Kálmán Imre életét a minden képzeletet felülmúló siker és hírnév mellett végigkísérték a tragédiák. A család elszegényedése, az ízületi problémák miatt derékba tört zongoristakarrier, a világháborúk szörnyűségei mind-mind hatással voltak a művészetére és természetesen életének egy kevésbé ismert területére, a nőkkel való viszonyára is.
Az operettekben megénekelt alakok Klemen Terézia darabján keresztül most a maguk valóságában elevenednek meg; a nőket Kékkovács Mara tolmácsolásában ismerheti meg a közönség. Látjuk a nagybeteg Paula Dvorakot, akit Kálmán Imre közel tíz évig ápolt; a lángoló szerelmet az ünnepelt némafilmsztár, Esterházy Ágnes személyében, aki olyan operettprimadonnákat ihletett, mint Szilvia, Marica vagy Fedóra, és akinek Kálmánnal való kapcsolatáról Palásthy György filmet is forgatott. Majd a későbbi feleség következik – a Kálmánnál harminc évvel fiatalabb Vera Makinska a zeneszerző haláláig társa maradt a társadalmi kritikák ellenére is.
De vajon mennyit emelt át műveibe az életéből Kálmán? Hol húzódik a valóság és a képzelet határa, és vajon ezek a hús-vér nőalakok hogyan viszonyultak saját múzsalétükhöz?
Faragó András rendezésében a zeneszerző érzésein és a benne dúló személyes küzdelmeken van a hangsúly, ám a darab nem nélkülözi a humort és a romantikát sem. A Budapesti Operettszínház művésze pedig nem csupán a rendezői székből alakítja a dráma alakulását, ő maga is színpadra áll Kékkovács Mara partnereként.
