IMG_20240621_180650.jpg

Kádár-kockák a Skanzenben

A kockaház. Lakóház, életforma és annak reprezentációja a Kádár-korban címmel nyílt kiállítás június 21-én a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériában.

A gyakran Kádár-kockának hívott, a népi építészeti formáktól eltérő épülettípus a néprajzosok és az építészek által is lenézett háztípus volt. Míg a néprajzosok a paraszti hagyományoktól eltérő formát bírálták, két-három évtized alatt a falvak jelentős részének átalakította az utcaképét. A benne élők a modernizációt, a szépet és a kényelmet látták benne. A kockaház a paraszti életformától való eltávolodás szimbóluma lett.

A tárlat a Kádár-korszak tipikus falusi lakóházának négy megközelítését mutatja be. A kockaházban élők véleményét ütközteti az értelmiség kritikájával és a korszak politikájával. Arra keresi a választ, hogy miért lett a vidéki Magyarország település- és utcaképet meghatározó épülettípus a sátortetős kockaház, milyen gazdasági, politikai és kulturális folyamatok vezettek népszerűségéhez. Birkás Ákos, Rajk László, Bukta Imre, Schmied Andi, Katharina Roters, Weiler Péter, Nemes Csaba és más művészek alkotásai a kockaházak témára művészileg és sokszor rendszerkritikusan reflektálnak.

IMG_20240621_180847.jpg
A kiállítás részlete

A kiállításban a szocializmus erős standardizáló törekvései mellett a kockaházjelenség társadalmi vonatkozásai is fókuszba kerülnek: az átalakuló paraszti és falusi életforma, a szovjet típusú kényszer-szövetkezetesítés hatása, a második gazdaság, a háztáji adta lehetőségek, a modernizálás, a városi minták megjelenése.

A kiállítás október 31-ig a múzeum nyitvatartási idejében tekinthető meg a Skanzen irodaépületében található Skanzen Galériában. A kiállítás kurátora dr. Sári Zsolt.

Részletes információ a kiállításról itt.

Fotó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galéria

Ez is érdekelheti

Kockolunk a Ludwigban

A Ludwig Múzeum Kis magyar kockológia című kiállítása banálisnak tűnő témát vesz elő, de aztán kiderül, hogy a Kádár-kockához sokféleképpen lehet közelíteni.

A pajta és benne Bukta Imre – Vöröstó Kultháló bázisa, az Édenkert Porta

Egy háromszáz éves, alig száz lelkes falu a Vázsonyi-medencében, amit máig megmaradt, szinte egybefüggő kőpajta sora és rendhagyó településszerkezete egyedülállóvá tesz Magyarországon.

„Arra jutottam, jó lenne azt megfesteni, ami körülvesz” – Látogatóban Bukta Imre festőművésznél

Míg a kollégámmal a füzesabonyi buszmegállóban várakozunk, szóba elegyedünk egy idős hölggyel, akiről kiderül, hogy Mezőszemerén él. Azt mondja, ismeri Bukta Imrét, kedveli, büszke rá és nagyon jó embernek tartja. Amikor a buszról leszállunk, készségesen útba igazít bennünket. Ahogy közeledünk, már a távolból felismerem a Munkácsy-díjas festőművészt. Vesszőseprűt tart a kezében, a portája előtt sepreget, közben egy helyi idős emberrel beszélget, aki a biciklijére támaszkodik.

„Legyek kívül is meg belül is Bukta” – Bukta Imre születésnapi partiján jártunk

A mit sem sejtő Bukta Imrét mintegy százötven ember várta csendben a sötétben. Hetvenedik születésnapja alkalmából pop-art kiállítással egybekötött születésnapi partit szerveztek a tiszteletére az óbudai Godot Kortárs Művészeti Intézetben.