A Előretolt Helyőrség Íróakadémia írótáborának kiemelt helyszíne a Trianon Múzeum volt Várpalotán. A helyszínválasztás különleges, hiszen az intézmény az akadémia ösztöndíjrendszerében tanuló, a Kárpát-medence különböző pontjairól érkező hallgatók számára egy közös történelmi múlton alapuló emlékezeti teret képviselt. Mivel az íróakadémia mentorprogramja és ösztöndíjrendszere kifejezetten a Kárpát-medence különböző régióiban élő fiatal magyar íróknak, költőknek és irodalmároknak szól és működésével hozzájárul az összmagyar kulturális kapcsolatok megerősítéséhez, a helyszínválasztás nagyon jól illeszkedett a KMTG által képviselt szellemiséghez.
A program első felében múzeumlátogatáson, az utána következő szakmai programon strukturált keretben voltak a műhelybeszélgetések, előadások és két írásfoglalkozás. Az esti program közösségépítési céllal egy Kárpát-medencei borkostolóval folytatódott. Igazi hatása akkor tud lenni egy írótábornak, ha a szakmai programok mellett a közösségi élményt is megtapasztalják a résztvevők, hiszen ezeket a diákokat összeköti a tehetség, az alkotás, életüket jelenleg egy dolog határozza meg: az irodalom. A pandémia miatt kimaradt közösségi élmények visszaépítésében most nagyon fontos szerepet játszik ez az esemény, ahogy az intézmény által rendszeresen megszervezett szakmai hétvégék is.
November 9-én, szombaton a bemutatkozó programrész a szakmai-szervezeti háttér ismertetésével indult, ennek látványos kiegészítője volt a KMTG gondozásában megjelent könyvek kiállítása, amelyeket így egy helyen nézhettek meg és vehettek kézbe most a diákok. A könyvkiadás és szerkesztés folyamatát tárgyaló tájékoztató Nagy Koppány Zsolt, Tódor Szidónia és Lakatos Mihály vezetésével átfogóan ismertette a KMTG könyvkiadói tevékenységét, segítve egyúttal a hallgatókat abban, hogy a publikálás szakmai és gyakorlati kérdéseiben kapjanak útmutatást, ami kulcsfontosságú egy pályakezdő írónak.
Orbán János Dénes jelenléte az írótábor teljes ideje alatt különleges szakmai és inspirációs értékkel bírt. Egyrészt a Lőrincz P. Gabriella kérdései alapján összeálló beszélgetésben személyes élményei alapján avatta be hallgatóit kivételes költői pályafutásának alakulástörténetébe és előadást is tartott, amely közvetlen, nyitott kérdésfelvetéseivel szintén különleges élményt jelentett.
Az írótábor versfoglalkozás-programja lehetőséget adott arra, hogy a fiatal alkotók közvetlenül tanuljanak a magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakjától, miközben ösztönzést és iránymutatást kaptak saját pályájuk építését illetően.
A délutáni műhelyfoglalkozások – a versfoglalkozás és a prózafoglalkozás – konkrét írástechnikai kérdésekkel, műfaji sajátosságokkal és stilisztikai kérdésekre összpontosítottak, bekapcsolódott ezekbe Farkas Wellmann Endre, Farkas Wellmann Éva, Muszka Sándor, Sántha Attila és Horváth László Imre is. A program különlegessége volt a délutáni szekcióban szervezett alkotói verseny (próza, vers és paródia kategóriákban), amely egyúttal szakmai visszajelzést adott a résztvevők munkáiról.
Az írótábor programjain részt vettek az akadémia korábbi diákjai, a kerekasztal-beszélgetés során bemutatkozásuk lehetőséget teremtett arra, hogy a jelenlegi hallgatók megismerjék a munkásságukat, sikereiket és tapasztalataikat, ami szintén inspirációt szolgáltathat a jelenlegi ösztöndíjas hallgatóknak.
A tábor vasárnapi záróeseményén az íróakadémia jövőjéről folytatott eszmecsere során a résztvevők aktívan kapcsolódhattak az intézmény jövőképének alakítására irányuló kérdésekhez, tervekhez, célokhoz, reflektálva a kortárs magyar irodalom aktuális kérdéseire is.
Gál János, az akadémia fiatal oktatója mondja: „jóformán azóta nem gyűlt össze az akadémia plénuma, hogy a világjárvánnyal és háborúkkal elmúltak a boldog békeidők. Valahogy rajtunk is érződik, hogy újra kell tanulnunk a közösségi létet, láthatóan nehezebben figyelünk egymásra, nehezebben mozgunk együtt. Viszont sokat ülepedett a hozzáállásunk az évek alatt: sokkal kevesebb kötött elfoglaltságot csinálunk magunknak, nagyobb teret adunk annak, hogy csak borospoharak feletti beszélgetések mozdítsák elő a szakmai eszmecserét. Személy szerinti kedvencem, a játék, a verseny, az Anonymus-kör bizakodással tölt el, a bejövő legfiatalabbak alkalmasnak tűnnek a szakmai alázat erényének gyakorlására.”
Usier Tamara másodéves hallgató meglátásában is kiemelten fontosak az akadémiai tevékenység ilyenszerű, a személyességre fókuszáló eseményei. „Ha pusztán benyomásokra támaszkodva kellene összefoglalnom az írótáborban eltöltött napokat, a következő kulcsfogalmak mentén indulnék el: közvetlen beszélgetések, borgőzös esték anekdotái, szívből felszakadó röhögésektől hangos cigiszünetek. Persze, ha jobban kibontom, elmondhatom, hogy többet adtak az elmúlt napok a baráti légkörben eltöltött szórakoztató perceknél, hiszen amellett, hogy ez a hétvége remek alkalom volt a csapat- és kapcsolatépítésre, a szakmai feljlődésre is olyan tér nyílt, amelynek kreatív közege rám több szempontból is motiválóan hatott és úgy érzem sokat tett hozzám.”
Bánfi Veronika szintén másodéves hallgatója az akadémiának. Az ő tapasztalatai is alátámasztják a társai és az oktatói közösség meglátásait: „A KMTG írótáborát három év kihagyás után rendezhették meg. Ez idő alatt érezhetően egyre nagyobb szükség lett az ehhez hasonló kötetlenebb csapatépítésre, különösen az online térbe való költözés után. Így a két nap, amit oktatók, mentorok, volt és jelenlegi hallgatók együtt tölthettek, fontos és hiánypótló volt az akadémia életében, kissé közelebb, közvetlenebb talajra hozta a befutott alkotók és a pályakezdők világát, főleg azokét, akik távolság, idő és egyéb okok miatt nem találkozhatnak sűrűn. Különleges érzés volt látni a tapasztalatok és korosztályok vegyülését, ami azért történhetett meg, mert a tábor által teremtett atmoszférában mindenki megszólíthatóvá vált és egy szintre került a másikkal. Talán a tábor egyetlen negatívuma, az időhiány is ezzel kapcsolatos: túl kevés, túl feszített tempójú volt az együtt töltött idő, de ez olyan probléma, amit a jövőben remélhetőleg lesz lehetőség orvosolni.”
