A vajdasági Topolyán (Backa Topola) született egy pedagógus házaspár fiaként. Első hangszerét, egy citerát tízévesen anyjától kapta, a hegedűt hatodikos korában vette a kezébe, az alsófokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen (Mali Idos). A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva, kölcsönkért hegedűvel indult el Budapestre, ahol a Dresch Quartet tagja lett; azóta ingázik a magyar főváros és a magyar határtól három kilométerre fekvő vajdasági Palics között.
Zenéjében fellelhető a kelet-közép-európai népzene, a jazz, a klasszikus zene, a rock és a blues hatása, eredeti módon ötvözi a folk, a jazz, a cigányzene és a zsidó klezmer muzsika elemeit. Saját bevallása szerint mindenféle zenét hallgat, számára nem a műfajok a fontosak, hanem a zene. Szeret sokat gyakorolni, bár nem rutinszerűen iskolázik: fölveszi a hangszert és muzsikál. Egy korábbi nyilatkozata szerint hét hegedűje és négy brácsája van, ezek közül legjobban egy 17. századi olasz, de nem márkás hegedűt szeret, amelynek hangzása puha, mégis erős.
Lajkó Félix sok neves együttessel és egyéniséggel dolgozott, játékával világszerte elbűvölte közönségét, az Egyesült Államoktól Németországon át Japánig egyaránt fellépett, az itthoni fesztiválok rendszeres részvevője. Ő komponálta az 1998-as szarajevói kulturális fesztivál himnuszát, 2000-ben ő nyitotta meg a monacói Grimaldi Fórum kulturális és konferenciaközpontot, valamint zenét írt a Velencei Biennále Új Atlantisz felé című projektjéhez.
2001-ben zenekarával vendége volt Pina Bausch világhírű német tánckoreográfus wuppertali fesztiváljának, fellépett a World Music Expón (Womex) is. Szülőföldjén, a Vajdaságban 2009-ben turnézott először. Sokféle formációban játszott: tagja volt a Szabados György által alapított MaKUZ-nak (Magyar Királyi Udvari Zenekar), fellépett Varnus Xavér orgonaművésszel, Balázs János zongoraművésszel több alkalommal is improvizációs duóvá állt össze, szimfonikus-improvizatív koncertet adott a Budafoki Dohnányi Zenekarral.
Többször találkozott a hangversenypódiumon a román Alexander Balanescu hegedűvirtuózzal és a szerb Boban Marković rézfúvós zenekarával is. A vezénylés ugyanakkor nem foglalkoztatja, az érdekli, ahogy Haydn vagy Johann Strauss vezették együttesüket: hangszerrel a kezükben.
Első lemezét harminc éve adta ki. 2009-ben jelent meg Brasnyó Antal brácsás társaságában készített különleges albuma, A bokorból, amelynek anyagát a Palics környéki erdőben vették fel. A két zenész két évvel később kilenc, Makovecz Imre által tervezett épületben koncertezett, a turné anyaga CD-n is megjelent.
A szuggesztív előadásmódjáról ismert virtuóz nemzetközileg is ismert és elismert. Mező című albuma (2013), amelyen csak citerán játszott, a World Music Charts Europe (WMCE) világzenei toplista élén állt – hasonlóra előtte csak másfél évtizeddel korábban volt példa, akkor Sebestyén Márta egy felvétele került ilyen rangos helyre. 2014-ben két lemeze is megjelent: a Végtelen című szimfonikus lemezét a Budafoki Dohnányi Zenekarral készítette, míg a másikat Jelszó címmel Balázs Jánossal adta ki.
Most jöttem... című folklemeze 2016-ban a World Music Charts Europe harmadik helyére került. Legutóbbi albuma 2020-ban jelent meg – az öttagú új zenekarával, a Lajkó Félix and Banddel felvett, Start című lemezén hegedűn játszik, és a lemez a régió több világzenei listáján is előkelő helyen szerepelt.
Ő volt Mundruczó Kornél 2008-ban bemutatott, Delta című filmjének zeneszerzője, egyben főszereplője is, miután a rendező Bertók Lajos színművész halála után őt kérte fel erre. A Duna-deltában játszódó alkotás elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját és a legjobb filmzenének járó díját is. 2012-ben ő írta annak a dokumentumfilmnek a zenéjét, amelyet Szerbia az Oscar-díjra nevezett.
Filmes munkái mellett színházak számára is dolgozik, komponál balettelőadáshoz, többek közt Bozsik Yvette koreográfiájához. Ő írta a Győri Balett előadásában színre került GisL című balett zenéjét (2021). Jancsó Miklós Játssz Félix, játssz! címmel forgatott róla kisfilmet. A zenész negyvenedik születésnapja alkalmából koncertturnét tett Európa-szerte.
Lajkó Félix 1993-ban – a Dresch Quartettel – megkapta a Magyar Rádió eMeRTon díját, 1999-ben a Magyar Művészetért díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 2000-ben Szabadka díszpolgára lett, 2014-ben a vajdasági magyar zenei kultúra nagyköveteként a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) aranyplakettjét vehette át, a következő évben megkapta a szerbiai Avantgárd Hagyománya díjat, valamint a legrangosabb délvidéki művészeti elismerést, a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat. 2016-ban Liszt Ferenc-díjban részesült.
2020-ban a lengyel Volosival közösen készült lemezével – amely hónapokon át szerepelt dobogós helyen a WMCE-listán, s amelyet az év legjobb tíz lemeze közé választott a legrangosabb világzenei szaklap, a brit Songlines – elnyerte a lengyel Fonogram-díjat, valamint a Fonogram – Magyar Zenei Díjat. 2024-ben érdemes művész lett.
