A természet tükrében szemlélhetjük a lélek örök körforgását Szentendrén
A Szentendrei Régi Művésztelep idén fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A március óta zajló jubileumi programsorozat részeként szeptember 11-én Knyihár Amarilla egyéni kiállítása nyílik meg, amely a természet és a lélek egymásra vetülő, érzékeny világába vezet.
A címet Szabó Lőrinc verssorai ihlették – „Mint a víz, fut s áll a tükröd…” – mely egyszerre utal a víz változó természetére és arra a belső képre, amely akkor tárul fel, amikor önmagunkba tekintünk.
Knyihár Amarilla festményein a természet nem pusztán látvány, hanem belső táj. A víz áramló és mozdulatlan, felszíne pedig tükröt tart: nem csupán arcunkat és a körülöttünk lévő világot látjuk benne, hanem a lélek rejtett rétegeit is. Eltemetett érzések, ki nem mondott szavak és emlékek jelennek meg, áramlanak a vízhez hasonlóan.
A tárlat rámutat a mozgás és mozdulatlanság egymásnak feszülésére, az idő paradoxonára. A tükörként működő vízfelületek a megállítottságot, a pillanat kimerevítését jelentik. A cím a nézőt is megszólítja, egy költői állapotot teremt, amelybe beléphet. Önreflexióra hív: a tükröződést nézzük, de önmagunkat láthatjuk meg benne.
Knyihár Amarilla számára a természet soha nem pusztán megfestendő látvány. Szentendrén, elsősorban a Papsziget környékén készített felvételeiből is gyakran kiindul, ám ezek nem a valóság pontos leképezésére szolgálnak. Sokkal inkább egy-egy pillanat, hangulat és érzelmi állapot lenyomatai. A színek egyszerre hordozzák a víz mélységét, a természet változásait, a növények elevenségét és a belső csend atmoszféráját. Mindeközben a víz körkörösen terjedő fodrozódása és a szem pupillájának koncentrikus körei formai párbeszédet teremtenek.
