Képzőművészet és irodalom a falakon

Kovács katáng Ferenc 1999-ben készített egy fekete fehér tusrajzsorozatot, amit 2000-ben a Dunaújvárosi Művelődési Központ Folyosógalériájában, majd az Oslói Kutatópark aulájában mutattak be. A 16 rajz mindegyikéhez Szalóky Melinda és Nyulasi Zsolt írt egy-egy vers- illetve prózareflexiót. Mindez kötetbe szerkesztve 2002-ben jelent meg nyomtatásban Leitner Karina grafikus tervezésében. Kovács katáng Ferenc negatívba átfordított rajzai – az irodalmi szövegekkel kiegészülve – húsz év után kiállítás formájában most újból láthatóak szeptember 18-ig az OIK rendezvénytermében.

Kovács katáng Ferenc, Nyulasi Zsolt és Leitner Karina alábbi sorai a kiállítás részét is képezik.

Kovács katáng Ferenc: Megmagyarázom…

„Egy kiállítás képei. Barátok, szeretteim, rokonaim társaságában. A velejéig népművelő Medvegy Zsuzsa ajándékozott meg egy kiállítási lehetőséggel 2000. karácsonyára a dunaújvárosi MMK Folyosógalériáján. A tusrajzok két egymás utáni ősz és tél termékei voltak, s reményem szerint lezárása egy sötét tónusú alkotási periódusnak. Tévedtem. A 2001-ben Oslóban s a 2002-ben Szófiában kiállított grafikák, s két nyomdában lévő kötet díszítő ábrái is – Vasadi/Falkeid: Versek, Sulyok Vince: Tegnapodban élsz – fekete-fehérek. A következő oldalakon látható 16 rajz a falról, a képkeretből némi digitális beavatkozás után került e vékonyka kötetbe két – alapvetően különböző vénájú – alkotótárs írásaival együtt. Nekünk így, pontosan ilyen elrendezésben sorjáznak egymás mellett és után a grafikák s a grafikák ihlette angol s magyar nyelvű REFLEXIÓK. Amint a könyv lapozódik, ahogy a sorok, a rajzok vésik maguknak a maguk útját a harmadik alkotótársam, a könyvművész gondos keze nyomán, úgy foganhat üzenetünk – reményem szerint – olvasóink, nézőink retináján, memóriájában:

utazz velünk térben és időben a határok nélküli fantáziavilágban.

Külön szeretettel ajánlom a Kunszenti és a Pohl családoknak.”

Nyulasi Zsolt: Reflexiók felé

„Melyik volt előbb – a kép vagy a szó? Mielőtt őszinte megbánást tanúsítva, továbbá némiképp hebehurgyán bevallanám, hogy persze most a kép, a képek, Kovács Katáng Ferenc tizenhat tűpontos munkája, amelyekben hol őskori élményeket, hol jelenvaló érzeteket fedeztem, fedezhettem fel, ezek a hol szabályos rendbe szerveződő, hol – másmiért – némiképp kaotikusnak nevezhető struktúrák, nos, mielőtt e vallomással előrukkolnék, következzék egy másik. Amikor először láttam a képeket a grafikákból nyílt dunaújvárosi tárlatra való készülődés napjaiban, akkor azonnal világos volt:

ismerem ezeket a vonalakat, ezeket az alakzatokat, ezeket a hol őskori élményeket, hol jelenvaló érzeteket.

Ezért éreztem jelentős kihívásnak, veszedelmes, de örömteli feladatnak, hogy – a vonal, ahogy rajzzá formálja, a szöveg, ahogy megírja önmagát (szerénytelen önidézet) – előbb szelíd nyomásra, majd a munka előrehaladtával egyre türelmetlenebb könyörgésre mellékeljem a Katáng-képek kiváltotta reflexiókat. Találkoztak a világaink talán – ennél többet nem tudok, és nem is nagyon merek állítani. Munkáimat Apának ajánlom.”

Leitner Karina: Úgy indult /részlet/

„Ez az izgalmas feladat nagy örömet szerzett nekem, hiszen ritkán találkozik az ember olyan esettel, amikor a képek készen vannak és mellé reflexiókat írnak; ez inkább fordított sorrendben szokott történni – az írások készen vannak és azokat illusztrálják. Megnéztem Katáng rajzait és a reflexiókat, majd kialakítottam a borítón azt a megégett, régies hatású formát. Közben kaptam tőle egy levelet, amiben ez állt:

„És támadt egy felettébb perverz ötletem. Mi lenne, ha mind a 16 képembe belenyúlnál hasonlóan a borítón látható módon…”

Belenyúltam, valóban jót tett a rajzoknak. Beléjük karcoltam és olyan hatást keltettem, mintha félre lenne nyomva. Így (és e nélkül is) egy sötét tónusú, borús Katángot ábrázolnak.”

A kiállítás finisszázsa szeptember 16-án 18 órakor lesz a könyvtár rendezvénytermében, melyen Láng Judit belsőépítész vezeti körbe a tárlaton a vendégeket. Gaál Zoltán Svédországban élő zeneszerző pedig erre a kiállításra komponált RHYTM III című művének ősbemutatóját tartja. A program végén pedig Teleki Bálint költő dedikálja a Szalóky Melinda angol szövegeiből készült műfordításait tartalmazó NAPÚT mellékletet.

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

További részletek itt.