Lesseps Ferdinándnak nemcsak a Szuezi- és a Panama-csatornát, de a panamázás fogalmát is köszönhetjük

Ferdinand Marie de Lesseps gróf 1805. november 19-én született Versailles-ban. Apja és nagyapja is diplomata volt, nem csoda, hogy ő maga is ezt a pályát választotta. Lisszaboni, majd tuniszi állomáshelye után 1832-ben helyezték Alexandriába, a következő évtől kairói konzul lett. Egyiptomi tartózkodása alatt kezdte tanulmányozni a Napóleon által egyiptomi hadjárata alatt megrendelt felmérést a Vörös-tengert és a Földközi-tengert összekötő vízi út megépítésének lehetőségéről, és ettől kezdve folyamatosan a csatorna gondolata foglalkoztatta.

Hét év után Rotterdamba került, később málagai és barcelonai szolgálata után madridi követ lett. A forradalmi hullám idején, 1849-ben a francia kormánytól azt a feladatot kapta, hogy beszélje rá a római köztársaságot vezető Giuseppe Mazzinit: engedélyezze a pápa visszatérését. A tárgyalások alatt azonban fordulat következett be Franciaországban, és az új, konzervatív nemzetgyűlés erővel, a francia csapatok beavatkozásával állította helyre a pápai államot. A hazahívott Lessepset bűnbaknak tették meg és megrovásban részesítették, ő pedig kilépett a diplomáciai szolgálatból.

Miután 1853-ban elvesztette feleségét és egyik fiát is, elfogadta régi barátja, Szaíd egyiptomi kedive (névlegesen a szultánnak alárendelt alkirály, a gyakorlatban Egyiptom ura) meghívását, és Kairóba utazott. A legenda szerint egy lovas mutatványával sikerült annyira elkápráztatnia Szaídot, hogy az 99 évre szóló koncessziót adott neki a szuezi földszorost átszelő csatorna megépítésére és üzemeltetésére. Az, hogy Lessepsnek semmilyen gyakorlata nem volt e téren, senkit sem érdekelt, mint ahogy az sem, mennyi lesz az építkezés költsége.

Lesseps kiterjedt kapcsolatait latba vetve érvelt, szervezett, hajtotta fel a pénzt Párizsban, Londonban és Konstantinápolyban, és sikerült nemzetközi befektetőkből társaságot létrehoznia.

Az ünnepségre a függetlenedni vágyó alkirály, Izmail pasa a szultánt, akinek névleg fennhatósága alá tartozott, meg sem hívta, ott volt viszont Ferenc József császár és Eugénia francia császárné, Lesseps rokona. A költségek a tervezett kétszeresére rúgtak, s mivel ennek nagyobb részét Egyiptom fizette, de a haszonból csak 15 százalékot kapott, az ország hat év múlva csődbe ment. A britek ekkor megvették a kedive részvényét, s a csatorna többségi tulajdonosai lettek. A csatornát 1888-ban semleges övezetnek nyilvánították és minden hajó előtt megnyitották.

Lesseps, akit „a nagy franciaként”, „a világ leghíresebb embereként” ünnepeltek, egy héttel a csatorna megnyitása után másodszor is megnősült, 64 évesen egy húszéves lányt vett el, s 12 gyermeke született tőle. Megkapta a francia Becsületrendet, a brit India Csillaga kitüntetést. Jóllehet a politikától élete második felében tartózkodott, 1869-ben elvállalta a bonapartista képviselő-jelöltséget, de csak, hogy biztosítsa a kormány jóindulatát, ezért nem is zavarta, hogy a választásokon megbukott.

Lesseps már elmúlt hetvenéves, amikor belevágott egy újabb hatalmas vállalkozásba: a Közép-Amerika legkeskenyebb részét, a Panama-földszorost átszelő csatorna megépítésébe. 1876-ban létrehozta az Óceánközi Csatornaépítő Társaságot, amely koncessziót kapott a kolumbiai államtól. A nagy hírveréssel kísért vállalkozáshoz kisbefektetők és spekulánsok néhány hét alatt 400 millió aranyfrank tőkét adtak össze, Lesseps pedig azt ígérte nekik, hat év múlva átadják a csatornát.

Az építők azonban rosszul mérték fel a terület földrajzi és éghajlati adottságait, és az 1882-ben kezdődött munkák gyorsan elakadtak. Sorra jöttek a bajok: földcsuszamlás, árvíz, járvány, munkászendülés, műszaki nehézségek. Amikor a nyolcvanéves Lesseps 1885-ben a helyszínre látogatott, azzal kellett szembesülnie, hogy jóllehet a költségek már meghaladták a tervezettet, a csatornának csak a hatoda készült el. A terveket átdolgozták, de mivel az állami támogatások és a csatornalottóból befolyt pénz is gyorsan elfogyott, a szindikátus egyre több hitelt vett fel.

A botrány a hamis jelentések dacára is kitört, a munkákat 1889 elején le kellett állítani, a társaság májusban csődöt jelentett.

A felháborodott közvélemény felelősöket keresett, a francia kormány megbukott, képviselők, miniszterek és három volt kormányfő ellen is eljárás indult, mert kenőpénzek fejében eltitkolták a vállalat kétségbeejtő pénzügyi helyzetét. Lessepsnek, fiának és a cég vezetőinek bíróság elé kellett állniuk, és a per végén súlyos pénzbüntetésre és börtönre ítélték őket, de csak a fiúnak kellett rács mögé vonulnia. Jóllehet maga Lesseps a csatornaépítésen nem gazdagodott meg, a „panamázás” a korrupció, a csalás, megvesztegetés szinonimája lett a magyar nyelvben is.

A megtépázott hírnevű Ferdinand de Lesseps 89 évesen, 1894. december 7-én halt meg, sírja a párizsi Père-Lachaise temetőben található. A fő műve, a Szuezi-csatorna bejáratánál álló szobrát 1956-ban, a csatorna egyiptomi államosításakor eltávolították.