 |
A most kiállított nyolcvan lap fele eddig soha nem volt látható, pedig ha nem is teljes életművet mutatnak föl, de szépen végigkísérik a festő korszakait. Jól válogatott, gazdag anyag, szerencsés az a múzeum, amelyiknek a raktáraiból mindez egyben előhúzható. Ráadásul jól illeszkedik a nagy kiállításhoz: a grandiózus reneszánsz festészeti tablót - amelyen egyébként két Parmigianino-festmény is szerepel - miniatűr gesztusokkal egészíti ki.
Parmigianino élete egyszerű volt, de a sorsa nem. Egy tehetségesnek mondott pármai festő nyolcadik gyermeke nedves templomfalak, festőszerek között tölti a gyerekkorát. Ráadásul apját kétévesen elveszítette és egy szintén festő nagybátyja vállalta a neveltetését, aki igen hamar befogta a fiút: 16 évesen készítette első oltárképeit, két évvel később már Párma-szerte ismert művésznek számított. Ekkor francia és pápai csapatok dúlták a vidéket, Párma lakosságának nagy része elmenekült, "a kis pármai" is elveszítette eddig biztonságosnak hitt környezetét. Rómába ment, hogy a közismerten komoly mecénás Medici-pápától kérjen támogatást. Ott hirtelen dicsfényben találta magát: elegáns stílusát, szépségeszményét látva a római műértő közönség a néhány évvel korábban meghalt Raffaello utódjaként ünnepelte.
Róma azonban már nem az volt, mint Raffaello idején. Parmigianino megbízást kapott egy oltárkép elkészítésére Szent Jeromos látomásáról, de 1526-ban már innen is menekülnie kellett, mert V. Károly császár német zsoldosaival néhány nap alatt feldúlta, kifosztotta és tönkretette Rómát. A pármai festő hazatért. A világhír helyett pereskedés következett, egy munkájával késett, a megbízó beperelte, ráadásul Correggio korai halála után nem őrá bízták a székesegyház díszítését. 37 éves korában egy nagy pálya ígéretét vitte magával a sírba.
Az életmű állomásai, a nagy freskók témái a metszeteken és rajzokon is megjelennek. Szent Katalin misztikus házassága, Szent Jeromos alakja, Szent Péter és Szent Pál mártíromsága robusztus erejű, mégis elegáns, finom, tökéletesen komponált rajzokon tűnnek föl. A tárlókban egy-egy téma többféle feldolgozása, neves rézmetszők Parmigianino rajzából készült nyomatai követik egymást. A drámai hangú bibliai témákat a görög-római mitológia könnyedebb epizódjai kísérik. Itt inkább a szépség, a szerelem, a testek viszonya izgatja. Amíg az apostolok, András, Fülöp vagy Jakab az ótestamentumi próféták robbanásig feszülő belső erejét hordozzák és Mária eljegyzése csodálatosan komponált tömegjelenet, addig a Vénusz, Ámor, Diana történeteit megelevenítő lapok egy kiegyensúlyozott másik világot ábrázolnak, ahol az istenek és istennők a szépség jegyében uralkodnak, ahol fájdalom és öröm harmonikusan alakítják az életet.
Különlegessége a kiállításnak az a néhány erotikus metszet, amelyen a mitológiai szerelem nagyon is élő, testközeli élménnyé válik; valamint néhány csodálatos életkép, szinte Rembrandt rajzait megelőlegező tanulmányok parasztasszonyokról, anyáról és gyermekéről, városi figurákról.
A rövid életű pármai kifinomult stílusa, rajzainak utánozhatatlan kecsessége, a vonal szerepének hangsúlyozása iskolát teremtett. Ő volt az első itáliai festő, aki mesterfokra vitte a rézmetszést, folyton új technikát keresett, amely a vonal egyediségét, az árnyalatok apró részleteit minél tökéletesebben viszi át a nyomatra. Római éveinek igazi hozadéka az ottani rézmetszőkkel való megismerkedése volt, az ő technikai felkészültségük révén lett Parmigianino a rajz egyik legnagyobb művésze. Rézkarcai egy kivételével a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. A lapok gyakorlatilag érintetlenül mentették át az ötszáz év előtti mozdulatokat, ennek utolérhetetlen szépségét nyújtja át a mostani kiállítás.
