Kertek alatt – Őszi átalakulás a természetben
Cikksorozatunkban Mészáros Zsolt segítségével merülünk el az otthoni kertészkedés fortélyaiban, a tudatos természetszemlélés és nem utolsósorban a fák, erdők és mezők világában. Ha te is úgy érzed, hogy több időt töltenél növények társaságában, ha egy kicsit otthonosabban mozognál a kertben, és szívesen megismernéd közelebbről a körülöttünk élő növényvilágot, a Kertek alatt neked szól! Javában tart az őszi átmenet – de vajon mi történik ebben az időszakban a természetben, és nekünk mi a tennivalónk a kertben?
A természet átmeneti időszaka
A leglátványosabb őszi jelenség a lombhullatás, amit a lombhullató fák mellett az örökzöldek is végeznek, igaz, jóval ritkábban. A lombhullatás azonban nem egyről a kettőre történik, fontos lépés előzi meg: a levelek sárgulása, barnulása.
Ebben a folyamatban visszaszedi a fa a számára szükséges tápelemeket a levelekből és a rügyalapba helyezi. Ezek a tartalékok segítik a rügyfakadást a tavaszi kihajtás során – ezért fontos, hogy meg tudjon valósulni az őszi levélsárgulás folyamata.
Ez egyrészt hatalmas stressz a fa számára, másrészt az életét érintő probléma is, hiszen az elégett levelekből semmilyen táplálékot nem tudott kiszedni magának a fa, és a szükséges tavaszi tápelemei nélkül maradt.
Az örökzöld fáknál is van őszi levélváltás, de ők nem az összes levelüktől válnak meg. Például egy lucfenyő – ami maximum tíz éven át tartja fenn magán a tűleveleket – idén ősszel az elengedésre érett leveleit hullajtja le, míg az Alföldön jól ismert feketefenyő többnyire a három-négy éves leveleitől válik meg. Tehát nem kell megijedni, ha az örökzöld fánk alatt lepotyogott tűleveleket látunk, ahogy akkor se, ha valamelyik alatt egyáltalán nincs levél. Vannak olyan örökzöld növények, mint például a Leyland-ciprus, jegenyefenyő és babérmeggy, amik tavasszal váltják a leveleiket, hajtásaikat.
Az ősz és a kert
Az őszi kerti munkák során az a javaslatom, hogy ha tehetjük, hagyjuk békén a természetet! Nem azért hullatják le a fák a leveleiket, hogy őszi munkát adjanak nekünk, hanem azért, hogy a lebomló levelek által segítsék önmagukat táplálékhoz jutni. Hozzáteszem, a levelek lebomlási folyamatának leginkább a sűrű gyeptől mentes földfelület a megfelelő, idetartozik a kiskertünk virágok közötti csupasz földfelszíne is. A sűrű gyepről érdemes összegereblyézni az avart, hogy szellőzni tudjon a terület, és arra is érdemes figyelni, hogy a virágainkat ne lepjék el a levelek.
A talajlakó élőlények szép fokozatosan „behúzzák” és feldolgozzák a – nem mellesleg a talaj menti fagyok ellen is védelmet nyújtó – leveleket. Ezeknek az élőlényeknek szüksége is van a fák szerves javaira, ami a természettel együttműködő embereknek újabb okot ad arra, hogy ne gereblyézzék össze az avart, lehullott kéreg- és apróbb ágdarabokat. Ezek az élőlények mind hasznosak a természet szempontjából. Azt szoktam mondani, hogy a természet nem hozott létre élőlényt önmaga károsítására – és erre gyakran azt a választ kapom: kivéve az embert.
Nyitóképen Mészáros Zsolt. Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
