Kolozsváron zárta első idei turnéját a Petőfi Irodalmi Karaván

A Petőfi Irodalmi Karaván február 9-én utolsó állomására, Kolozsvárra érkezett, ahol az esti Ki vagyok én – Petőfi Sándor arcai című előadás előtt a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai fogadták a fellépőket az iskola kápolnájában.

A rendhagyó irodalomórát a zenés produkción fellépő Háy János költő és Juhász Anna irodalmár beszélgetése alkotta, valamint az előadás zenei közreműködője, a csellista és énekes Rozs Tamás játéka színesítette.

Juhász Anna kezdésként megmutatta azt a Petőfi-kötetet, amelyen keresztül mélyebben megismerkedett a költővel. Elmondása szerint már egészen fiatalon közel érezte magához a forradalmár verseit. „Tíz nap alatt olvastam ki a könyvet, az akkori aláhúzásaim, kiemeléseim máig jelzik, milyen lépcsőkön keresztül közelítettem meg kamaszként a váteszi költő életművét” – mesélte a diákoknak.

Háy János első Petőfi-élményei – Juhász Annával szemben – nem a poéta műveihez kötődnek: nagymamája Háyt sokszor János vitéznek hívta kiskorában, de a korai találkozás része volt az is, hogy a családi ebédek gyakori szereplője volt a „Petőfi-leves”, a Minek nevezzelek? után szabadon.

Az első emlékek felidézését követően a 19. századról, annak szelleméről meséltek az előadók.

Ez volt az a kor, amikor mindenki művész akart lenni, ők voltak a korszak rocksztárjai.

Lánglelkű költőnk ezért is próbálkozott először a színészi pályával, próbálkozásai azonban kudarccal végződtek. És nem könnyítette meg az életét az apjával való konfliktus sem, aki jómódú kereskedőként nem fogadta túlzott lelkesedéssel fia művészi ambícióit.  Később a család elszegényedése vezette Petőfit arra a felismerésre, hogy ő nem egyszerűen egy magyar költő, hanem a nép költője akar lenni, és irányt szeretne mutatni a nemzetnek. Háy János ezen a ponton hozzátette örökérvényű állítását, miszerint

„a művészi pálya nem választás kérdése, hanem kényszerűség”.

Amikor a költői útra és sikerekre terelődött a szó, a diákok számára megdöbbentő volt az a felismerés, hogy ők nagyjából épp abban az életkorban vannak, amelyben Petőfi Sándor az alkotói munkáját elkezdte. Hogy az ő korukban kezdődött annak az embernek a pályafutása, akit a világ minden pontján ismernek, akinek műveit még életében számos nyelvre lefordították, aki Nietzsche kedvenc költője volt, és akiről még Victor Hugo és Heinrich Heine is írt.

Juhász Anna a Szülőföldem című vers felolvasása után arra kérdezett rá, hogy miként lehet ma Petőfit élményszerűen olvasni. Háy János úgy látja, a probléma az, hogy az iskolai olvasmányok kötelező jellegük okán nem tudnak valódi élménnyé válni. Háy példaként egy Móricz Zsigmondhoz kapcsolódó anekdotát idézett. Eszerint az író, amikor megtudta, hogy a Légy jó mindhalálig is felkerült az iskolákban olvasandó kötelező irodalmak listájára, azt mondta, hogy ezzel a mozzanattal neki mint alkotónak vége van.

Háy az olvasási nehézségekkel összefüggésben megosztotta az elvakult Petőfi-kanonizációval kapcsolatos aggályát is. Szerinte a költő piedesztálra emelésével egy makulátlan ember képe jelenik meg az emberek fejében, viszont így idővel egyre nehezebb lesz hozzá kapcsolódni:

„Csak embereket tudunk olvasni, csak emberekkel tudunk beszélgetni, akik bizony nem tökéletesek. Tökéletesből, Istenből csak egy van, a költők viszont kívül esnek ezen a szakralitáson.”

Juhász Anna zárókérdése Petőfi hűségét pedzegette. Háy szerint a költő egyetlen dologgal kapcsolatban volt elkötelezett, ez pedig az alkotás – úgy gondolja, poétaként őt az az egy érdekelhette, hogy megszülessenek a versei. Erről tett tanúbizonyságot akkor is, amikor éles kritika érte műveit, és hiába sújtotta sok kudarc, mindig felállt és továbbment. „Ha egy költőt gyomorszájba rúgja a kritika, és összeomlik, az nem a kritika hibája. Petőfi viszont jól bírta ezeket a megpróbáltatásokat: így én őt sokkal inkább a költészet hősének, semmint a nemzet hősének tartom.”

Az esti előadást a Kolozsvári Állami Magyar Színházban telt ház előtt tartotta Háy János és Rozs Tamás. Zárásként a közönség a fellépőkkel együtt elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt.

Ezzel az összekapcsolódással ért véget a Petőfi Irodalmi Karaván idei első turnéja. A programsorozat márciusban folytatódik, akkor a Vajdaságban várja majd az érdeklődő közönséget a Karaván a Petőfihez kapcsolódó összművészeti eseményekre.