A kora reneszánsz legnagyobb firenzei márványművészének alkotásaira bukkantak a visegrádi ásatásokat végző régészek. A feltárások során a Mátyás halála utáni háborúk áldozatait is megtalálták a templom kriptájában.
Több mint 150 éve folynak régészeti feltárások Visegrádon, és időközben nagyon sok, művészettörténeti és történeti szempontból is fontos régészeti lelet került elő. Fontos szerepet játszottak közöttük a reneszánsz művészet alkotásai, hiszen Visegrád nem véletlenül él úgy a köztudatban, mint Mátyás király rezidenciája, a magyarországi reneszánsz születésének helye. Ezért is kapta a mostani fejlesztési program a Visegrád Reneszánsza nevet. Már a 19. században előkerült egy kiemelkedő műalkotás a királyi palota falai közül. Ez a híres visegrádi Madonna, a firenzei Gregorio di Lorenzo domborműve, amelyet magyarországi vörös márványból faragott.
Az 1940-es években Schulek János találta meg a visegrádi Herkules-kutat, a horvát származású római szobrász, Giovanni Dalmata egyik fő művét.
„Úgy tűnik, a 21. században sem maradtunk hasonló jelentőségű, sőt azt mondhatnám, hogy még ezeknél is jelentősebb lelet nélkül. Amikor elkezdtük az idei tavasszal a visegrádi ferences templom feltárását, nem számítottunk arra, hogy két hét múlva egyedülálló leletek kerülnek majd elő a templom belsejéből.” Mindezt Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója mondta el hétfőn az ásatások helyszínén rendezett sajtótájékoztatón.
A régész-művészettörténész azzal folytatta a folyamatban lévő feltárás ismertetését, hogy jelenleg is a Zsigmond-korban alapított gótikus templom maradványait kutatják, amely szorosan kapcsolódott a királyi palotához. Eredetileg a palota lakóinak lelki gondozását látták el a ferences barátok, akik Zsigmond király óta éltek szomszédos kolostorban. Mátyás király idején egy bizonyos János barát fontos építkezéseket is végzett Visegrádon, illetve Mátyás őt bízta meg később azzal is, hogy Kolozsváron felépítse a ferencesek templomát.
A most feltárt visegrádi templomban Mátyás kezdett el egy jelentős újjáépítést és felújítást, amelyet utóda, II. Jagelló Ulászló fejezett be az 1510-es évek elején. Ehhez a korszakhoz kötődik az a különleges lelet, amelyet néhány héttel ezelőtt találtak.
A firenzei mester keze nyoma
A hegy tövében végzett feltárás során a templom közepén, a főoltár előtt egy beomlott kriptára szakadt késő gótikus bordázatot találtak, ami alól fehér márvány szobortöredékek kerültek elő. A míves faragások egykor a templom főoltárát díszítették.
A szakember elmondta, hogyan bizonyosodott be a faragások alkotójának kiléte: „Azonnal a korszak és a műfaj egyik legkiválóbb szakértőjéhez, a Pisai Egyetem professzorához, Francesco Cagliotihoz fordultam, és elküldtem számára a leletek fotóit. Körülbelül fél óra múlva válaszolt is: ezek egyértelműen a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentősebb szobrásza, Benedetto da Maiano saját kezű művei.”
A két angyalszobor és az őket tartó két konzol maradványai közül a konzolok maradtak épségben. A szobrokat sajnos alaposan összetörték, de a kis darabok, amelyek előkerültek, jól összevethetőek Benedetto ismert firenzei, illetve itáliai műveivel.
Buzás Gergely kitért a firenzei mester magyar kapcsolataira is. Elmesélte, hogy az olasz művészek nagy életrajzírója, Giorgio Vasari, aki a 16. században írta meg a firenzei művészek életrajzát, Benedettóról is elmesélt egy anekdotát. Eszerint az itáliai művész korábban fával dolgozott, és Mátyásnak is egy gyönyörű intarziás ládát hozott ajándékba. Amikor megérkezvén Budára kicsomagolta a műremeket, döbbenten látta, hogy az tönkrement a hosszú úton. Ezen úgy elkeseredett, hogy megfogadta, ezután csak márványt farag.
„Szép történet, bár tudjuk, hogy Benedetto már fiatal korában is dolgozott márvánnyal, de tény, hogy életművének nagy alkotásai mind márványszobrok” – folytatta Buzás Gergely, majd hozzátette, hogy a Szépművészeti Múzeumban őrzött Mátyás és Beatrix portré szintén az ő műve.
Fennmaradt továbbá egy fontos írásos adat, egy 1493-as firenzei perirat is, amely arról szól, hogy Mátyás megbízta Benedettót egy tabernákulum elkészítésével. A mester el is kezdte a munkát, ám amikor 1490-ben értesült az uralkodó haláláról, abbahagyta azt. Ezután a magyar királyság megbízottja visszakövetelte tőle a pénzt, amit előlegként felvett. Mivel már elkészültek a tervrajzok, a modellek, megvette a carrarai márványt, sőt a faragáshoz is hozzáfogott, végül megtarthatta az előleg felét.
Mindez összefüggésben állhat a mostani visegrádi lelettel is a szakember szerint. Mivel a visegrádi együttes az 1480-as években készülhetett, tehát az oltárral elégedett Mátyás újabb megrendelést adhatott Benedettónak.
Az ásatási helyszínen a szakember elmondta, hogy a templom nyugati végét kivéve, amelyet a jövő héten tárnak fel, már jól látható a szentély alapjainak jelentős része. Azt már az 1980-as években tudták, hogy egy templom rejlik a föld alatt, de sokáig nem fértek hozzá, hiszen egy működő teniszpálya volt a felszínen. Az ásatás melletti pályán még ma is ütögetik a labdát. Furcsamód a teniszpályának köszönhető, hogy ilyen szépen megmaradtak a romok, hiszen a középkori falakat néhol mindössze tízcentis feltöltés takarta, viszont a gondosan ledöngölt salak megvédte a maradványokat.
A jelenlegi feltárásra a Visegrád Reneszánsza program keretében nyílt lehetőség. Az egykori szentély közepén bukkantak rá az említett sírra, amely eredetileg szerzetesi temetkezési hely volt.
Amikor a régészek nekiláttak a munkának, először a szentély kriptára zuhant boltozatának maradványai kerültek elő. Amikor a megrongált templom tetőzete elpusztult, berogyott a boltozat is, és a töredékek a kripta belsejébe zuhantak. Ennek köszönhető, hogy megmaradt belőlük valami, hiszen ami nem a kriptába esett, az el is tűnt. Ahogy a régészek kiemelték a bordákat, megtalálták a beomlott kripta részleteit és az egykori sírpadlapot. Előkerült számos kődarab és üvegmaradvány az ablakokból, és ott találták meg az oltár márványdarabjait.
Történelmi helyszínelés
Találtak három csontvázat is a kriptába temetett szerzetesek maradványai felett – folytatta egy valódi régészeti krimivel a szakember. Egyikük nő volt, a másik kettő férfi, akik 20-25 évesek lehettek az antropológus szerint. A női koponyán egy vágást is felfedeztek, ami arra vall, hogy erőszakos halált halt. Erre utal az is, hogy nagyon sok ellapult muskétagolyó is hevert körülöttük, valamint egy sarkantyú és egy mellvértdarab is. Előkerült egy réztál, amelyen vágásnyomok látszanak, tehát valaki pajzsként használhatta. Egyértelmű, hogy harc folyhatott a templom belsejében. Később valószínűleg megpróbálták eltüntetni a holttesteket és a romokat. Egyszerűen bedobáltak mindent a beszakadt kriptába.
Mindezek alapján viszonylag pontosan meghatározható az események ideje. A Szapolyai János és Ferdinánd király közötti harcok Visegrádot is súlyosan érintették. Többször sor került a visegrádi vár ostromára is. Fennmaradt egy levél az 1540 októberében folyt várostrom után, melyben az egyik hadvezér megígérte, hogy fizet a károkért, amit a katonái okoztak a ferences barátoknak. Nagyon valószínű, hogy az oltár összetörése is közéjük tartozott. Akkor kerülhetett sor arra az összecsapásra is, amelynek három áldozatát megtalálták.
A szakember kérdésünkre elmondta, hogy ez a terület korábban egy királyi uradalom intézőjének háza volt. Annak köszönhetően maradt fenn a templomhajó nyugati falának több méter magas részlete, mert ráépítették a házat.
Az ásatás tőszomszédságában most is teniszeznek. Az a pálya valószínűleg megússza, mert bár korábban úgy gondolták, ott lehet a templomhoz tartozó temető, abban az irányban egyetlen sírt sem találtak.
A munka következő fázisában a szerzetesek földi maradványait vizsgálják meg, illetve feltárják a többi ott rejlő sírt is. A templomhajóba valószínűleg a királyi udvarhoz kapcsolódó arisztokrata családok temetkeztek.
Ez az ásatás várhatóan július elején ér véget. A nyár közepén észak felé folytatják a munkát. Azon a részen már tavaly is ástak, és egy Károly Róbert-, illetve Nagy Lajos-korabeli épületcsoportot tártak fel. A jelek arra vallanak, hogy az idősebb Piaszt Erzsébet, Nagy Lajos anyja építtetett ott egy kúriát. Mivel korán föld alá kerültek a maradványok, mára ez az egyetlen olyan része a visegrádi palotaegyüttesnek, ami a Károly Róbert-kori állapotot tükrözi. Mivel ezeket az Anjou-kori épületek a hegyoldalba bevágva húzták fel, még az emeleti szintjük is megmaradt. A hegyoldal megőrizte a maradványokat, még fagerenda-lenyomatok is előkerültek.
A most folyó munkálatok helyszínét a későbbiekben egy védőtetővel nyitják meg a látogatók előtt. A hosszabb távú tervek között az is szerepel, hogy ott mutatják be a boltozatot és az előkerült faragványokat is. A leendő fedett épület egyúttal a visegrádi műemlékegyüttes fogadótere, látogatóközpontja lehetne – vélte Buzás Gergely.
Program és irodalom
A további tervekről Fodor Gergely kormánybiztos beszélt az esemény sajtótájékoztatóján. A Várkapitányság vezetője azt emelte ki, hogy 2035-re a visegrádi királytalálkozó 700. évfordulójára a hely szelleméhez méltó köntösbe öltöztetik a várat, a várhoz kapcsolódó történelmi épületeket és a környező területeket. Első lépésben újra láthatóvá váltak 2022 tavaszára a Pilisi Parkerdő munkatársainak közreműködésével a több száz méter hosszúságú völgyzárófal évtizedek óta rejtőzködő maradványai.
2023-ban elvégezték a várrendszer és a palota teljes műszaki felmérését. A legkorszerűbb lézertechnológiával határozták meg a műemlékegyüttes épületeinek pontos helyét és állapotát. A felmérés eredményeként lehetőség nyílt a jelenlegi állapot modellezésére, valamint az elméleti rekonstrukciós és látványtervek elkészítésére. Ezzel párhuzamosan munkához láttak a Nemzeti Múzeum régészei, akik már a tavalyi próbakutatások során is gazdag leletanyagot hoztak felszínre. A Visegrád Reneszánsza program keretében nemcsak az Alsóvár és a Salamon-torony, a völgyzárófal és a Vízibástya rekonstrukciója valósul meg, de a visegrádi fellegvár és a királyi palota is újjászületik a Mátyás korabeli állapotoknak megfelelően.
„A kulturális, infrastrukturális és turisztikai fejlesztések során bejárhatóvá tesszük az épületegyüttest, valamint összekapcsoljuk a várrendszer alsó és felső részét. A királyi palota egykor lovagi tornáknak otthont adó területe közparkként születik újjá. A műemlékegyüttes közvetlen környezetében elvégezzük a zöldfelületek, a parkok és a sétányok rekonstrukcióját is” – foglalta össze a terveket a kormánybiztos.
Vitályos Eszter kormányszóvivő, országgyűlési képviselő Visegrád történelmi jelentőségét emelte ki, majd a feladatokról beszélt:
„A Magyar Királyság egykori fővárosa a közép-európai együttműködés bölcsőjeként fontos szimbolikus szerepet tölt be a mai napig. Itt tartották az 1335-ös királytalálkozót, ahol Károly Róbert magyar uralkodó Luxemburgi János cseh és Nagy Kázmér lengyel királyt fogadta. 1991-ben a királyi palota falai között írták alá a visegrádi országok, azaz a későbbi V4-ek együttműködési szerződését.”
A történelmi épületegyüttes átfogó felújítása régóta váratott magára – tette hozzá a politikus, majd elmondta, hogy az Alsóvár utolsó nagyobb rekonstrukciója több mint ötven éve történt. A fellegvár műemléki helyreállítása és régészeti feltárása pedig több mint tíz éve leállt, a vár egy része életveszélyes és nem látogatható. A Visegrád Reneszánsza fejlesztési program révén azonban teljeskörűen helyreállítják a várkapitányság szakemberei a várat és környékét.
Az esemény befejezéseként Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ vezetője Ady Endrét idézte. Elsőként a világunk jelentős részét jellemző konzummánia tüneteit vetette össze a maradandó értékek megőrzésének fontosságával a költő A perc-emberkék után című versét idézve. Ezután a közgyűjtemények fontosságáról szólva jelentette ki: „Ha bemegyünk egy múzeumba, jobb emberként jövünk ki. Ha bemegyünk egy magyar múzeumba, jobb magyarként jövünk ki. Szeretném azt hinni, hogy abból a tényből, miszerint a világ nem tökéletes, mi, magyarok azt a következtetést vonjuk le, hogy akkor itt a lehetőség a világot jobbá tenni. Ebben azért merek hinni, mert akárhova nézünk a Kárpát-haza területén, ennek bizonyítékait találjuk.”
Végezetül Ady Endre Intés az őrzőkhöz című költeményét idézve zárta hozzászólását: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek.”
Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu és Bruzák Noémi / MTI
