A napokban a brit Q magazin megszavaztatta olvasóival minden idők lepocsékabb albumait. A tisztelt közönség szavazatai alapján az első helyre a birminghami Duran Duran került, mégpedig azzal a koronggal, amellyel az együttes nagy elődök előtt kívánt tisztelegi, a szavazás alapján felemás sikerrel.
A Thank You című elátkozott lemezen a banda tagjai többek közt olyan slágereket dolgoztak át, mint Lou Reed számtalanszor feldolgozott Perfect Day-e, Elvis Costello Watching the Detectives című nótája és a Public Enemy 911 Is A Joke című dala.
A korong egyébként már megjelenésekor hatalmas kudarc volt, amit ékesen példáz az is, hogy mindössze három hetet tudott a zenei listákon tölteni. Halkan jegyezném meg, hogy más előadóknak ez sosem sikerül, noha kétségtelenül tompítja az állítást, hogy itt egy nem akármilyen zenekarról, hanem a Duran Duranról van szó, akik később be is látták, hogy nem kellett volna előrukkolni a Thank You-val.
A Q főszerkesztője a következő szavakkal "méltatta" az anyagot: "Vannak lemezek, amelyek valahogy annyira giccsesek, hogy már ettől értékessé válnak, hát ez nem olyan".
A tíz legrosszabb lemez között szerepel még Mick Jagger 1987-es szólóalbuma, a Primitive Cool, a modellből egy ideig "zenésszé" átvedlett Naomi Campbell Baby Woman-e és Billy Idol 1993-as Cyberpunk-ja, rajta Shock to the System című slágerrel, aminek a klipje a maga idejében igen nagyot ütött.
Úgy látszik, hogy a hallgatóság nem igazán csípte azokat a lemezeket, ahol nagy sztárok más nagy sztárokhoz nyúlnak forrásul, ugyanis a Frank Sinatra emléke előtt tisztelgő Westlife lemez éppúgy felkerült a tízes listára, mint a rapperek közreműködésével elkészült Phil Collins tribute album, az Urban Renewal.
