Mit jelent számodra a kultúra?

Már gyerekkoromban – amikor még a szó jelentésével sem voltam tisztában – olyan csomagot kaptam, amivel a mai napig gazdálkodni tudok. A történet ott kezdődött el, amikor kisiskolásként tagja lettem egy amatőr színházi csoportnak: úgy éreztem, hazaértem, és tudtam, ez lesz a nekem való terület. Még csak 9-10 éves voltam, de ez máig meghatározza az életemet. Gyerekként különböző kulturális eseményeken szerepeltem, szavaltam, képviseltem a kulturális vonalat, egyenes út vezetett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, majd a színházi és televíziós karrierhez. 2008-ban arra az elhatározásra jutottam, hogy egy kultúrmissziós szerepet szeretnék betölteni. A folyamat első lépéseként elkezdtem szemelvényeket válogatni Déryné Széppataki Róza naplójából, majd megkerestem egy dramaturgot, hogy állítson össze számomra belőle egy monodrámát. Úgy éreztem, nem szabad elmennünk amellett a kultúr – és színháztörténeti tény mellett, hogy van egy ilyen nagyasszonyunk, akinek a magyar nyelvű színjátszást köszönhetjük. Két évvel ezelőtt még tovább léptem, és Déryné élete mellé létrehoztam egy másik nagyasszony, Blaha Lujza sorsát megjelenítő zenés színpadi művet. Mindig minden, a hivatásommal összeegyeztethető kulturális tevékenységet támogattam és szívesen részt vettem benne.

csomorcsilla1
Fotó: Fodor Györgyi Szeréna

Gondolom, a választásod nem véletlenül esett erre a két nagyasszonyra.

Persze, hogy nem. Jászberényben születtem, és gyerekkoromban mindenki szülőföldünk hírességéről, Dérynéről beszélt. Hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje, és hogy nem szabad feladni az álmainkat, ez nagyon erőteljesen meghatározza az életemet. Amikor szakmai kihívás híján olyan élethelyzetbe kerültem, hogy volt elég kapacitásom, éreztem, hogy eljött a pillanat, most tudnék ezzel megfelelő mennyiségű és minőségű időt tölteni. Blaha Lujza kapcsán hasonló élethelyzet ismétlődött meg évekkel később. Olyan ember vagyok, aki nem bírja ki feladat nélkül. Ha nem kapok, csinálok magamnak, ezért nem is lehetett kérdés, hogy a Blaha-estet is megvalósítsam.

Egyik új feladatköröd, hogy te lettél a Várkert Bazár háziasszonya. Ez is beleillik a kultúrmissziós tevékenységbe.

Megkerestek, mert szerettek volna egy ismert, hiteles arcot társítani a projektjük mellé, valaki olyat, aki a kommunikációjukat jelenlétével, személyiségével, szakmaiságával segíti. Nem összeegyeztethetetlen a hivatásommal, hogy moderálom a rendezvényeket, kulturális programajánlókat készítek, és kulturális témákról beszélgetek. Ez a felkérés olyan volt számomra, mint egy égi sugallat, pláne, hogy két éve szabadúszó vagyok és van szabad kapacitásom. Szeretem magam újabb és újabb területeken kipróbálni, a döntéseim is ennek alapján születnek. Ha például a Barátok közt-re gondolunk, nem véletlen, hogy mikor és miért szálltam ki egy sikeres, jól működő és egzisztenciálisan is biztonságot nyújtó produkcióból. Úgy éreztem, ha tovább maradok, akkor csak és kizárólag azzal fognak azonosítani, márpedig az életemet nem egy lapra tettem, hanem a szó jó és nemes értelmében szín-ész szeretnék lenni, akinek színei és nem utolsósorban esze is van. A Várkert Bazárral kapcsolatos feladatok pedig tényleg abszolút beleillenek a kultúrmissziós tevékenységbe. A legnagyobb durranás most a Csontváry-kiállítás a Honvéd Főparancsnokság épületében, de a Várkertben látogatható két fotókiállítás és az első világháborús kiállítás is, illetve péntektől vasárnapig folyamatosan koncerteket rendeznek. A Várkert Bazár nyitott ház, ahol fűre lépni szabad, lehet szaladgálni, piknikezni, gyönyörűen felújított, kiváló terep, fantasztikus rálátással a városra. Mind a budapestieknek, mind a vidékieknek birtokba kell venniük.

Ezek szerint szeretsz kiállításokra járni?

Igen, nagyon. Mindig is jól rajzoltam, és amíg meg nem találtam a színjátszó csoportot, kétesélyes volt, hogy a képzőművészet vagy a színjátszás felé indulok majd el. A képzőművészeti hajlamaimat egyébként a mai napig ki tudom élni: például remekül festem magam, elvégeztem egy sminkes gyorstalpalót is, de én tervezem a jelmezeimet és az alkalmi ruháimat is. Nem jelent gondot megrajzolni vagy kitalálni egy kreációt, a Dérynéről és a Blaha Lujzáról szóló estjeimre is a saját tervem alapján készültek a jelmezeim. A képzőművészet tehát különösen közel áll hozzám, most a Csontváry-kiállítást is lenyűgözőnek találtam. Pécsett már láttam a képeket, de itt még teljesebb az élmény, hiszen kibővült az anyag, ráadásul a körülmények, a háttér, illetve Gulyás Gábor kurátor szakmaisága olyan pluszt ad, hogy egy egész napot el lehet tölteni a kiállításon, teljesen beleveszve a képekbe.

 

Azt mondtad, érezted, amikor eljött az idő, hogy kiszállj a sorozatból. Idén újra látható voltál a Barátok közt-ben. Most úgy érezted, eljött a visszatérés ideje?

Soha nem szakítottam meg a kapcsolatot a produkcióval. Hét év telt el nélkülük, úgy, hogy hellyel-közzel felbukkantam, volt, hogy hosszabb kihagyással. Az utóbbi két év most hosszú idő volt. A döntés mindig a mi kezünkben van, és amikor megkerestek a csatornától, éltem a lehetőséggel, hogy visszamenjek. Őszintén jól esett, amikor a produkció vezetői azt mondták, nem szeretnék a karakterem szálát egyértelműen, drámai módon lezárni, mert ha úgy döntenék, ők örömmel és szeretettel várnak vissza. Ez több okból is jól esik az embernek: egyrészt, mert valószínűleg jól csinálja, amit csinál, illetve emberileg is kedvelik. Minden munkahelyemen és munkámban ügyeltem arra, hogy összeférhető legyek, és a szakmaiságom, felkészültségem, alázatos hozzáállásom megkérdőjelezhetetlen legyen. A karakterem élete jelenleg bizonytalan, a közönség fantáziájára bízták a sorsát.

csomorcsillacsontvary
Fotó: Botár Gergely – Kormany.hu

Akkor pontosan most miken dolgozol? Hol lehet téged látni?

A nyár egy picit lazább, de mindig vannak felkéréseim. Múlt héten a Jász Világtalálkozóra készültem, ahol én voltam a díszünnepség műsorvezetője, és a Blaha-estemmel is közreműködtem. Második éve tagja vagyok a Gergely Theáter utazótársulatnak is, akikkel létrehoztunk egy zenés vígjátékot Gergely Róbert rendezésében, és ezzel járjuk az országot. Jelenleg ott is nyári szünet van, de augusztustól beindulnak az előadások. Fontos szerepet játszik az életemben a sport is: 15 éve golfozom, 2009 óta vitorlázom, illetve két éve jógázom is. A golffal nem csak játék szinten szeretnék foglalkozni, elkészítettem egy televíziós szinopszist, amit be is adtam már egy tévécsatornához . Egy,a golf sportot népszerűsítő heti magazint tervezek, amihez minden megvan, már csak pénz kell hozzá, hogy elindíthassuk a gyártást, úgyhogy jelenleg a források felgöngyölítése és a partnerek megtalálása köti le az időm nagy részét.

csomorcsilla4
Fotó: Kiss Ákos

Sportcsatornához adtad be?

Nem, mert a magazin nem azokhoz szól, akik már űzik ezt a sportágat, hanem inkább azokhoz, akik még soha nem fogtak ütőt a kezükbe. Egy sportot népszerűsítő, kedvcsináló, színes, szórakoztató, dinamikus programot képzeltem el, amivel 7-77 éves korig mindenkit megszólítok. Az a jó ebben a sportágban, hogy bármikor el lehet kezdeni, ezen kívül családi sport, közösségformáló, nagyon jó a szellemisége és az etikett rendszere, csupa pozitívumot tudok róla elmondani. Szeretném, ha sokak számára elérhető lenne, ha közelebb kerülne az emberekhez, már csak azért is, mert sok rossz beidegződés alakult ki vele kapcsolatban, amiket szeretnék eloszlatni. Tényleg minden megvan már hozzá: a gyártó cég, a csatorna, a felület, van már néhány támogató is, csak a teljes költségvetés nem áll egyelőre a rendelkezésre, márpedig amíg ez nincs készen, addig nem tudunk hozzákezdeni. Ez az álmom hat éve van a fiókban,én nem kapkodok,egyszer eljön ennek is az ideje?

Színházba akkor is jársz, ha nem dolgozni mész?

Abszolút. Nemrég jöttem vissza például Londonból, és ott is néztem előadásokat. Haladni kell, és képben kell lenni azzal, mi van a világban: milyen a rátermettség, a technikai felkészültség, mi most a trend, egyáltalán hogyan működnek a színházak. Természetesen ez az itthoni produkciókra is igaz, és ha időm engedi, mindig elmegyek színházba, moziba, kiállításra, koncertekre.

Milyen műfajokat szeretsz a legjobban?

A felkapott hollywoodi vígjátékokra nagyon sajnálom az időt és a jegyárat, inkább megvárom, amíg leadja őket a TV. Történelmi vagy művészfilmeket ellenben szívesen megnézek. Színházba elsősorban olyan darabokra megyek el, amikben már játszottam, vagy korábban már láttam, és kíváncsi vagyok, hogyan nyúlnak hozzá, és hogyan fogalmaznak meg valamit újra és újra. Ami a zenét illeti, szinte mindenevő vagyok, a jazz-t különösen kedvelem. A kedvencem Diana Krall, minden lemeze megvan, minden számát ismerem.

A könyvekre is igaz, hogy mindenevő vagy? Miket szoktál olvasni?

Az éjjeli szekrényemen mindig legalább 2-3 különböző műfajú könyv áll. Minden este olvasok, hogy éppen Márait, Szabó Magdát vagy Popper Pétert választom, az a pillanatnyi hangulatomtól, fáradtsági szintemtől függ. Azért is praktikus, ha az embernek nagy könyvtár áll a rendelkezésére, mert a legfontosabb alkotókhoz hozzá tud nyúlni, ha a munkája úgy kívánja. Én például szervezek olyan esteket, amelyekhez rendszeresen válogatok a különböző irodalmi alkotásokból, mindig olyat, ami éppen a témába illik.

csomorcsilla5
Fotó: Fodor Györgyi Szeréna

Milyen estek ezek?

7-8 évvel ezelőtt, amikor kiszálltam a sorozatból, a fejembe vettem, hogy komplex, szórakoztató irodalmi esteket hozok létre. Nem színházi eseményeket, hanem valami olyasmit, amiben tényleg minden helyet kap, még a gasztrokultúra is. Egy nagyszerű helyszínt találtam hozzá egy szállodában, ahol két éven át szerveztem különböző témájú esteket. Az elmúlt öt évben ez hiányzott az életemből, így amikor egy barátnőm előállt az ötlettel, hogy csajos klubesteket kellene szervezni, rögtön benne voltam. Először női klubnak indult, de rögtön az első este kiderült, hogy szükség van a férfiakra is, és igenis akad számos olyan női téma, amit a férfiak ugyanúgy szívesen meghallgatnak. A sorozat a CSILLAgos estek, avagy bepillantás egy női öltözőbe címet kapta, és minden szóba kerül, ami nő: divat, sport, életmód, kirándulás. Ezeket persze férfi szemmel is figyelve, férfi előadókat is meghívva. Eddig négy estet rendeztünk, mindet tematizáljuk: választunk egy eseményt, ami az adott hónapban mindenki számára ismert – ilyen volt például a pedagógusnap – és e köré válogatunk írásokat, verseket, prózát, a későbbiekben szeretnénk zenét is, de volt már sajtkóstolás is. Egyik estünkön ékszert mutattunk be, a másikon sminket, a harmadikon ruhákat, és az a 25-30 ember, aki ilyenkor együtt van, szinte haza sem akar menni. Olyan jól érezzük magunkat együtt, hogy a hivatalos program vége után még órákig ott maradunk beszélgetni: barátságok és üzleti kapcsolatok születnek, kimozdulunk, kiszakadunk a hétköznapokból erre a pár órára. Annyira tartalmas, színes és sokszínű a programunk, hogy biztosan mindenki talál benne egy olyan gondolatot, pillanatot, mosolyt vagy ölelést, amire szívesen gondol vissza, amitől szebb lett a napja.

Weininger Andrea