Nagy felelősség van rajtunk, szülőkön! – hangoztatja Feng Ya Ou énekes, akivel kolléganője, Antal Timi énekes is egyetért, mondván, csakis példamutatással tud működni az olvasóvá nevelés folyamata. A székelyföldi Korondon élő Szász Mátyás méhész arra is figyel, hogy az olvasás szeretetét ne vegye el a kötelező fogalom negatív jelentése, s bár Szentmártoni János József Attila-díjas szerző nem fektetett különösebb hangsúlyt erre a témára, felnőtt korú gyereke olvasmányélményeket kért szüleitől útravalóul.
Feng Ya Ou
Mi még az a generáció vagyunk Vikivel, amelyik az udvaron nőtt fel, így sokkal könnyebb volt ez a kérdéskör nálunk. Ma már a mi életünk része is a digitális világ, ami ráadásul a munkánk része is egyben. Persze igyekszünk nem nyomkodni feleslegesen a telefonunkat, de ha elintéznivalónk van, azt ugyanúgy látja a gyerek, hiszen ebben fog felnőni. Bár még csak egyéves a lányunk, azt már észrevettük, hogy igazából az érdekli, amit leteszünk elé. Ebben vannak mesekönyvek is, bár nem mindig hallgatja végig türelmesen a történeteket, a kezdeti érdeklődés mindenképp megvan. Ha figyelünk az arányokra, nagyobb eséllyel fogja szórakoztatni egy könyv is. Szerintünk az első pár évben nagyon számít, hogy milyen mértékben érik az impulzusok, s így természetesen nagy felelősség van rajtunk, szülőkön. Ami az irodalmat illeti, talán a mondókák és dalocskák lehetnek az első lépcsőfokok ahhoz, hogy felkeltsük az érdeklődését. Szerencsére tőlünk ezt rendszeresen megkapja.
Antal Timi
A mai szülőknek meglehetősen nehéz dolguk van ebben a tekintetben (is), mert a digitális világ teljesen beszippantja nemcsak a gyerekek, de a szülők, felnőttek figyelmét is. Rengeteg virtuális inger éri a gyerekeket, és ezt nehéz felülmúlni, de azt gondolom, hogy minden elhatározás és hozzáállás kérdése. A könyvolvasás az életünkben fontos szerepet tölt be, igyekszünk nemcsak erre ösztökélni a gyerekeket, hanem példát is mutatni nekik azzal, hogy rendszeresen látnak bennünket olvasni. A hétköznapjaink része az olvasás a gyerekekkel. Ilyen az elmaradhatatlan esti mese, ami szinte már rutin lett. Emma kislányunk már elég nagy ahhoz, hogy érezze, más világ tárul a szeme és a képzelete elé a könyvek által. Őt már pici korában is nagyon érdekelték a könyvek, míg Vencel egy sokkal mozgékonyabb, teljesen más beállítottságú kisgyerek. Őt nehezebb lekötni a könyvekkel, de továbbra is előtérbe helyezzük, mert biztos vagyok benne, hogy idővel majd ő is megérik rá. Bevallom, gyerekkoromban és fiatal felnőttként nem kötött le az olvasás, míg a férjem megfejtette a miértjét: nem akadt megfelelő könyv a kezembe. Így aztán rájöttem, mennyire fontos a választás is. A gyerekekkel ugyan ez a helyzet. Igyekszünk a korukhoz és érdeklődési körükhöz passzoló könyvet találni, amelyekkel meg tudjuk nyerni a tetszésüket és kellőképp felkelti a figyelmüket.
Szász Mátyás
Szerintem nagyon fontos átadni az olvasás szeretetét a gyermekeinknek. A könyvek által fejlődik a jellemük, más és más perspektívából ismerhetnek meg különböző témaköröket. Nekünk egy közel másfél éves kislányunk van. Kezdetben úgynevezett „matatós” könyveket kapott. Ezt követték a kis méretű gyerekkönyvek, melyekben javarészt inkább képek vannak. Próbálunk figyelmet és időt szakítani az esti mesékre. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy bennünket is lásson olvasni. Legyen ott a könyv az éjjeliszekrényen, esténként olvassunk fel neki. Mikor nagyobb lesz és önállóan kezd olvasni, támogassuk és próbáljunk segíteni a számára megfelelő szintű és témájú könyvek kiválasztásában. Fontos, hogy megértse az olvasottakat, és azt is, hogy az olvasást számtalan célra tudja használni: lehet kikapcsolódás, információszerzés vagy szórakozás. Azt viszont nem szeretném, hogy az olvasás „muszáj” legyen! Úgy gondolom, hogy a legfontosabb az olvasás megszerettetése, nem pedig a „kötelező” műveltségi szint elérése érdekében lenyomni a torkán például a magyar irodalmi klasszikusokat. Velem negyedik osztályban a Harry Pottert, hetedikben Gárdonyi Gézát olvastattak. Nemcsak hogy untam, nem is értettem. Most már tudok értékelni egy ilyen művet, viszont középiskolás éveim alatt csak elidegenítettek az olvasástól. Úgy gondoljuk életem párjával, hogy fontos az olvasás megismertetése és megszerettetése, persze az ő érdeklődésének és személyi fejlettségének a szintjén.
Szentmártoni János
Nem fektettem rá különösebb hangsúlyt, talán azért sem, mert én is magamtól vettem annak idején könyvet a kezembe, nem volt mintám, hogy kell az ilyesmit csinálni – legfőképp azonban mintha a küzdelmes alkotói léttől szerettem volna távol tartani. Ő versenyszerűen táncolt négyéves korától, és egy ideig furulyázni is tanult. Ettől függetlenül mindig olvasott valamit, épp a korának megfelelőt. Amikor meg albérletbe költözött a barátjával, hogy kipróbálják a felnőttéletet, leültetett az édesanyjával együtt, és útravalóul recepteket és életre szóló olvasmányélményeket kért tőlünk. Azóta remekül főz, és a felsorolt könyveket mind kiolvasta. Hálás értük. Nem csupán magát, de minket is jobban megismert általuk.
