Graziano Bongiovanni a Szegedi Kortárs Balett olasz táncművésze társulata városában kényszerült otthoni pihenőre, miközben családja Olaszországban, barátnője pedig Franciaországban.

Mit gondolsz a kialakult helyzetről?

A koronavírus kitörése óta mind az európai és az egész világ helyzete minden nappal egy kicsit súlyosbodik. Mindannyiunknak óvatosnak kell lenni és betartani a hatóságok által elrendelt óvintézkedéseket. Ha van valami, ami mégis pozitív jelenség, hogy időt tudunk szakítani a megszokott, kaotikus napi rutinunkból és újból felfedezhetjük az emberi kapcsolataink fontosságát. Ami a hazám helyzetét illeti: senki nem hagyhatja el az otthonát, csak ha alapvető szükségletekről van szó, és ehhez is egy írásos dokumentumot szükséges kitölteni arra vonatkozóan, hova megy (munkahely, élelmiszerbolt, gyógyszertár). A boltok, éttermek, bárok, mozik és színházak zárva vannak a további fertőzések megelőzése érdekében. A rokonaim szintén karanténban vannak és már hetek óta nem tudnak dolgozni, ahogy azt sem tudják, mikor és hogyan fog megoldódni a helyzet. Sok időt töltenek most együtt és amennyire lehet, próbálják lefoglalni magukat, erősek maradni és támogatni egymást. Nagyon féltem őket.

És mi a helyzet veled Szegeden?

Magyarországon sokkal jobbak a kilátások, de elővigyázatosságból mi sem dolgozunk már. Természetesen nem könnyű ilyen sok időt bezárva tölteni, de amennyire tudom, hasznomra fordítom és más készségeimet fejlesztem. A lakásomon dolgozom, hogy kényelmesebbre és tetszetősebbre  alakítsam, miközben fő szenvedélyemnek, a fényképezésnek hódolok. Egy ideje már könyvekből és az inernetről tanulom a fotózást. Átnézem a régebben készített fényképeimet, szelektálom, szerkesztem azokat, hogy olyan művészi formát ölthessenek, amilyet megálmodtam nekik.

Milyen időtöltést ajánlasz másoknak?

Kicsit szégyenkezve vallom be, hogy nem olvasok kifejezetten sokat, hacsak nem valami olyan témáról van szó, ami különösen érdekel. Filmeket gyakran nézek. Az I origin címűt ajánlom, ez egy 2014-es romantikus dráma sci-fi Mike Cahill rendezésében. Arról szól, hogy egy molekuláris biológus olyan bizonyítékra bukkan rá a laboratóriumában, ami alapjaiban változtatja meg a társadalmunkat. Sok zenét hallgatok klasszikustól a hip-hopig a hangulatomtól függően. Charlie Cunningham angol gitáros énekes-zeneszerzőt ajánlanám most, aki 2017-ben adta ki debütáló albumát. Nagyon költőiek a dalszövegei, és gyönyörűen énekel.

A legjobb, amit ebben az időben tehetünk, hogy elfoglaljuk magunkat, és óvatosak vagyunk. Arra is kérek mindenkit, hogy legyünk bátrak és optimisták, mert ha összefogunk, a vártnál sokkal hamarabb legyőzhetjük ezt a vírust!

Nyitókép: Tarnavölgyi Zoltán

A sorozat további részei itt érhetőek el.