Az erdélyi kötődésű, de Katalóniában – egy szintén autonómiájáért küzdő régióban – élő Simon Réka Zsuzsanna legújabb mesekönyve úgy időszerű, hogy minden tekintetben időtlen.
Gránátalma szigetének visszavonult hajósai, Kricckracc kapitány és nagynénje, Borsika néni mintha a karantén idejét saját vitorlásukon töltő családok közül úsztak volna be a képbe, hogy a világ sodrától távol, független személyiségként élhessenek. Az egy könyvoldalnyi tablón elférő tizenegy szereplő tudatosan választotta ezt a csendes, mesebeli környezetet. Többen – a felnőttek – már túl vannak a komoly tapasztalatokon, például „Kricckracc kapitányból kialudt a tengeri kalandok iránti vágy”.
A mesék bonyodalmát az óvodás korosztály számára valós, hétköznapi apróságok jelentik:
a hajó még nem kapott nevet, Borsika néni vagy a gyerekkönyvtár kulcsa eltűnik, de sosem egy intrikushoz vagy gonoszhoz kötődnek ezek a kalamajkák. A Kricckracc kapitány és a gránátalmiak meséiből alapvetően hiányzik a rosszindulat, mintha az a tengeri kalandok iránti vággyal együtt eltűnt volna a (sziget)világból.
A gyerekeknek legtöbbször azok a mesék tetszenek, amelyeknek nincs tanulságuk.
A felelőtlenül felhőtlen szórakozáshoz kiválóak a tét nélküli történetek. A rendszeres erkölcsi és higiéniai intelmek mellett – köszönjszépen, nepiszkáld, nemérdekelkikezdte – az önálló logikára épülő, belefeledkezős mesék azonban nem csak a kikapcsolódás kellékei.
A mesék varázsának másik forrása a szereplők személyisége.
A könyv ajánlása sejteti, hogy a sajátos logikájú megoldásokat kínáló Tast a szerző valós kisgyerekről mintázta, de a többiek névadására nincs észszerű magyarázat, legfeljebb affektív. A nevek hangzása sajátos érzéseket kelt az olvasóban. Kricckracc mássalhangzó-torlódásai ugyanakkor vizuálisan is felidézik az irkafirkát, Borsika néni neve íz- és szaglásélményt, Vámpárávám nénié pedig zenei dallamot asszociál. Ők Tas nagypapájával együtt a játékos kedvű és kedélyű nagyszülőket idézik, akikhez úgy kötődnek a színük alapján elnevezett nagyon is emberi macskák – Kávé és Pipacs –, mintha a kisunokáik lennének. A minden tekintetben mesei szereplők, Paprikajancsi Paprikamag, Gyurmakalóz és Almapont, a kisördög pedig csak átutazóban lepik meg a gránátalmiakat, hogy még több színt vigyenek az életükbe.
Színekben pedig nincs hiány. A mesék változatossága az illusztrációkra is jellemző. Orosz Annabella képei kétféleképpen is kitöltik a szövegegységek közötti tereket: egy teljes oldalon vagy a dupla oldalpár alsó részén, érzékenyen kiegészítve a szövegeket. Az akvarelltechnika összefolyatott színei legtöbbször a tenger kékes-zöldes színvilágát tükrözik, a belső terek barnásvöröses, meleg színei pedig otthonosságot sugallnak. A rokonszenves figurák kifejező tekintetéhez képest a test többi része ugyan elnagyolt, de ezzel is a beszédes szemekre terelődik a figyelmünk.
A szintén erdélyi illusztrátorra jellemző játékosság és humor gyakran csak az alapos nézőnek nyílik meg. Érdemes a gondosan kidolgozott képekre is több figyelmet szánni, mert a felnőtt felolvasónak is rejtenek meglepetéseket például a könyvcímek utalásai az Éjszaka is felolvasunk című fejezetben.
A mesefüzérként olvasható történetekben kiemelt szerepet kap a nyelv és a nyelvi kultúra, illetve ezek korlátai, működésük akadályai.
A leleményesen egyedi álföldrajzi nevek – Blüpp-tenger, Kikkiriki-sziget, Ás-hegy és Ványvizek – s a szereplők neve mellett szó esik a félelmetes Málusokról vagy a zsinóros tatu nevű hangszerről is.
A többnyire valódi konfliktus nélküli mesék biztonságérzetet nyújtanak a gyerekeknek.
A Kricckracc kapitány és a gránátalmiak jellegzetesen értelmiségi mese.
A Pettson és Finduson, Varró Dániel versein és Dániel András abszurd meséin edzett szülők és óvodások kedvencévé válhat, ahogy a benne megrajzolt világ is különleges. Sajátos jelensége a kortárs magyar meseirodalomnak, amihez az erdélyi alkotók mindig is jellegzetes hangjukkal és képi világukkal járultak hozzá. A Gutenberg Kiadó egyre bővülő mesekínálatának eddigi darabjaival ezt a hagyományt erősíti.
A teljes cikk a MeseCentrum oldalán olvasható.
Nyitókép: Gutenberg Kiadó
