A költők ajándéka szentestére

A költők karácsonyi verseiből nemcsak az ünnep fénye sugárzik, hanem érezhető az a kor, világ is, amelyből ők szólnak hozzánk. A fájdalom, a remény és az öröm egyformán megszólal bennük, akár Ady Endre, akár Kosztolányi Dezső, akár Juhász Gyula vagy József Attila, akár Pilinszky János fogalmazta meg a sorokat. Tőlük idézünk karácsony alkalmából.

Ady Endre neve sokaknak eszébe jut karácsony kapcsán. Tőle a Karácsony ? Harang csendül... című verséből hoztunk részletet:

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
? Úgy mint régen ?
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni?
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

A teljes vers itt olvasható.

Ugyancsak Ady Endrétől kaptuk ajándékba a Kis, karácsonyi éneket, amelyet gyerekként is számtalanszor hallottunk énekelve, szavalva. Talán még mi is elmondtuk egyszer a fa alatt. Ebből idézünk egy részletet:

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

A teljes vers itt olvasható.

Az ünnepek Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, József Attilát és Pilinszky Jánost is megihlették. Tőlük is álljon itt egy-egy vers:

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve?
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Juhász Gyula: Betlehem (részlet)

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden földi paloták fölött.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,
S gondoljatok rá holnap és minden áldott
Napján e múló életnek s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság
És békessége már az embereknek!

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.