Kertek alatt – Tudatos kirándulás-kisokos: hogyan legyünk jó vendégek a természetben?
Cikksorozatunkban Mészáros Zsolt segítségével merülünk el az otthoni kertészkedés fortélyaiban, a tudatos természetszemlélés és nem utolsósorban a fák, erdők és mezők világában. Ha te is úgy érzed, hogy több időt töltenél növények társaságában, ha egy kicsit otthonosabban mozognál a kertben, és szívesen megismernéd közelebbről a körülöttünk élő növényvilágot, a Kertek alatt neked szól! A következő részben annak járunk utána, mik az alapszabályok, amikor a természetben, erdőkön, mezőkön, völgyeken át kirándulunk.
Kirándulni sokan szeretnek, de nem mindig egyértelmű, milyen íratlan szabályok mentén érdemes jelen lenni a természetben. A tudatos kirándulás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy nem szemetelünk, hanem azt is, hogy figyelmesebbé válunk: a tájhoz, az élőlényekhez és saját magunkhoz is tudatosabban viszonyulunk. Mészáros Zsolttal arról beszélgettünk, hogyan lehet úgy jelen lenni az erdőben vagy a mezőn, hogy az élménygyűjtés közepette ne okozzunk károkat.
A kirándulás már azelőtt elkezdődik, hogy elindulnánk
Az egyik legfontosabb dolog nem is feltétlenül gyakorlati szabály, hanem lelki ráhangolódás. A természet másféle figyelmet kér, mint a hétköznapok nyüzsgése: lassabbat, nyitottabbat, csendesebbet.
Ahhoz, hogy valóban befogadhassuk azt, amit egy táj vagy egy erdő adni tud, érdemes a mindennapi rohanást tudatosan a hátunk mögött hagyni. Ha sikerül kicsit lelassulni, sokkal könnyebben észrevesszük az apró részleteket és azokat a finom pillanatokat, amelyek miatt a kirándulás valóban feltöltő élménnyé válhat.
A jó túrázó nem hagy maga után nyomot
A természetben járva könnyen megkísérthet bennünket egy-egy különösen szép részlet: egy tisztás, egy kilátópont vagy egy bokrok mögött sejlő panoráma. Ilyenkor azonban nem mindegy, hogyan közelítünk hozzá.
Ha egy útvonalat sűrű cserjék, fiatal fák vagy más növények zárnak el, nem szabad áttörni rajtuk csak azért, hogy közelebb jussunk valamihez. Ha lehet, kerüljünk; ha nem, mondjunk le róla. A természetben a tisztelet egyik legegyszerűbb formája az, hogy nem alakítjuk át erőből a környezetet a saját kényelmünk szerint. Az a jó kiránduló, aki után szinte nem is látszik, hogy ott járt.
Mi számít szemétnek, és mi nem?
A szemetelés kérdése elsőre egyszerűnek tűnik, de vannak árnyalatai. Sokan elbizonytalanodnak például abban, hogy eldobható-e egy almacsutka vagy egy banánhéj kirándulás közben.
Érdemes abból kiindulni, hogy amit maga a természet is „megalkotott”, az vissza tud kerülni a természet körforgásába. Egy almahéj vagy más lebomló növényi maradvány ebből a szempontból nem ugyanaz, mint egy műanyag palack vagy csomagolás, amely idegen anyagként marad ott a tájban.
Ugyanakkor itt is fontos a józan mérlegelés. A komposztálható hulladék nem azonos a mértéktelen eldobálással, és nem mindegy az sem, milyen növényi maradványról van szó. A legbiztosabb megoldás továbbra is az, ha vissza is hozzuk azt, amit elviszünk magunkkal.
Növényt hazavinni? Csak nagy körültekintéssel!
Sokakban felmerül, hogy szabad-e egy növényt, facsemetét vagy hajtást hazavinni az erdőből. Itt már jóval nagyobb a felelősségünk.
A védett növényekhez egyáltalán nem szabad hozzányúlni, és védett területeken különösen fontos figyelni a kihelyezett táblákra és szabályokra. Ezeket nem érdemes rugalmasan kezelni: amit nem szabad, azt valóban nem szabad.
Nem védett területen is csak nagyon megfontoltan vihetjük magunkkal a növényeket. Ha például egy helyen feltűnően nagy tömegben jelentek meg facsemeték, abból egy-egy darab kiemelése még nem feltétlenül okoz komoly kárt. Ugyanez igaz lehet néhány, dugványnak alkalmas hajtásra is bizonyos fajoknál, például fűz vagy nyár esetében. De ennek sem szabad általános gyakorlattá válnia.
A legfontosabb kérdés mindig az, hogy valóban tudjuk-e, mit viszünk haza, van-e helye, és nem okozunk-e ezzel kárt.
A termések más kategóriát jelentenek
A földön talált tobozok, termések vagy lehullott magok már más megítélés alá esnek. Ezekből egy-egy darabot elvinni általában nem ugyanaz, mint élő növényt eltávolítani a helyéről.
Ez persze nem azt jelenti, hogy zsákszámra érdemes gyűjtögetni, de néhány toboz vagy lehullott termés emlékként vagy megfigyelési célból még beleférhet. A hangsúly itt is a mértéken van.
Állatokkal találkozva a legfontosabb a csend és a távolság
Bár nem minden kiránduláson találkozunk vadállatokkal, ha mégis, az egyik legjobb döntés az, hogy nem avatkozunk közbe.
Nem szabad rájuk kiabálni, nem szabad közelebb menni hozzájuk, nem dobálhatjuk meg őket, és ne is próbáljuk „megnézni őket közelebbről”, mint amennyire ők ezt megengedik. Az állatokkal szemben is ugyanaz a tisztelet az alap, mint a növényekkel: hagyjuk őket a saját közegükben létezni.
Ez igaz a madárfészkekre, odúkra vagy más állati búvóhelyekre is. Ezeket nem bolygatjuk, nem bontjuk meg, és természetesen tojásokat sem veszünk ki a fészkekből.
Kijelölt úton menjünk – legalábbis eleinte
A tájékozódás kérdése szintén fontos része a tudatos kirándulásnak. Aki még nem gyakorlott túrázó, annak mindenképp érdemes kijelölt útvonalon maradnia.
A letérés csak akkor lehet opció, ha valaki valóban magabiztosan mozog terepen, és akkor sem célszerű összevissza barangolni. Ha röviden lefordulunk egy ösvényről, figyeljük meg pontosan, honnan tértünk le: jegyezzünk meg egy jellegzetes fát, növénycsoportot, tereptárgyat. A természetben nem mindig működnek azok a leegyszerűsített „szabályok”, amelyeket sokan ismernek – például, hogy a moha mindig az északi oldalon nő. Ez nem biztos kapaszkodó.
A legegyszerűbb tanács tehát mégis az: aki bizonytalan, maradjon a kijelölt úton.
Tűzrakás? Csak ott, ahol szabad!
A tűzrakás szabálya egyértelmű: tüzet csak kijelölt helyen szabad rakni. Ebben nincs mozgástér.
Ez nemcsak az erdő védelme miatt fontos, hanem a saját biztonságunk miatt is. A száraz avar, a fű vagy az aljnövényzet nagyon gyorsan lángra kaphat, ezért a természetben a tűzzel kapcsolatos szabályokat mindig komolyan kell venni.
Apróságok, amelyek sokat számítanak
A tudatos kirándulás része a felkészültség is. Mindig érdemes vizet és egy kis harapnivalót vinni magunkkal, mert sosem lehet tudni, hogyan alakul az út. Emellett hasznos lehet kullancskiszedő csipeszt is tartani a felszerelésben, különösen tavasztól őszig. Ezek apróságoknak tűnnek, de sokkal nyugodtabbá és biztonságosabbá tehetik a természetben töltött időt.
A tudatos kirándulás végső soron nem bonyolult szabályok gyűjteménye, hanem annak szemléletmódja, hogy vendégként érkezünk a természetbe: figyelünk, alkalmazkodunk, nem birtokolni akarunk, hanem jelen lenni.
Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu
