- A Kiskarácsony, nagykarácsony első variációit tavaly télen komponálta, miután Schönberg Mózes és Áron című operájának elkészítette harmadik felvonását. Érdekes váltás lehetett?
- Ne gondolja, hogy ez olyan távol esik Schönberg stílusától! A zeneszerzőtől egyáltalán nem volt idegen az operett. Sőt, akad olyan fotója is, amelyen Kreislerrel együtt, tiroli zenésznek beöltözve éppen sramlizenét játszik... Ez az egész karácsonyi meglepetés éppen az ő szellemében született, hiszen olyan zenei tréfáról van szó, ami véresen komoly. A darab, amelynek az Egy egészen icipici karácsony címet adtam, közeli rokona a Britten Purcell variációknak, Boris Blacher variációs műveinek, s mindazoknak a kompozícióknak, amelyek megpróbálják minél alaposabban körüljárni az adott témát és annak lehetőségeit. Izgalmas maga a dallam is. Volly István néprajzkutató szerint a Kiskarácsony, nagykarácsony magyar népdal.
- Azért némileg tamáskodik ebben a kérdésben, hiszen a darabról szóló soraiban azt írja, aki tudja a Kiskarácsony pontos eredetét, árulja el...
- Olyan áthallásokat érzek ebben a dalocskában, amelyek megkérdőjelezik a magyar eredetet. Rengeteg németes vonása van, de még az sem kizárt, hogy valamiféle román kolinda átvétele. Nincs megnyugtatóan tisztázva az eredete, de talán éppen ezért nagyon sok variációra ad lehetőséget... Tavaly, karácsony előtt kezdtem ezekkel az átiratokkal foglalkozni, a Mózes utolsó munkálatai közben. A kislányomnak szántam ajándékul, akkor azonban csak hat variációt készítettem énekhangra és zongorára. Nagyon örült a daraboknak, de aztán a téma nem hagyott nyugodni. Miután vége lett a napi Schönberg-komponálásomnak, szükségem volt újabb feladatra. Dolgozgattam a variációkon, és néha hónapokra félretettem a művet. Olyan inspiratív maga a téma, hogyha nem kötött volna a határidő, akkor a finálé mellett nem negyvenhét, hanem száznegyvenhét variáció születik.
- Azt hallottam, még bendzsó is megszólal az előadásban?
- Sőt, lesz havasi kürt is, ha ideér az Alpokból. S akad a darabban jódlizás, igazi skótdudazene. Kimondottan a kedvemért még egy f-dudát is konstruáltak, s a kompozícióban szerepel bajan, gombos harmonika is. De nem is a különleges hangszerek a fontosak, hanem a gegek. A darab erősen emlékeztet Karinthy Így írtok ti című művére, hiszen ennek a dallamnak az egyes zeneszerzőkre vetített lehetőségrendszereit veszem végig. A dal feldolgozásához remek Schumann stílusa, de illik hozzá Carl Maria von Weberé is, akárcsak Sosztakovicsé. Akadnak benne jazzes elemek, így Gershwines vetületei is vannak a témának. Annyi mindenre inspirálja az embert, s annyi más zenei motívummal áll összeköttetésben, hogy ezt lehetetlen volt nem kihasználni. Hangsúlyozom, az egészet nem egy zeneműnek, hanem karácsonyi tréfának kell tekinteni. Az ötlet egyébként abból is adódott, hogy karácsony környékén mindig komolykodunk. Meg vagyunk ittasulva saját jóságunktól, miközben hajléktalanok ezreit takarítják ki az aluljárókból? A koncert másik darabja, Haydn Nelson-miséje szintén különleges alkotás, a maga nemében akár fekete misének is tekinthető. Ritkán fordul elő, hogy a kyrie és a benedictus mollban szólaljon meg? Jól illenek hozzá ezek a karácsonyi variációk. Engedjük meg magunknak 2010-ben, hogy tréfálkozzunk. Egyébként a Müpa előtt 21-én, Nagykanizsán is eljátszottuk ezt a programot.
- S lesz utóélete a darabnak, máskor is műsorra tűzik?
- Nem tudom. A román gyerekek jutnak eszembe, akiktől Bartók az év közepén kolindákat kért, s erre azt válaszolták, hogy azt csak karácsonykor szokták énekelni. De az sem kizárt, hogy jövőre már kétszer ennyi variációja születik a darabnak, s egész estét betöltő lesz?
- Bartókot említette, s Ön a zeneszerző munkásságának kiváló ismerője és tolmácsolója. Viszont a 2011-es esztendőben a Nemzeti Filharmonikusokkal a Liszt-év nagykövete. Ez azt jelenti, egy időre Bartók helyett Liszté lesz a főszerep?
- Liszt eddig is nagyon lényeges helyet kapott a pályámon, egyik fontos célom volt, hogy népszerűsítsem darabjait. S a zenekarral mi már az idei szezonnyitó koncertünkön elindítottuk a Liszt-évet, hiszen eljátszottuk két ritkán hallható kompozícióját, a 13. zsoltárt és A strasbourgi katedrális harangjai című művet. Ha végignézzük a Liszt-oeuvre-t, akkor olyan kincseket találunk, amelyeket bűn elfelejteni. Pierre Boulez például azzal kezdte New York-i működését, hogy Liszt összes jelentősebb művét műsorra tűzte. A Liszt-év során a Nemzeti Filharmonikusokkal mi is előadunk nagyon ritkán vagy soha nem játszott kompozíciókat. Ilyen például az Amit a hegyen hallani című mű. Az összes szimfonikus költemény közül ez a legjelentősebb, de nem játsszák, mert nagyon nehéz? Egyébként egyes zongoraműveiből a zenekari hangszereléseimet is azért készítettem, mert azokat a darabokat is ritkán játsszák. S tulajdonképpen végigjártam azt az utat, amelyet Liszt. Zongoraátiratokat írtam zenekari művekből, s olyan Wagner-darabokból, amelyekhez Liszt nem nyúlt, emellett pedig hangszereltem.
- Érdekes koncepció, hogy az ünnepi év során sajátos tematika szerint próbálják Liszt különböző arcait megmutatni.
- Nagyon helyesnek tartom ezt az elgondolást. Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy beskatulyázzunk, tipizáljunk, és összevessünk összevethetetlen dolgokat. Például Liszt és Wagner jellemét. Liszt sem volt az az angyal, akinek Wagnerrel szemben tekintik, ahogy a német zeneszerző sem maga az ördög? Ennél sokkal árnyaltabb a kép. Alaposan téved, aki Lisztet csupán nőcsábásznak tartja, mint ahogy az is, aki szent életű remetének képzeli. S nem lát róla helyes képet, aki szerint csak magával foglalkozott, de az sem, aki szerint elsősorban a zene megújítása volt a célja. Liszt valóban rengeteg arccal rendelkezett, és érdemes mindegyiket bemutatni. A zeneszerző minden tevékenysége kapcsolatban állt és hatott egymásra. Bartók mondta róla, ha nem is vádlón, hogy Liszt nagyon sok zenei impulzust kapott, és ettől a stílusa széjjelbomló lett. De az ő esetében ez sem számít, mert a személyiségének olyan ereje volt, hogy képessé tette arra, hogy mindezt összefogja. Függetlenül attól, hogy román népzenét vagy Verdi-operát dolgozott fel, minden megmozdulásában fellelhető teremtő erejének nagysága.
- Bartókra erősen hatott Liszt?
- Mindenkire. Valamilyen formában még Dvořák-ra is, aki köztudottan Brahms barátja és pártfogoltja volt? Az utolsó szimfonikus költeményeiben észreveszem Liszt hatását. Ha arra gondolok, hogy Liszt milyen boldog lett volna, ha hallja Mahler VIII. szimfóniáját, Bartók Kékszakállúját vagy Debussy Pelléas-át? A jövőbe vetett lándzsája valóban célba ért, csak ő nem érhette ezt meg?.
- Az NFZ repertoárépítésének lényeges elemei ezek a Liszt-darabok?
- Nagyon fontos építőkövek. Liszt valamilyen módon a szabadságot jelképezi, ezért sokkal bátrabban nyúl az ember műveihez, mint egy tradíciókkal terhelt, agyonjátszott darabhoz. A Szent Erzsébet legendát már azért is lehet nagyobb nonchalant-szal megközelíteni, mint egy Wagner-operát, mert lényegesen kevesebbszer hangzik el. Miközben benne rejlik az összes Wagner-csíra?
- A Liszt-év tiszteletére készítenek lemezfelvételt is?
- Az Amit a hegyen hallani című szimfonikus költemény élő előadását fel akarjuk venni. S lemezt tervezünk a Warnerral, amelyen az olyan, kifejezetten ritkán játszott zenekari művek kapnának helyet, mint a Két jelenet Lenau Faustjából, a Magyar gyorsinduló, az én hangszereléseim vagy olyan kompozíciók, amelyek szervesen kapcsolódnak a jelentős alkotásokhoz. S a nyitókoncert mellett is várnak ránk különleges fellépések, hiszen a Szent Erzsébet legendáját a Vatikánban adjuk majd elő, a Bazilikában pedig a Krisztus oratóriumot mutatjuk be. Ezek emblematikus és stilárisan nagyon fontos művei Lisztnek. Azt a vonalat kívánom folytatni, amelyet az évadnyitón elkezdtem.
- Mindig kicsit szkeptikus vagyok abban a kérdésben, hogy mennyi haszna van egy emlékévnek?
- Én is. Tulajdonképpen ilyen nagyságok esetében az évfordulók arra jók, hogy a turizmust fellendítsék. Zseniálisan kihasználták ezt az osztrákok a Mozart-évükkel. De épp a lengyelek mondogatták a Chopin-év kapcsán, hogy már a könyökükön jön ki. Szívesen hallgatják ezeket a műveket, de egyébként is állandóan játsszák? Mindennek ellenére bízom abban, hogy a Liszt-év kapcsán talán olyan kompozíciók is reflektorfénybe kerülnek, amelyeket egyébként nem tűznének műsorra, s néhány zenekar rájön, érdemes rendszeresen előadni a darabjait. ? De azt kell mondanom, számomra minden esztendő Mozart-, Bartók-, Liszt-év?
