Rózsadombi látványosságok

Képző


szirtesjanos_alkotasa.jpg
 Szirtes János alkotása
 
Húszéves az idén a Látványtár, a rendszerváltás évében jegyezték be hivatalosan. Vörösváry Ákos és Gyökér Kinga gyűjtő passziójából, az addig második kerületi lakásukon tárolt kortárs művekből így Magyarország első magánmúzeuma lett, bár jó ideig változó helyszíneken. Aztán 1997-ben elkészült a Tapolca melletti Diszelen, a régi malom felújításával a múzeum épülete, a Látványtár végleges otthona.
 

erdelymiklos_alkotasa.jpg
 Erdély Miklós alkotása
 
A Vízivárosi Galériában megrendezett tárlat most a budai kötődést emeli ki, olyan alkotók műveit láthatjuk, akik nem csupán a "látványtáriak", de lakhelyük vagy munkájuk révén a második kerület jelenti (vagy jelentette) életük színterét. Így kerültek egy térbe Molnár Edit jól ismert művészportré-fotói, Erdély Miklós konceptje, Maurer Dóra geometrikus montázsai és Gross-Bettelheim Jolán végtelenül finom grafikái a rózsadombi utcákról. Kortárs, mégis rendkívül széttartó anyag került egybe, a tájképtől a szigorú, visszafogott geometrikus tisztaságig, Csohány Kálmántól Bak Imréig és Nádler Istvánig, Székely Kati poétikus felületű papírműveitől Szirtes János szürrealista pop-art víziójáig.
 

lossonczitamas_alkotasa.jpg
 Lossonczi Tamás alkotása

Ha valaki még nem járt Diszelen, nem tapasztalta meg azt a különleges atmoszférát, amivel a Látványtár beilleszkedett a faluba, ahogyan a malom terében együtt léteznek a kortárs művek és a helyi hagyomány használati tárgyai, neves és névtelen alkotók szépségesen megmunkált, átgondolt alkotásai egymásra találtak, bármilyen téma köré is rendezi őket Vörösváry leleménye, bármilyen hangsúllyal helyezi őket intenzív viszonyba - szóval aki nem ismeri a Látványtár élményét, az itt nehezen boldogul. Annyit lát a gyűjteményből, hogy egy szellemes, nyitott és izgalmas közeg mindent képes befogadni, ami az övéhez hasonló nyíltsággal viszonyul a kortárs művészethez. Nem stílusokat, korszakokat vagy neveket, nem a megszokott értékpreferenciákat, hanem a kultúra saját használatra értelmezett fogalmát, amibe bőven belefér a szépség mindenféle megnyilvánulása. Itt azonban nem derül ki, hogy Vörösváryék számára a művészet ugyanúgy jelentheti a gonddal hímzett falvédőt, mint a neoavantgárd emblematikus műveit. Mégis, a gyűjtemény kincsei egy nézőpontból, egy villanásra megnyílnak most, pedig csak egy mellékes szempont, a művészek lakóhelye diktálta a válogatást. De még ez a Látványtártól idegen szemszög is varázslatosan színes, sokoldalú élményt kínál a Rózsadomb alján.