény is lehet, hiszen a felolvasással vagy az olvasásélmény megosztásával kapcsolódni tudunk egymáshoz. Juhász Anna Pilinszkyt idézte, aki hasonlóan gondolkodott az irodalomról: „aki egy rendkívül felgyorsult világban él és valami olyan érzése lehet, hogy az értelem már nagyon nehezen tudja – a tiszta értelem, a tiszta ráció – osztályozni, definiálni azt, ami benne, körülötte, ösztönvilágában, sorsának a mélyén lejátszódik. És így nyúl valahogy a költészethez, amely talán szintén nem tudja definiálni ezt a csomó új és kiszámíthatatlan benyomást, jelenséget, érzelmet, ellentmondást, de kifejezi, napvilágra hozza, szemlélhetőbbé teszi – betársul. Betársul ebbe a sokszor nagyon magányosnak hitt, holott nagyon kollektív élménybe, az újdonságnak ebbe a záporába, illetve annak megfejtésébe. Ez az egyik. A másik az, hogy a világunk egy lett.”

Nyitókép: Juhász Anna