Viktor, Jenő, László – ők az ismertebb Cholnoky fivérek. Viktort és Lászlót a magyar prózairodalom megújítóiként emlegetik, Jenő elismert földrajztudós volt. Életművükből válogatva nemrég négy szép kiadású kötet jelent meg. A sorozatszerkesztővel, Géczi Jánossal beszélgettünk.
Milyen volt a Cholnoky fivérek családi háttere? Milyen szellemi közegben nőttek fel?
A Cholnokyak alföldiek, kecskemétiek voltak, a család Mátyás király idejéből származtatja magát. A veszprémi ág a 19. század közepén került át Dunántúlra: Cholnoky Ferenc (1808–1876) ismert orvos 1836-ban költözött a királynék városába, ő a Cholnoky fivérek nagyapja. Fia, Cholnoky László (1835–1901) ügyvéd az egyház, illetve a város notabilitásává emelkededd, övék volt a veszprémi városteremtő családok egyike. László 1867-ben vette feleségül Zombath Krisztinát; nyolc gyermekük született, de nem mindegyik érte meg a felnőttkort, Endre fiuk pedig fiatalon, egyetemista korában hunyt el.
Pesti végzettségű édesapjuk nyitott szellemű, művelt ember volt, Vas Gereben barátja; magyarra fordította és Sió álnéven kiadta Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényét, a családjának idegen nyelvű folyóiratokat rendelt, gazdag könyvtárat tartott fenn. A család, mindenekelőtt az apa élénk és kiterjedt társasági életet él. Ez utóbbi nemcsak jót hozott, hiszen az ezzel együtt járó italozásra épült rá az alkoholizmus, amely a családot megrendítette.
Duhaj életmódjuk mellett hogyan tudtak annyira elképesztő műveltségre szert tenni?
A magabiztos tudás mindegyik Cholnoky fiúra jellemző. Ennek hátterében vélhetően az ambiciózus édesanya áll, aki támogatta az apa igyekezetét, és a gyerekek taníttatását is fontosnak tartotta. Neveltetésüket meghatározta az, hogy a piaristák jóvoltából szabad, erőteljes természettudományi képzést és minőségi klasszikus műveltséget kaptak, a család révén pedig kortárs európai tájékozódást és nyelvtudást. Ez, ha nem is ismeretlen, de szokatlan volt a 19. század végén egy kisvárosban, tehát érthető, hogy nem átlagos ambícióik támadtak. A fivérek a legidősebb testvért, Viktort tekintették példaképüknek, az enciklopédikus tudás felhasználásában ő vezetett. Újságcikkeinek és tárcáinak nagyobbik része természettudományos, mindenkit foglalkoztató kérdésekről szóló ismeretterjesztő, tudomány-népszerűsítő szöveg. Jenő másképp, a tudomány keretei között használta ezt a tudást: természettudományi pályát választott. Hozzájuk képest László az, aki legkevésbé hasznosította műveltségbeli tudását és kapcsolati hálóját, de nem mondható, hogy kisebb írói sikereket ért volna el, mint Viktor.
Az író fivérek sorsa tragikus volt: a súlyos mentális problémákkal küzdő Viktor 1912-ben, 43 évesen halt meg gümőkórban, László 1929-ben, ötvenévesen öngyilkos lett. Íróként milyen volt a korabeli megítélésük?
Szakmai rangjukat mutatja, hogy a halálhírük kapcsán a kor legjelentősebb írói közül sokan megnyilvánultak. Amúgy az irodalmi élet határán érezték magukat: hozzátartoztak a Nyugat tágan vett csoportjához, de a hírlapírói körökhöz is. Kosztolányi és Krúdy megbecsülése nyilván fontos, de nem számítottak sztárszerzőnek. A ködlovagok közé tartoztak, akik nézőpontjukkal, történetmondásukkal, szemléletváltásukkal, újságírói rutinjuk mozgósításával hozzájárultak a magyar kispróza megújításához. László írásainak hatása jelentősebbnek tűnik, az alkoholfüggés ábrázolásával több 20. századi írónak lesz az elődje.
A most megjelent kötetek esetében mi volt a válogatás szempontja?
Viktor és László kötetének jellemzője, hogy kizárólag azokat a szövegeket válogattam egybe, amelyek Veszprémmel és Veszprém Balatonig húzódó környezetével függnek össze. Veszprém-ismeretet kínálunk az olvasónak.
Cholnoky Jenő most megjelent, Balaton – Veszprém című könyvének nagy erénye, hogy olvasmányos, érdekfeszítő módon avatja be az olvasót a geográfiai vizsgálatok eredményeibe.
A Veszprém-könyv, határozottan állítom, például azért fontos, mert az egész 20. század várostörténetének példát ad azzal, hogy egy település, egy régió története nem egyezik meg az ottani civilizáció történetével. Az, hogy a hely civilizációja milyenné válik, hogy éppenséggel fakitermeléssel, hajózással vagy növénytermesztéssel fognak ott foglalkozni, azt a régió korábban kialakult földrajzi-biológiai állapota határozza meg. Jenő Veszprém geológiai történetét is megírta, és rámutatott, hogy a település szerkezete már akkor meghatározódik, amikor még nincs jelen az emberi népesség. Ez a fajta ökonómia: az élettelen és az élő, a táj és a tájat betelepítő, a természet és a civilizált vagy kulturális história együttesének bemutatása ugyancsak modern. Maga az algoritmus, a gondolkodási mód 21. századi. Tehát ugyanaz a természettudományi, társadalomtudományi (s tegyük hozzá: művészeti) tudás-összefonódás, amit annyira értékelünk Viktor művészetében, amit annyira szeretünk László hőseinél, kimutatható Jenő természettudományos szemléletű Veszprém-könyvében is.
A sorozat kiadója a Veszprémi Művészetel Háza, a kiadást a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt támogatta.
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában olvasható.
Géczi Jánosról a képet Kurucz Árpád készítette.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
