Mióta foglalkozik a témával, és mi pontosan a vizsgálódásának a tárgya?
Mintegy két évtizede foglalkozom Kárpátalja 1918-tól napjainkig terjedő történetének kutatásával. Többféle szempontból vizsgálom az ott élő emberek, népek, nemzetiségek, politikai csoportok, intézmények fejlődését, konfliktusait. Minden összefoglaló igényű, szélesebb kitekintést adó munkára igaz az, hogy a szerző életének tapasztalata, folyamatos érdeklődése, a kérdéskörhöz fűződő kapcsolata éppúgy megjelenik a szövegben, mint az a néhány hónapos intenzív munka, amelynek eredményeként a könyv végül is megjelenik. Egyrészt sok-sok apró filológiai problémát kell megoldani, részletkérdéseket kell tisztázni. Ugyanakkor a nagyobb összefüggésekben, egymással ütköző nemzeti kánonokban is el kell tudni igazodni ahhoz, hogy érdemi eredményekre jusson az ember. És persze számos vita tanulságait és sérelmeit is meg kell emészteni. Ezek nélkül aligha lehet szélesebb rálátással elemezni, értelmezni bármilyen történeti témát.
Hogyan alakult, hogy a Jaffa Kiadónál publikálta dolgozatát?
A történelemmel való megannyi manipuláció, az ismerthiányra, nemzeti elfogultságra visszavezethető félreértés és hamis mítosz ellenében látom az esélyét az elfogulatlan és tárgyilagos, a szakszerű és mégis olvasmányos történeti elemzésnek. Nem pusztán emiatt, a Jaffa Kiadó könyvsorozatában külön megtiszteltetés szerzőnek lenni. Jó értelemben vett népszerű történelmet írunk. Abból nem keletkezik hátrány, ha a szellemi alkotásnak nemcsak a ?társadalmi hasznosságára? hanem a ?társadalmi hasznosulására? is figyelemmel vagyunk. Cseppet sem népnevelő szándékkal, hanem a történeti tények tiszteletén alapuló olvasatok felkínálásával. Úgy gondolom, hogy a történelem semmi másra nem taníthat minket, mint a magunk és mások történelmének megismerésére, megbecsülésére. Az én olvasatom tehát választható olvasmány, szellemi játék.
Könyvében Kárpátalja politikatörténetét is széles körben tárgyalja. Meglátása szerint milyen hatást gyakorolt a mindenkori területre az éppen aktuális politikai nézőpont?
Nagyon egyszerűen összefoglalva ? előbb volt a politika, aztán a kárpátaljaiság. Az 1918 után meghúzott és többször megváltoztatott határok nem csak a magyarok, hanem a többi etnikum szempontjából sem voltak összefüggésben néprajzi, etnikai, kulturális vagy más hasonló tényezőkkel. A Csehszlovákiához csatolt Kárpátalja nem foglalta magába az összes csehszlovákiai ruszin többségű járást vagy települést. A trianoni békeszerződés értelmében Eperjes, Homonna, Bártfa és környéke Csehszlovákia szlovákiai részéhez került, Máramarost pedig a békeszerződés megosztotta Csehszlovákia és Románia között a Tisza folyó vonalán. Ugyanez a térség, Eperjestől Máramarosig, tehát megint csak nem a közigazgatási és államhatárokhoz igazodva, zsidó történelmi, valamint kultúrtörténeti szempontból is egységes és sok szempontból egyedi régió.
A hatalmi szempontok szerint kijelölt határok kérdése szorosan összefügg azzal, hogy a régió magyar és nem magyar népei egyaránt tisztában voltak a maguk kárpátaljaiságával. Legfeljebb mást értettek alatta az ott élő ruszinok, ukránok, magyarok, szlovákok, csehek, zsidók vagy éppen németek, románok. Ez a helyzet a mai napig nem változott, bár a kárpátaljaiság tartalmát nemcsak a határok keretezik, hanem a mindenkori politika is befolyásolja, mégpedig a főhatalmat képviselő országé és az anyaországé egyaránt.
Hogyan élték meg a Kárpátalján élő kisebbségek ezeket a szeszélyesen változó politikai viszonyokat, viszonyváltozásokat?
A magyarországi várakozásokban tévesen a magyar Kárpátalja képe élt, valami hasonló, mint az első bécsi döntéssel visszatért magyar többségű felvidéki részek esetében. Kárpátalján pedig eleve szó sem lehetett egy homogén tömeg várakozásáról. A csehszlovák időkhöz képest az életszínvonal romlását mindenki egyformán megérezte. Ahogyan az egyik helyi lap fogalmazott, ?jó lenne Kárpátalja népével az olcsó Bata-cipőket elfeledtetni?, illúziómentesen azt is hozzátéve ? ?és nagyon jó lenne, ha helyettük nagyon olcsó bakancsot vagy bocskort adhatnánk?. Ehelyett azonban jöttek az élelmiszerjegyek meg a vásárlási könyvek. Ez azonban csak a felszín.
A terület-visszacsatolások nyomán a magyar kormány elsősorban a magyaroknak akart kedvezni. A korabeli közvélekedés osztotta azt a gondolatot, hogy a kisebbségből többségbe került magyarságnak elemi igénye, hogy az idegen uralom alatt eltöltött évtizedek sérelmeit egyrészt kárpótolja, másrészt az elveszített gazdasági, kulturális és közigazgatási pozíciókat visszaszerezze. Azonban csak azok tarthatták meg állásukat, akiknek a magyar nemzethez való hűségét, lojalitását és politikai megbízhatóságát megkérdőjelezhetetlennek ítélték az arra illetékes bizottságok. Ezek alapján a kritériumok alapján dőlt el, ki kaphatott tisztes nyugdíjat, iparengedélyt, szociális támogatást.
Voltak-e autonómiára irányuló törekvések a Kárpátalján élő kisebbségek körében?
A többségében ruszinok által lakott régióval kapcsolatban mindig is az egyik legfőbb kívánalom az autonómia megadása volt. Ez a történet a közvélekedésben a mai napig nincs ?varázstalanítva?. 1918-ban a Károlyi-kormány akkor adta meg az autonómiát a ?leggyengébb? nemzetiségnek, a ruszinoknak ? az egyetlen kisebbségségnek, amelynek nem volt saját nemzetállama a szomszédságban ?, amikor már tudvalevő volt a csehszlovák fennhatóság. A csehszlovák államot a kisebbségi szerződés kötelezte a tartomány autonómiájának megteremtésére, azonban 1938 őszéig Kárpátalja közigazgatása azonos volt az ország többi tartományáéval. Kivéve a kormányzó tisztségét, amely azonban elsősorban szimbolikus pozíció volt, tényleges politikai hatalom nélkül. 1938-39 fordulóján az ún. második Cseh-Szlovák Köztársaságban Szlovákia és Kárpátalja is autonómiát kapott, ami a világháború árnyékában nem igazán csökkentette a két országrész kiszolgáltatottságát. 1939-ben a magyar kormány is határozottan megígérte az autonómiát. Az autonómia-törvény elfogadására, a hosszas előkészítő munka ellenére, nem került sor. És nem csak a háborús viszonyok, katonapolitikai megfontolások miatt ? szlávok lakta határterületről volt szó, az ellenségnek számító Szovjetunió szomszédságában, hanem a magyarországi belpolitikai ellenállás is igen nagy volt. Mégis, ha ma feltesszük a kérdést, hogy mi volt a hozadéka a visszacsatolás időszakának, akkor a leghangosabb válasz az, hogy gyakorlatilag biztosította az autonómiát a kárpátaljai terület közigazgatásáról szóló, 1939-ben életbe lépett és az időszak végéig érvényes rendelettel. A legfőbb jótéteményként pedig a ruszin nyelv második államnyelvvé tételét nevezik meg. Valóban kétnyelvűek voltak a településnevek, valóban kétnyelvű volt a Kárpátaljai Kormányzóság hivatalos lapja, valóban oktatták a ruszin nyelvet az iskolákban, viszont a korabeli politika erőteljesen megszabta a nyelvoktatás határait és szabályait. Ezt a korabeli hivatalos kifejezéssel ?magyarorosz? nyelvnek hívták.
Mit jelenthet Ön szerint a Kárpátalja a magyar kulturális élet szempontjából, és mit a történetírás számára?
Az egyes ember saját tapasztalata vagy a családi hagyomány által őrzött emlékezete általában kevés hasonlóságot mutat a kanonizáló történetírással, mivel az előbbi része az utóbbinak, fordítva azonban ez nem igaz. Az átlagolvasó olvasmányaiban a maga igazának alátámasztását keresi és akár meg is tudja találni. Kárpátalja folyamatosan ?érdekes? a mai Magyarország számára. Ha az érdeklődést a sajtóhírekkel mérjük, az utóbbi húsz évben az árvizek, a vereckei honfoglalási emlékmű és autonómia a legfőbb hívószavak, sok-sok ezekkel összefüggő elágazással. Más a tapasztalása a Kárpátaljával határos magyarországi megyék lakosságának, megint mások a tapasztalatai a magyarországi átlagpolgárnak, illetve a politikai elitnek. Talán az átlagpolgár véleményében is a legerősebben a folyamatosan beszivárgó napi politika érvényesül, akár tudatosítja ezt, akár nem. Ha az internetes portálok kommentjeit figyeljük, akkor ez gyakran indulati tényezővé transzformálódik. Amennyiben a mindennapi eseményekre figyelünk, akkor van benne együttérzés, ha meg a könyveladási sikerlistákat pásztázzuk, akkor a turistakalauz, vagy az ahhoz hasonlatos kis színes a legkelendőbb. Ezt a történeti és természeti élményt várjuk Kárpátaljától, ezt szeretjük Kárpátaljában.
