De ne szaladjunk ennyire előre, ha itt a legendás múlt (cirka 200 éves történelem) és a dicső jelen (a Flippermúzeum második lett a flipperek Oscar-díjának nevezett TWIPY Awardon, a legjobb európai lokáció kategóriában). Bacsó Péter A tanújából ismerjük a szocialista szellem vasútját, de vajon volt-e szocialista flipper? Igen! Ön nyert, és kapott egy bónusz játékot. Persze nem mi gyártottuk, de legalább játszhattunk velük. Már 1962-ben megnyitották az ország első játéktermét, a Játékpresszót. A döntés mögött bizonyára ott volt az a szándék is, hogy a fiatalokat ki kell hozni a lakásokból a nyilvános terekbe, a művelődési házakba, és igen, akár egy játékterembe is.
Az 1956-os forradalom sokkja után, amellett, hogy tízezerszám hagyták el az országot a pesti srácok, a rendőrségi vegzálások, letartóztatások, sok esetben a halálos ítéletek miatt az ország fiataljai inkább otthon maradtak. A rendszer talán örült is, hogy a berobbanó beat újra mozgósította a fiatalokat, és bár atyáskodó és kioktató volt az ifjúsági sajtó, valójában a pártapparátusnak tetszett, hogy van valami, ami részint feledtette az 1956 utáni megtorlások sokkját. A Játékpresszóban csocsó- és biliárdasztalok mellé beállítottak nyugatról importált flippergépeket is, hogy ezek aztán szép lassan az ország presszóiban is megjelenjenek. Ezeket a berendezéseket az Iparcikk Kölcsönző Vállalat hozta be az országba, egy osztrák cég közreműködésével, tőlük lehetett bérelni.
A pénz bedobásával működő flippergépek szép bevételt hoztak az államnak, így aztán megtűrte a nyugati életérzést közvetítő játékokat. Jellemző, hogy az Ifjúsági Magazin a hetvenes évek végén a csöves szubkultúrát lejárató riportjaiban a játéktermekben tébláboló, csavargó fiatalokról ír, majd ugyanennek a szubkultúrának lemezeket készítő Piramis Soha nem volt ilyen jó neked klipjében Révész Sándor egy flippert nyomogatva énekel.
Abban is volt valami bizarr, hogy a gyerekek nem játszhattak flipperrel (14 éven aluliak nem is tartózkodhattak a játéktermekben), de a gyerek számára létrehozott Vidámparkban valóságos játékbarlang működött, tele csillogó, színes gépekkel. E sorok írója simán játszhatott gyerekként is, senki nem ellenőrizte, hogy hány éves. Főleg akkor telt meg gyerekekkel a Vidámpark játékterme, amikor esett az eső, és nem lehetett felülni mondjuk a Ciklonra. A nyolcvanas évek elején már bárhol felbukkanhatott flippergép, egy KISS zenekaros gép a Libegő végállomásánál volt beállítva, de a legenda szerint volt egy fodrászüzlet, ahol nem Burdákat és Otto katalógusokat lapozgattak a várakozó kuncsaftok, hanem flippereztek, így nemcsak az ollók, hanem a játékgépek is csattogtak.
Nem voltak ennyire zajosak, legfeljebb más hangfrekvencián működtek a Wizard’s gépei, amelyek között autó- és repülőgép-szimulátorok is voltak. Az intézmény az egykori Centrál kávéház helyén működött a kilencvenes évek közepén, és talán pont ez bosszantotta fel Somody Imrét, a Plusssz pezsgőtabletták egykori gyártóját, aki úgy érezhette, hogy kufárok kezébe került a kávéház szent temploma, és úgy döntött, hogy visszaállítja az eredeti Centrált, amely a mai napig kávécsarnokként működik. Talán arról is tudott, hogy amikor a Star Wars trilógiája megjelent lakossági videókazetta formátumban, az akkori Wizard’s pincéjében lézerharcra hívta az InterCom stábja az újságírókat. Aztán a Duna Plazában is nyílt egy szimulátorokkal teli játékterem, hogy néhány év múlva az otthoni, konzolos gépek vegyék át a helyét, amelyek úgy nyírták ki a közösségi játékterem élményét, ahogy a mozizást a streaming.
Ma már inkább a rapsztárok mutatják meg a nappalijukba állított flippereiket és a szimulátoraikat, amikor a dísztárcsájuknál is fényesebb és csillogóbb dolgokkal szeretnének hencegni, illetve kisebb közösségek hoznak létre flipperklubokat. Az újlipótvárosi Radnóti utcában található Flippermúzeum bizonyos szempontból múzeum, és sok szempontból nem az. Számos fantasztikus vintage gépet találhatunk itt, 163 flippert állítottak hadrendbe, és egyéb, főleg a nyolcvanas évek második felére, illetve a kilencvenes évekre jellemző gépeket, de ezek elhelyezésében nem volt kreatív koncepció, még úgy sem, hogy a hasonló zsánerű gépeket egymás mellé rakták volna.
Így a Guns ’N’ Roses masinától úgy ötven méterre állították fel a Rolling Stones- és a KISS-flippert. De a Star Wars játékokat is talán érdemes lett volna egymás mellé tenni (a sor a Mandalorian univerzumig tart), sőt a jövőben játszódó flippereket is, és akár hozzágondolni valami installációt, amitől a játékosok még inkább úgy érzik, mintha ők is az üveglapok alatti pályákon lennének. Nyilván maga a gépezés a lényeg, és maguk a szépen felújított gépek, és tegyük hozzá, hogy kimondottan szimpatikus az üzemeltetők hozzáállása, mely szerint nem túl nagy összeg ellenében, időmegkötés nélkül használhatják a vendégek a gépeket. Úgy tűnik, ez egy szerelemprojekt, hiszen ha zsetonokkal játszanának, a belépőjegy árának (4000 Ft) a többszörösét hagynák itt.
Talán ha lenne különterem, amely bemutatja a pártállami idők flipperes világát, hozzáadott volna némi művelődéstörténeti tartalmat, és talán össze lehetett volna rakni egy flippert, amelynek tematikája bemutatta volna a pártállami időket szirénázó kockaladás rendőrautóval. Vagy megcsinálni mondjuk a Pogány Madonna flipperét, így játszva ismernénk meg a Kádár-kor működését. Ez onnan jutott eszünkbe, hogy készült egy Budapest turisztikai látványosságait golyókkal beutazó flipper.
Lenyűgöző továbbá a restaurált gépek hihetetlen mennyisége és a játékterem 480 négyzetméternyi területe. Mivel hatalmas a pincerendszer, talán érdemes egy géppel csak egyszer játszani, hogy aztán sorra kerüljön a többi masina is. A Flippermúzeumban többek között az is nagyszerű, hogy egymásra találnak különböző generációk, és ami leginkább meglepő: főleg a húsz év körüli fiatalok, a Z generációs flipper öcsik játszanak, és néha lehet látni boomer apukákat is, akiket azonnal legyőznek a kamasz gyerekeik, akik aznap álltak életükben először a flippergép előtt.
Fotó: Flippermúzeum
