Harmincnégy kiállításról, számos programról, fesztiválról adott hírt a MANK - Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. 2019 végén. Jobb eredmény ez, mint amire számított?
Több programunk, vállalkozásunk tekintetében felülmúlta terveinket. Az idei év feladata, hogy ezt a lendületet ne veszítsük el.
A múlt év mottója a „kortárs találkozások” volt. Melyek voltak a legfontosabbak?
A legjelentősebb, hogy sikerült gyarapítani azoknak a helyeknek a számát, ahol e találkozások létrejöhetnek. Tavasszal a szentendrei Fő téren ismét saját működtetésben nyitottuk meg az ÚjMűhely Galériát. A nagy múltú helyszínt a hagyomány megőrzése és továbbvitele céljával élesztettük újra. Úgy tűnik, szeretik a látogatók, az a szakmai program, amit elterveztünk, működik. Sokan kíváncsiak a szentendrei régi, nagy időszak alkotóira, de emellett nagyon jól megfér a legfrissebb művészeti irányzatok bemutatása is. Organikusan egymás mellé rendeződik egy Jávor Piroska-kiállítás és az azt követő kortárs ékszer-válogatás. E találkozókból sokat tudnak gyarapodni a látogatók és az alkotók is.
A MANK Galériában volt egy különleges, inkluzív kiállítás is.
Intézményünk egyrészt a kortárs művészeket támogatja, másrészt arról is gondoskodnunk, hogy legyen kinek alkotni, legyen nézőutánpótlás. Ezért van edukációs programunk kifejezetten a gyerekekre szabva: iskoláknak, óvodáknak szervezünk művészetpedagógiai foglalkozásokat. Emellett fontos feladatunk a felnőtt korosztály képzése is, hogy a nehezen megközelíthető kortárs művészeti világot, amely nem szerves része hétköznapjaiknak, közelebb hozzuk, hozzáférhetőbbé tegyük. És nem elég csak azokhoz szólni, akik önállóan el tudnak jönni egy-egy kiállításra. Azoknak is közvetíteni szeretnénk a művészet üzenetét, akiknek valamilyen hátránnyal kell együtt élniük – akár testi fogyatékossággal, akár értelmi akadállyal. Velük is meg szeretnénk osztani a műélvezet élményét. Ez irányba tett első lépésünk inkluzív kiállításunk volt, amelyben a kiállított műtárgyakat értelmileg akadályozott, illetve látás- vagy mozgássérült emberek számára is elérhetővé tettük. Óriási sikerünk volt vele. Nagyon színvonalas, izgalmas munkák kerültek a falakra, csupán a tálalás módja, a megközelítés volt a szokásostól elérő. Fantasztikus élményt jelentettek ezek a találkozások nemcsak a befogadóknak, de nekünk, szervezőknek is. Idén is figyelni fogunk arra, hogy szülessenek olyan alkotások, kiállítások, amelynél az inkluzív szempont hangsúlyosan érvényesül.
Egy korábbi interjúban említette: a fiatalokhoz úgy lehet közel hozni a kortárs képzőművészetet, ha egy már meglévő igényükre építünk. Ennek köszönhetően jelent meg a MANK tavaly első ízben a Művészetek Völgyében vagy éppen Tusványoson?
Igen. Nem elég csak kinyitni az ajtót és várni, hogy találjon ide a látogató. Nekünk kell elindulni, nyakunkba venni az országot, akár a határon túli területeket is, és mindenhol közvetíteni, amit értéknek tekintünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy a virágzó magyarországi fesztiválkultúrát is megfűszerezzük kortárs képzőművészettel.
A Művészetek Völgyében való megjelenésünk izgalmas kísérlet volt, és büszkék vagyunk rá, mert sok ezer látogató volt ránk kíváncsi. A művészet befogadását a passzív helyzetből igyekszünk az aktív felé eltolni. Hogy ne csak álljunk egy-egy kép előtt, hanem kapcsolódni tudjunk hozzá. Hogy legyenek kérdéseink. Hiszen ezen keresztül vezet az út az értelmezésig. Azt gondoljuk, onnan érdemes elindulni, hogy megfogunk egy ecsetet, és egy üres vászonra próbálunk húzni egy vonalat. Abban a pillanatban, hogy az ember megáll egy vászon előtt ecsettel a kezében, rájön, hogy azok a mondatok, hogy: „Ilyet én is tudok, ez mitől művészet?!”, más kontextusba kerülnek. A saját élményen keresztül könnyebb utat találni egy-egy kortárs műhöz.
Tusványoson a MANK tehetséggondozó tevékenységét mutattuk be. Kerekasztal-beszélgetéseket, vetítést szerveztünk, egy kis faházat pedig papírba „csomagoltunk”, hogy bárki ráfesthessen. Hihetetlenül népszerű volt ez a program is, úgy kellett kicsempészni az eszközöket a fesztivál végén, mert volt, aki az utolsó pillanatig alkotott. Fontos kapcsolatok, találkozások születtek itt is.
Ezt a művészi „árukapcsolást” saját fesztiválunkon, az ArtKerten is egyre nagyobb sikerrel végezzük. Könnyűzenei koncertekhez társítottunk kiállításélményt, kortárs versolvasáshoz csatlakozott egy Cseh Tamás-emlékest. Olyan kapcsolódások jönnek létre, amelyek plusz kulturális élményt kínálnak a hozzánk látogatóknak.
Az online térben is bővültek a találkozási lehetőségek, hiszen a MANK-hoz tartozó Hangfoglaló könnyűzenei programiroda honlapja megújult csakúgy, mint a MANK kiadásában megjelenő portálunk, a Kultúra.hu, és a napokban elindult az MANK új honlapja is. Milyen új lehetőségeket nyújt ez utóbbi a felhasználók számára a korábbihoz képest?
Napjainkban az online találkozás legalább olyan hangsúlyos, mint a személyes. Ezért törekedtünk online infrastruktúránk megújítására, hogy e felületeken is megjelenjen az a friss szellemiség, amely munkánkat jellemzi.
Rettenetesen büszke vagyok a megújult Hangfoglaló, illetve Kultúra.hu portálra. Unikális és vizuálisan izgalmas honlapok születtek, amelyek jól tükrözik például a Kultúra.hu szerkesztőségének innovatív munkáját.
Az alkotóművészet.hu oldalt, a MANK egészének honlapját is olyanná tettük, hogy megjelenésében is méltó legyen tevékenységi körünkhöz, s hogy az átalunk biztosított lehetőségek – például az ösztöndíjakra való pályázás vagy az alkotóházainkban való szállásfoglalás – online hozzáférhetővé váljanak. A megújult honlapok igen jelentős látogatószám-emelkedése visszaigazolja e változások sikerességét.
Beszéljünk 2020-ról. Melyek ennek az évnek a súlypontjai?
Ha tavaly létrejöttek a találkozások, akkor idén tovább kell lépnünk a közösség kialakításának irányába. Fő feladatunk a kortárs képzőművészeti műhelyek, művésztelepek, alkotócsoportok kiemelése és bemutatása, kiemelt figyelemmel a vidéki műhelyekre. Habár Budapest a rengeteg galériával, múzeummal, képzési központtal kétségtelenül motorja a művészetnek, elképzelhetetlen a kortárs művészet sokszínűsége vidéki műhelyek, oktatóhelyek és a jelentős művésztelepek, alkotócsoportok munkája nélkül. Ebben az évben tehát a vidéki, de országos jelentőségű alkotóművészetet szeretnénk helyzetbe hozni. Továbbra is a legmagasabb minőségű alkotókat, alkotásokat szeretnénk megmutatni, minden merevséget, gőgöt nélkülözve. Galériáinkat, kiállításainkat és programjainkat közösségek platformjaként is szeretnénk működtetni.
Ön hogyan kapcsolódik ki? Hiszen az a munkája, hogy mások szabadidejére szervezzen programot.
Aki olyan szerencsés, hogy kortárs művészettel foglalkozhat, nincs is szüksége kikapcsolódásra. Igaz, hogy ez nekem munka, de annyi élményt szerzek közben, hogy időnként külön rá kell vegyem magam, hogy elmenjek más programra. A művészekkel való beszélgetés, egy-egy program kitalálása, megtervezése olyan flow-élmény, amiben évi 365 napig lehet dúskálni. Kimeríthetetlen örömforrás számomra a MANK, a művészeti környezet, az alkotások, amelyekhez közel kerülhetünk. Csak arra vágyom, hogy az adminisztráció a lehető legkevesebb időt vegyen el az erre az élvezetre fordítható időből és energiából.
Nyitókép: Várady Nikolett
