Az épp száz évvel ezelőtt elhunyt Giacomo Puccini utolsó és egyben befejezetlenül maradt operája a darab címszereplőjéhez hasonlóan csaknem egy évszázada szolgál talányos fejtörővel színházi alkotók és nézők számára egyaránt. A mitikus történetben a pekingi császári udvarban élő Turandot hercegnő egy meggyalázott és meggyilkolt ősének bosszúját hordozva küldi halálba kérőit, mikor azok nem tudnak megfelelni három rejtvényére. Egy tatár hercegben végül azonban emberére talál, aki a sikerrel vett próbák után Turandot elkeseredését látva alkut ajánl: ha a rideg szépség másnap hajnalig kitalálja a férfi nevét, az hóhérkézre adja magát. Turandot ezt követően felforgatja Pekinget, és csakhamar kézre kerül Timur, a herceg száműzetésben élő, idős, vak apja, és Liù, az őt ápoló rabszolgalány, aki gyerekkora óta szerelmes a hercegbe. Hogy megkímélje Timurt a kínzásoktól, Liù azt állítja, hogy egyedül ő tudja a herceg, Kalaf nevét, és öngyilkos lesz. Puccini eddig a pontig fejezte be utolsó operája komponálását és hangszerelését. Sokan feltételezik, hogy a szerző nem talált rá megoldást, ilyen előzmények után korántsem pozitív főhősein a szerelem hogyan kerekedhet meggyőzően felül.
A darabot végül a család és a kiadó felkérésére Franco Alfano (1875–1954) fejezte be, az 1926-os milánói bemutató óta ezzel játsszák az operaházak világszerte, de a grandiózus lezárást azóta is sokan hamisnak, hiteltelennek érzik. Így született meg a kiadóval együttműködésben Luciano Berio (1925–2003) 2002-es befejezése, ami 20. századi zenei nyelven, a Puccinire is nagyban ható Trisztán és Izoldát is megidézve, a kétségeket is megőrizve zárja le a művet.
A darab talányokkal teli, kettős végkifejlete foglalkoztatta az Opera legújabb színpadi változatát készítő Barta Dóra koreográfus–rendezőt is, aki Eiffel műhelyházi opera-színrevitelei után (Les Enfants Terribles – Veszedelmes éden, Dido és Aeneas) először rendez az Operaház színpadán. Megközelítésében Turandot és Kalaf története az uralkodódinasztiák fennmaradását övező politikai intrikákat helyezi fókuszba, ahol a birodalmi érdekek szempontjából a hercegnő is csak eszköz, és ahol a szerelem vagy akár saját önállóságának megélése is más keretek közt értelmezhető. Az előadás látványvilága (tervező: Tihanyi Ildi) egyszerre táplálkozik egy mesebeli keleti világ és a mai ázsiai divat elemeiből.
A Magyar Állami Operaház a 2024. november 9-i premieren és az azt követő 12-i, 17-i, 19-i, 23-i, valamint a Puccini halálának évfordulójára időzített november 29-i előadásokon a címszerepben most debütáló Sümegi Eszter (Turandot), László Boldizsár (Kalaf) és Pasztircsák Polina (Liù) főszereplésével a Berio-féle változatot, míg november 13-án, 21-én, 24-én és 27-én Rálik Szilvia (Turandot), Yusif Eivazov (Kalaf) és Kriszta Kinga (Liù) közreműködésével az Alfano-féle lezárással tűzi műsorára a Turandotot. A további szerepekben a tíz év után újra színpadra lépő Gulyás Dénes (Altoum császár), Fried Péter (Timur), Erdős Attila (Ping), Szappanos Tibor (Pang), Pál Botond és Kiss Tivadar (Pong), valamint Palerdi András (Mandarin) láthatók. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) Halász Péter első vendégkarmester dirigálja.
A premierhez és a zeneszerző halálának centenáriumához kapcsolódva Puccini és magyarok címmel nyílik kiállítás az Operaház Vörös szalonjában 2024 novemberében. Az Opera emléktárának vezetője, Karczag Márton által összeállított tárlat Puccini magyarországi tartózkodásának történetét és más magyar kötődéseit is bemutatja. A kiállításon lesz először látható az a Walter Rózsinak dedikált Manon Lescaut-kotta is, amelyet a Kemenes Cukrász Manufaktúra nagylelkű felajánlásának köszönhetően vásárolt meg a Magyar Állami Operaház.
A Magyar Állami Operaház az ősbemutató után alig másfél évvel, 1927-ben tartotta meg a Turandot magyarországi premierjét Márkus László színrevitelében, amely két évtizeden át volt műsoron, és több mint száz előadást ért meg. 1958 karácsonyán Puccini születésének 100. évfordulója alkalmából Nádasdy Kálmán újította fel az előadást Mikó András társrendezővel karöltve az Operaházban, ami harminc év alatt 190 alkalommal volt látható a dalszínház két játszóhelyén. Az Opera legutóbbi Turandot-rendezése Kovalik Balázs alkotása, az 1995-ös szegedi produkció 1997-ben mutatkozott be az Erkel Színházban, és több mint 130 alkalommal volt látható Budapesten.
