Kolibri-módszer - HÁRY JÁNOS

Novák János rendező a színpad magasában kivetítőn is megjeleníti a kocsiból lett asztalon, mindentudó bűvös szekrényben életre kelő históriát. Így azok az aprócska nézők is jól látják az eseményeket, akiknek még a dupla párnájúra visszahajtható szék is alacsony lenne a Kolibri Színházban. A felnőtt pedig élvezi, hogy a játék és szinkronban futó mozgókép-lenyomata nem teljesen azonos egymással a kiemelések, látószögek folytán. S ha a két nagyszerű bábművész, az összeszokott duót nem először alkotó Török Ágnes és Szívós Károly épp a levegőben forgatja figuráit, a kivetítőn különös atmoszférájú lebegést, repülést, ég és föld közötti mesét követhetünk. A színesen kalimpáló báboknak archív képeslap, fotográfia, régi festmény teremt hátteret. Eleinte több felvételen is Kodály Zoltánt veszik körül a gyerekek, vagy népzenei gyűjtő és feldolgozó munkájának eszközei.

Szívós Károly és Török Ágnes

A Kolibri bemutatója a (báb)színház egyik lehetséges Kodály-módszere: a kisebb-nagyobb nézők színházi anyanyelvének elsajátításához, érleléséhez, a színházszeretet korai megéléséhez nyújtott segítség. Színházi ?ábécédé?. Maga a bábozás (noha nem csekély szaktudást, koncentrációt kíván meg a néha egyszerre több bábot is mozgató, váltogatott hangokon-hangszíneken megszólaló, árnyalt jellemző talentumú két művésztől) időnként lehet egyszerű illusztráció a Harsányi Zsolt és Paulinyi Béla nyomán a szövegkönyvet készítő Fábri Péter ügyesen húzott-dúsított mondókájához, a legtöbbször csengőn rímes sorokhoz. A daljáték legkedveltebb szemelvényeit, áriáit és kettőseit Szegedi Csaba (Háry János) és Megyesi Schwartz Lúcia (Örzse) betétként énekli, választékos egyszerűséggel.

Akkor jön el igazán a publikum ideje, amikor a magát Hárynak mondó, azonban a szerepen bábjátékosként kívül is maradó Szívós Károly segítséget kér a kalandok bonyolításához. A gyerekek színpadra szólítása nem is olyan egyszerű dolog: érzék és tapasztalat szükséges hozzá. Külön dramaturgiája van a választás véletlenjeinek. Egy buzgón jelentkező kisfiú szaladt volna ugyan eleget tenni a hívásnak, csak hát ledobta a csukáit, s időbe telt, amíg visszavette a persze engedelmeskedni nem akaró lábbeliket. Egy másik kis közreműködő felhúzta az orrát, mert kéretlenül még valaki melléje lépett, a Háry által betört vad Lucifer paripa szöktetéséhez (zsinegen futtatásához) segédkezni. Egy nagylány szinte elvarázsolódva a reflektorfénytől kétszer is úgy kezdett bele teendőibe, mintha többé vissza sem akarna térni a helyére. A szünetben a franciák elleni seregbe toborzott magyar huszárok végtelen büszkeséggel viselték kokárdás piros csákójukat, perecropogtató öntudatuk megsokszorozódott. Később a francúz had katonáinak lengőtekés leterítésében majdnem összejött a tarolás is. Amikor öt-öt hercegecskére és hercegkisasszonyra volt szükség, kiderült, melyik az erősebb nem. Nyolc kislány mellett mindössze három fiúcska kapcsolódott be a Háry János áramába.

Gábor Géza, Megyesi Schwartz Lúcia és Szegedi Csaba

A közönség aktivizálásához a zenei vezető Oberfrank Péter célirányos pedagógiájára is szükség volt (a zenei anyag sokrétű, Farkas Rózsa cimbalmon történt közreműködése ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a Ferencsik János dirigálta hangfelvétel-részletek). Orosz Klaudia látvány- és bábtervező bábjai a lego-emberkék ízesüléseire is emlékeztető, mozgatókereszttel ellátott marionett-figurák. A fejük nem egy esetben olyan nyújtott, hogy az alak egyharmadát kiteszi. Az arcok groteszkül festettek, érzelmileg passzívak (hogy bármely szituációba beleilljenek és ?gazdájuktól? nyerjenek változó egyéniséget). Leginkább csodálkozóak a kis ábrázatok. A legyőzhetetlen vitéz és hűséges szerelmes Háry kunkori bajusza Garay Jánosnak is tetszene, akárcsak a kétfejű sas kígyó hosszúságúra kitekergő két nyaka, amint a ?pipikék? az eledelt csipegetik. A kicsinyke Napóleonból toronynak beillő hatalmas vezért lehet csinálni: mintha filozófiája is lenne a kicsi?nagy ellentétezésnek.

Szívós Károly

Novák János csöndes intésére parányi líraisággal hintve, a humorral csínján bánva, kifogyhatatlan mesefaként jut elejétől a végéig a (szín)ház körüli teendőkben fáradhatatlanul serénykedő Török Ágnes és az igazgatói-kikiáltói funkciót ellátó Szívós Károly. A beavató előadás lényege a közös játék. Szegedi Csaba egyszer bravúrosan kitart egy hangot, közben gesztussal jelzi: énekeljetek velem ? s amikor dalolássá próbál összeállni a zsongás, még rá is erősít a hangra. Kedves, szívhez szóló, néha egy kissé elvékonyodó produkció készült a Kolibriben. Köszönet érte. Az osztrák?burkus határon szolgálatot teljesítő, a cár atyuskát félő silbak nyelvén szólva: szpaszíba.