Hogyan éli meg a mostani helyzetet?
Saját magamat is meglepve egész jól viselem ezt a szokatlan élethelyzetet. Alapvetően nem jellemző rám a sztoikus nyugalom, de egyelőre viszonylag higgadtan, mindig az adott feladatra és pillanatra koncentrálva élek. Kétgyerekes apaként a kreatív energiáim nagy részét most nem zenélésre és alkotásra használom, sokkal inkább a gyerekek tanítását és szórakoztatását igyekszem megoldani vele, ahogy feleségem, Dés-Kertész Dóra is. Ő is alkotóművész, ékszertervező (csak sokkal türelmesebb mint én), mindketten itthon vagyunk és szerintem egész jól működik kettőnk között a feladatok megosztása. A vírus okozta válság számomra legnehezebben viselhető része az aggodalom, amit rokonok, barátok iránt érzek és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság.
Mi volt az utóbbi időben a legemlékezetesebb kulturális élménye?
Taika Waititi Jojo Nyuszi című filmje, ami katartikus hatással volt rám. Ritka az az alkotás, amely egyszerre szellemesen szórakoztat és közben megrázó élmény, a végén nem bírtam abbahagyni a zokogást. Csodálatos, ahogy egy rengetegszer körbejárt, de valójában feldolgozhatatlan traumáról tud újat mondani, költőien, a szájbarágást és a közhelyeket messze elkerülve.
Ajánljon három művet, amit otthon is lehet élvezni!
Három friss élményemet ajánlanám. Az egyik a Babylon Berlin című filmsorozat első két évada, amely teljesen beszippantott minket Dórával. A sorozat a két világháború közti Berlin sötét, dekandens világában játszódó krimi, elképesztően erős karakterekkel, atmoszférával, és ami szintén fontos, nagyon izgalmas zenével. Az első évadnak viszonylag az elején van egy jelenet, amely a Moka Efti nevű mulatóban, a film egyik központi helyszínén játszódik. Ezzel és a benne szereplő Zu Asche zu Staub című dallal egyszerűen nem tudok betelni, újra és újra meg kell néznem. Sajnos a harmadik évad egyáltalán nem tetszett annyira, de az első kettőt ennek ellenére nagyon ajánlom, a karantén első heteiben alig vártuk, hogy esténként folytathassuk a sorozatot.
Szintén most fejeztem be Michael Chabon Kavalier és Clay bámulatos kalandjai című könyvét. Letehetetlen alkotás, rengeteg lélekkel és emberséggel. Az eddig ajánlott művekkel több szempontból is rokon. Egyrészt ugyanúgy a második világháború és a nácizmus traumája az egyik fő kiindulópontja, másrészt viszonylag könnyen befogadható, de a könnyed, olvasmányos felszín mögött valódi bölcsesség és mélység rejlik.
És hadd ajánljak egy lemezt is, az egyik legközelebbi és legrégebbi kollégám, Lukács Miklós új albumát, amely most jelent meg a BMC gondozásában. A Zene az időtlen percek magányából hozza azt, amit megszokhattunk Mikitől, vagyis a szokatlant és az újat. Műfajilag behatárolhatatlan zene, improvizatív kortárs kamaramuzsika elképesztő mélységekkel, váratlan fordulatokkal és megrázó pillanatokkal.
Meggyőződésem, hogy a minőségi, koncentrált műélvezet valódi megtisztulást és segítséget tud adni ezekben a nehéz napokban, én nagyon sokat kaptam a fent felsorolt művektől.
Dés Andrással télen készült interjúnk itt olvasható.
Kultúra a fotelből interjúsorozatunk többi része pedig itt.
Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor
