Találkozásaim a 460 éve elhunyt Reformátorral
A Kálvin János születése és a Reformáció 500. évfordulója alkalmából (2009-ben és 2017-ben), itthon és külföldön megjelent nagyszámú kiadvány, könyv, monográfia, konferenciaanyag és fordítás bizonyítja, hogy az egyház megújítását célzó mozgalmak közül a Luther Márton és Kálvin János által képviselt 16. századi reformáció időtlen értékeket képvisel. Meglepően gyors terjedése nagyobb részt az új egyházi tanok radikalitásának és az új „médiának”, a könyvnyomtatás tömegtermeléssé válásának tulajdonítható. Luther világraszóló botrányt keltett a wittenbergi templom falára/kapujára kifüggesztett 95 tételével, többek között a sokat vitatott forradalmi változásokat előidéző mondattal is: „Minden igazán szívén talált keresztény részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében, búcsúcédula nélkül is.” Sokak szerint Luther nem függeszthette ki a tételeit 1517-ben, egyszerűen azért, mert az emberek nem tudtak olvasni. Ezzel szemben már évtizedekkel azelőtt, német nyelvterületen az 1470-es évektől rendszeresen láttak napvilágot az egyleveles vagy többlapos, igen népszerű újságok (Einblattdruck, Flugblatt), amelyeket nagyobb városokban vásáros napokon árusítottak vagy olvastak fel. Ezek a nyomtatványok gyakran tartalmaztak vallásos szövegeket, híreket, eseményekről szóló beszámolókat, rémhistóriákat, pamfleteket, verseket, még illusztrációkat is. Csak Genfben, 1550 körül, hatvannál is több nyomda üzemelt. Gutenberg találmányával az emberi művelődéstörténet új korszaka, s vele együtt a reformáció vette kezdetét. Ahogy a lutheri reformáció, a Kálvin vezette francia reformáció sem mentes zajos botrányoktól. Párizsban és a francia királyság számos városában 1534. október 18-én terjesztett, Neuchâtelben nyomtatott plakátokon hirdették az egyház reformjának a szükségességét és támadták a katolikus oltáriszentséget. Ezzel a felekezetközi vitákat „kivitték az utcára”, ami rányomta a bélyegét a királyi hatalomra, főpapságra és az országos közhangulatra. Még I. Ferenc francia király amboise-i kastélyába is jutott a plakátból, aki szigorúan megtorolta az „eretnekséget”. Öt embert ítéltek halálra, köztük Kálvin barátját, Étienne La Forge gazdag kereskedőt máglyahalálra, egy nyomdászt felakasztottak. Ezzel elkezdődött a francia katolikusok és protestánsok közötti konfliktusok hosszú sorozata. Kálvin menekülni kényszerült Párizsból.
Ehhez hasonló incidensek jellemzőek a 20. századi avantgárdmozgalmakra is, ezek előszeretettel a rendőrséget provokálták a nagyobb reklám elérésére. A provokáció általában egyfajta láncreakcióként működött, ami társadalmi folyamatokat generált. Ebben a tekintetben Luther, Kálvin és az avantgárd meghatározó egyéniségei ‒ bizonyos fokig ‒ közös nevezőre hozhatók, hiszen mindannyian megszegték a hagyományos normákat, provokatív nézeteket képviseltek, és új társadalmi normarendszert ígérve bírálták a fennálló egyházi rendet.
A provokációk után természetszerűleg következett a francia reformáció egyházszervező munkája és nagyívű szellemi építkezése: a fiatal Kálvin elkészült korszakos művével (A keresztyény egyház rendszere ‒ Institutio Christianae religionis), amely latinul 1536-ban, francia fordításban 1541-ben, végleges formában 1559-ben látott napvilágot. Zárójelben jegyzem meg, hogy magyarul, legutóbb 2014-ben Buzogány Dezső, kolozsvári professzor új fordításában látott napvilágot az Institutio. Kálvin könyvét Európa-szerte bestsellerként fogadták, de Franciaországban háromszáz éven keresztül nem adták ki. Így Kálvin fő műve a „francia történelem legüldözöttebb könyvének” tekinthető. Sőt, még a francia Pléiade-sorozat 2009-es Kálvin-kiadása sem tartalmazza az Institutiot, tekintettel arra ‒ érveltek a szerkesztők –, hogy „más francia kiadóknál már többször megjelent”. Kálvin írásai 1842-től újra napvilágot láttak hazájában, ezek közül az 1863 és 1900 között Strasbourgban kiadott, 58 kötetes összes művek-sorozat a legteljesebb. A Francia Nemzeti Könyvtár csupán a 19. század végétől kezdte el tudatosan és rendszeresen gyűjteni Kálvin János műveit. Azóta szinte áttekinthetetlen az összkiadások, életműről szóló francia monográfiák, könyvek és videók listája. Jó száz évvel ezelőtt, Émile Faguet irodalomtörténész, a korra jellemző felfokozott nemzeti büszkeséggel üzente honfitársainak: „Kálvin a francia szellem megtestesítője a protestáns eszmerendszerben.”
Forrás:
1. Émile Faguet: Seizième siècle. Études littéraires, Paris, Lecène, Oudin et Cie, 1894, 188. o.
2.Kálvin János: Institutio. A keresztyén vallás rendszere. Fordította: Buzogány Dezső Református Egyházi Könyvtár. Budapest, Kálvin Kiadó 2014. 1–2. köt.
