Kertek alatt – Ősz, természet, elengedés
Cikksorozatunkban Mészáros Zsolt segítségével merülünk el az otthoni kertészkedés fortélyaiban, a tudatos természetszemlélés és nem utolsósorban a fák, erdők és mezők világában. Ha te is úgy érzed, hogy több időt töltenél növények társaságában, ha egy kicsit otthonosabban mozognál a kertben, és szívesen megismernéd közelebbről a körülöttünk élő növényvilágot, a Kertek alatt neked szól! Vajon mit tanít az őszi természet az elengedésről? Zsolt egy személyes hangvételű cikkben osztja meg, mit gondol és érez a témával kapcsolatban, és arról is beszél, hogy miként zajlik az „elengedés” a természetben.
Elengedésből fakadó megújulás
Ahogy a korábbi cikkben is szó volt erről, ősszel a fák megválnak a leveleiktől. Nem a vastag gallyakat és ágakat engedik el, hanem a leveleiket – önmaguk azon részeit, amikről tudják, hogy jövőre újra kihajtanak és koronaként díszíteni fogják őket. Talán mi, emberek is valahogy így vagyunk az elengedéssel. Amikor elengedünk valamit, akkor többnyire két dologban bízunk: vagy abban, hogy természetes módon visszajön, visszatalál hozzánk, vagy abban, hogy valami még jobb érkezik meg a helyére.
Nálam is aktuális téma az elengedés. Az én kertemre is lesújtott a nyári hőség, és meg kell válnom néhány növényemtől. Nem is akárkiktől: azoktól, akikkel a kertészeti utam indult. Azoktól, akikkel minden elkezdődött. Többek között az első tujám is szó szerint szétégett.
Ki kell ásnom őket, és új növényeket kell telepítenem a helyükre, az ő egykori területüket kell megszépítenem. Nem kesergek ezen. Úgy fogom fel a helyzetet, hogy ez most egy új pályaszakasz. Bemutathatom önmagamnak, hogy az elengedett múlt helyén mit tudok alkotni a mostani fejemmel, a mostani lehetőségekkel. Úgy érzem, ezek a távozó növények megújulás iránti lelkesedéssel ajándékoztak meg, miközben adtak egy kreatív feladatot, amiben kamatoztathatom is ezt a lelkesedést. Mindig fogok emlékezni rájuk, tele vagyok velük kapcsolatos emlékképekkel, és lelkes hangulatban nézek szembe az előttem álló feladattal.
Nyári pörgés utáni pihenés, töltekezés
A mai pörgős világban jó lehet példát venni a természetről, ami a kilégzés-belégzés ritmusához hasonlóan a forró, pezsgő nyár után szép fokozatosan kifújja magát, és a hűvös, lombhullató őszön át nyugalmi állapotba kerül. Az ember hajlamos elfelejteni, hogy ő is a természet része, és rá is igaz a természetre jellemző ritmus és dinamika. Nemhiába vagyunk télen lassabbak és fáradunk el könnyebben.
Sok ember megy szembe a természetes működéssel – például indokolatlan energiaital fogyasztás által –, holott, ha tetszik, ha nem, ebből az egységből nem lehet kiszakadni, mindig a természet része leszünk.
Ölelésben a természettel
Ha ezt olvasva azt érzi a kedves olvasó, hogy szeretné elmélyíteni a természettel való kapcsolatát, akkor azt javaslom: menjen el egy őszi erdőbe, engedje magát megnyugodni, lépkedjen lassan, figyelje az őt körülvevő, érzékszerveket kényeztető ingerekre. Gyönyörködjön a sárguló levelek színárnyalataiban, élvezze a roppanó-csörgő hangokat és a különleges illatokat! Akár gyűjtsön emlékbe préselni való faleveleket vagy dísszel felérő terméseket, például gesztenyéket, makkokat. Kapcsolódjon az erdővel – és becsülje meg!
Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu
