A Star Wars gondolati tartalma nem tűnt annyira gazdagnak, mint a Dűnéé

Használta már szemléltetésre Sherlock Holmest, Shakespeare-t, Frank Herbertet, a Dűne íróját – melyik univerzum volt a leginkább ideális a kémiai ismeretekhez?

Az elsődleges mindig az, hogy a célközönség ismerje az adott műveket, legyen előzetes elképzelése róluk. Persze, vannak olyan művek, amelyekben a kémiai részeket sokkal könnyebb láttatni. A Harry Potter-könyvek fantáziavilága az egyik legalkalmasabb erre a célra. Az idén társszerzőkkel együtt írtunk is egy hetedik és nyolcadik osztályos diákoknak szánt oktatási segédletet, amely a roxforti csata utáni évben játszódó történetet keretként használva próbál meg kémiát tanítani. (A mutáns mumus titka – Kalandos kémia című köteten Lente Gábor mellett Bárány Zsolt Béla, Lukács Panna, Nagy Ádám, Várnagy Katalin, Nagy Veronika és Ősz Katalin is dolgozott - a szerk.)

Kurt Vonnegut nevét minden bizonnyal kevesebben ismerik, de tapasztalatom szerint magyarul is van olvasótábora. Az általa írt Macskabölcső című regényben játszik központi szerepet egy jég-9 nevű anyag (a jég egy olyan hipotetikus formája, amely annak kristályszerkezete miatt nem 0 Celsius-fokon, hanem 45,8 fokon olvad el, és folyékony halmazállapotú vízzel érintkezve azonnal jég-9 halmazállapotúvá változtatja azt - a szerk.), aminek az ürügyén sok minden érdekeset tudtunk mondani a vízről, a jégről, a kristályokról és a halmazállapotokról.

A legkedvesebb ilyen történetem viszont nem kémiai. Az Odüsszeiában lévő csillagászati utalások alapján azonosítani lehet azt a napot, amikor a főhős hazatért és megölte a kérőket. Erre természetesen nem én jöttem rá, de már-már olyan jó történetet lehet kikerekíteni belőle, mint a magában az eposzban elmesélt eseménysor. Amikor a nyáron moziban megnéztem a filmet, akkor eszembe jutott, hogy az eposz milyen jól működhetne a csillagászati ismeretátadás eszközeként.

Frank Herbert Dűnéjét még a könyvek megjelenésének idején, a nyolcvanas években fedezte fel? Esetleg a Lynch-féle film után, vagy a már most futó filmsaga idején?

A Dűne regénysorozatából magyar nyelven csak az első két kötet van meg a polcomon, mind a kettő első kiadás. A Dűne annak idején a Kozmosz könyvek sorozatban jelent meg először. Az 1980-as években számomra a Kozmosz-sorozat jelentett valami értékeset, nem pedig az egyes művek és szerzők. Így aztán megvettem a Dűnét is. Azt viszont már elsőre éreztem, hogy ez sokkal jelentősebb regény, mint a széria darabjainak túlnyomó többsége.

A Lynch-féle filmfeldolgozást valamikor 1990 körül láttam először, és felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban. A képi világ elég hasonló volt ahhoz, amit magamban elképzeltem, de a film némely jelenetének kirívó erőszakossága sokkal inkább a rendezőtől származott, mint Frank Herbert művéből. 1992-ben jártam először az USA-ban, és New Yorkban egy antikváriumban mindenképpen szerettem volna tudományos-fantasztikus regényeket venni angolul. Akkor pont a Dűne harmadik és negyedik kötete akadt a kezembe. A kettőért együtt egy dollárt fizettem talán.

Ezekkel egy évtizedre el is ült a dolog, és akkor újult meg, amikor Brian Herbert és Kevin Anderson elkezdett újabb műveket írni a Dűne univerzumában. Ekkor tulajdonképpen már évről évre vártam az újabb köteteket, és már Magyarországról sem volt lehetetlen megszerezni az eredeti, angol nyelvű regényeket.

Ahogy tudományos szempontból vizsgálja Herbert könyvét, talált benne hibákat? Elvégre Herbert szépíró, nem kémikus.

Isaac Asimovnak, aki egyébként kémiaprofesszor volt, van egy nevezetes mondása: egy tudományos-fantasztikus író bármely természeti törvény megsértéséről fantáziálhat mesélés közben, a logikai szabályokat viszont ő sem sértheti meg. Vagyis ebben az esetben a következményekhez is ragaszkodni kell.

Ilyen szempontból lényegi hibát én nem találtam a Dűne-sorozatban. A legsúlyosabb, amit mondani tudok, az, hogy a Fomalhaut nevű csillag, amelyet az Arrakis déli sarkcsillagaként ír le Frank Herbert, a szövegben az égen ragyogó fénypontként szerepel. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Arrakisról nézve (ami a könyvben leírtak szerint a Canopus nevű csillag körül kering) kilencezernél is több fényesebb csillag van, mint a Fomalhaut. Persze ahhoz, hogy ezt megtudjam, olyan számításokat kellett elvégeznem, amit Magyarországon néhány ezernél többen aligha tudnak megismételni.

Elkalandozik olyan világokba is, mint a fizika, a genetika, az ökológia, amelyek nem a szakterületei...

Most fizikai kémiát tanítok, korábban pedig egyetemi bevezető kémiából tartottam előadásokat. Teljes egyetemi kurzusom is volt Mai Molekulatudomány Mindenkinek címmel, ahol kémiához többé vagy kevésbé szorosan kapcsolódó dolgokról volt szó úgy, hogy kimondottan nem vegyészeknek szántam. Ezeket az anyagokat jó pár év alatt dolgoztam ki, így a Dűne tudományával foglalkozó kötetekben található területek jelentős részén is felkészítettek egy-egy fejezet megírására. Ettől persze még elég sokat kellett utánaolvasni dolgoknak.

Angol nyelven a Dűne-univerzum társadalomtudományi és filozófiai vonatkozásainak igen jelentős szakirodalma van, mindet megismerni nem is lehetett volna, de érdekességeket gyűjteni igen.

Úgy érzem, hogy magát a tudományos módszert elég jól megtanultam. Ez nagy hasznomra van, ha olyan területről írok, ami nem tartozik az általam egyetemen oktatott ismeretkörbe. A Tudomány a Dűne univerzumában című első kötethez egy kereskedelmi oldalon egy, a fájdalomcsillapítással kiemelten foglalkozó orvos is írt rövid véleményt. A fájdalomról leírtakat értékelve ő úgy látta, hogy hiba nincs bennük, de egy gyakorló szakember vélhetően máshogy súlypontozná a témát.

Ennek rendkívül örültem, mert éppen ez volt az egyik olyan fejezet, amely távol állt a tanítási gyakorlatomtól. És az sem zavar, ha egy szakember mást tartott volna fontosnak. Mi több, ez szerintem hozzátartozik a jó ismeretterjesztés lényegéhez. Hogy egy távoli, de meglepően ideillő analógiát hozzak: a Sherlock Holmes-történetekben doktor Watson szerepe legalább annyira alapvető, mint a nyomozóé. Az olvasó vele sokkal inkább tud azonosulni, mint a detektívvel.

Ha már az interdiszciplináris területeknél tartunk: a Dűne univerzumától elválaszthatatlanok a vallási kérdések. A vallástudományokba is beleásta magát?

A legutóbbi magyar népszámláláson a válaszadók felénél is kevesebb nyilatkozta azt, hogy bármilyen egyház tanításait követné. Én a többséghez tartozom. Habár jártam már életemben néhányszor istentiszteleten és misén, ez számomra nagyon idegen világ, ahol nem érzem jól magam.

A Még több tudomány a Dűne univerzumában kötetben az egyik fejezet címe Zenszunni-katolicizmus és buddiszlám. Ennek az első bekezdése így hangzik: „A társadalomtudomány olyan jelenségeket vizsgál, amelyeket emberek hoznak létre, és a vallásszociológia is ebbe a gondolatkörbe tartozik. A tudományban az objektivitás alapkövetelmény. Ennek a kritériumnak azonban a vallások vizsgálatánál különösen nehéz eleget tenni, mert minden embernek szükségszerűen van saját véleménye a kérdésről: vagy követ valamilyen vallást, vagy nem.”

A Dűne világában ebből a gondolatkörből két dolog hagyott mély nyomot bennem. Az egyik az, hogy a vallási fanatizmust mennyire könnyű olyan cselekedetek szolgálatába állítani, amelyek szöges ellentétben állnak a vallás alapcéljával. A másikat pedig a könyv függeléke úgy fogalmazza meg, hogy a vitatkozó vallások kezében az egyik legveszélyesebb fegyver az egyetlen és egyedüli kinyilatkoztatásra formált kizárólagos jog, és ezt tudatosan el akarják törölni. Ennek olyan jelei is vannak, mint a zenszunni vagy buddiszlám szóösszetételek, mindkettő buddhista és muszlim fogalmak keverésével jön létre, vagy az Orániai Katolikus Biblia neve, amely a protestáns hagyományok egyik fő védelmezőjeként ismert helyet használja kiegészítő jelzőként a katolikus szó előtt.

A Star Wars világa is adta volna magát, hogy önálló könyvet építsen rá?

A Csillagok háborúja könyv formájában a Dűnéhez hasonlóan a Kozmosz könyvek sorozatban jelent meg magyarul először, ezt olvastam is, bár igazából az első élményem a messzi-messzi galaxisban A Birodalom visszavág mozifilm volt.

A Star Wars-univerzum nagyobb népszerűsége és ismertsége azzal is jár, hogy ismeretterjesztési célra is lényegesen többet használták már, mint a Dűnét. Magyarul is kapható önálló kötet Nevelj Jedit vagy Az ébredő jogerő címmel. Szintén van már olyan oktatási segédlet, amely – hasonlóan a később írt Harry Potter-féle kémiakönyvhöz – a Csillagok háborúja galaxisában, elsősorban a Mandalóri-sorozat történetére alapozva próbál földrajzot tanítani, mert ehhez a tantárgyhoz jól illeszkedik a sokféle különböző bolygón előforduló sokféle különböző természet- és társadalomföldrajzi környezet. Ezt a Pécsi Tudományegyetemen dolgozó kollégáim írták.

A mozibeli látványra koncentráló Csillagok háborúja gondolati tartalma számomra korántsem tűnt annyira gazdagnak, mint a Dűnéé, másrészt a sok, már létező írás miatt kimondottan nehéz eredeti dolgokat írni róla. Arról nem is beszélve, hogy a Dűne társadalmi pesszimizmusa sokkal inkább mozgat meg bennem gondolatokat, mint a Star Wars meseszerű, jók a rosszak ellen alapbeállítottsága. 

Tapasztal nagyobb volumenű pozitív változást a diákok körében az önéhez hasonló munkák nyomán? Például többen jelentkeznek természettudományos szakokra?

Noha a kémiatanári és vegyészpályára a felsőoktatási jelentkezések száma 2023-24-ben volt a mélyponton, és azóta csekély növekedést mutat, ezt a tényt szerintem semmiképpen nem lehet egyetlen tényező pozitív hatásának tulajdonítani. Ugyanakkor ez a tendencia a közoktatási tanárhiány enyhítése szempontjából továbbra is a reménytelen kategóriában hagyja a jövőképet. Van ugyan, aki a kötelező kémia- és fizikaórákat megtartja, de jelentős részük már manapság sem szaktanár. Az elkövetkező néhány évben biztosan tovább romlik majd a helyzet.

Vannak olyanok, akik ön miatt lettek kémikusok?

Nagyon örülnék, ha legalább egy nevet említhetnék erre a kérdésre, de sajnos az őszinte válasz az, hogy nem, ilyenről nem tudok. Egyetemen dolgozom, ahová a diákok már eleve úgy jönnek, hogy eldöntötték, mivel szeretnének foglalkozni. Ha esetleg én magam úgy érzem, hogy egy-egy előadásom vagy médiamegjelenésem kivételesen jól sikerült, a pályaválasztási döntéseket akkor is döntően a középiskola és azt ott dolgozó szaktanárok tudják érdemben befolyásolni.

Ha én hasonló sikereket akarok magamnak tulajdonítani, inkább az általam tanított diákok szakmai pályájának előrehaladásán keresztül tudom megtenni. Decemberben lesz egy olyan MTA doktori védés, ahol a jelölt doktori témavezetője voltam bő másfél évtizede. Ezt attól függetlenül is sikerként élem át, hogy már jó ideje nem dolgozunk együtt. 

Hatással volt önre Carl Sagan A kozmosz című amerikai ismeretterjesztő sorozata. Amikor népszerűsítő előadásokra készül, akkor bekalkulálja azokat a tanulságokat, amelyeket ezekből a produkciókból tantárgy-pedagógiai szemszögből leszűr?

A 20. század második felében három szakember volt, aki a televíziós tudományos ismeretterjesztést megteremtette: Carl Sagan, Sir David Attenborough (aki idén ünnepelte századik születésnapját) és Jacques-Yves Cousteau. Mindhármójuk munkáját figyeltem olyan szemmel is, mit lehetne tanulni tőlük. Carl Sagan számomra azért lett fontosabb a másik kettőnél, mert az általa körbejárt tudományos témák állnak legközelebb az én felkészültségemhez és érdeklődésemhez. Szerintem nála tudatos volt a tudomány szokásos jelrendszerének kerülése, beleértve néhány nyelvi elemet is. Úgy éreztem, hogy ha egy-egy, a nagyközönség számára várhatóan ismeretlen szakkifejezést használt, akkor azt csak úgy tette, hogy előtte gondosan mérlegelte azt, hogy el tudja-e kerülni, illetve, ha erre a kérdésre nemleges volt a válasza, akkor jelentős időt fordított a szóbeli megalapozásra.

Ennek a népszerűsítő attitűdnek vannak hátulütői? Vannak kollégái, akik nem tartják komolynak ezt a munkát?

Igen, vannak. Mi több, a közmegegyezés a magyar kémiatudományon belül az, hogy noha teljesen nem hagyja elismerés nélkül az ilyen tevékenységet, tudományos értéket egyáltalán nem tulajdonít neki.

Ez a kijelentés elsőre durvábbnak hangzik a valóságnál, de a már említett közvélekedés a „tudományos” szónak olyannyira leszűkült jelentést tulajdonít, amelyben sem ismeretterjesztésnek, sem a kémia oktatásának, sem az egyébként nagyon nagy felkészültséget igénylő versenyszervezésnek nincsen helye.

Ugyanakkor, ha valaki ilyen könyvet ír vagy szerepel a médiában, akkor az egyébként kőkemény szakmai munkájának megítélésére is könnyen lehet negatív hatással. Hiszen ha egyszer már csinált ilyesmit, azt minden bizonnyal azért tette, mert „komoly” kutatásra nem is képes. Mindez nem pusztán a saját megfigyelésem, hanem a társadalomtudományok által jól ismert és dokumentált tény, aminek neve is van: történetesen Sagan-hatásnak nevezik.

Ezzel persze semmiképpen sem akarom azt állítani, hogy akár kutatási eredmények tekintetében, akár ismeretterjesztési szempontból Carl Sagan nyomába érnék. Ráadásul vele szemben nekem volt választási lehetőségem: amikor én elhatároztam, hogy tudományos ismeretterjesztésre időt és energiát fordítok, akkor már tudtam erről a hatásról, és ennek előzetes elfogadásával kezdtem bele. Mindeddig nem is bántam meg. Informálisan ugyan, de lényegesen több elismerést kaptam, mint amennyit szerintem érdemeltem.

Lőrincz L. Lászlóra egyszer azt mondta, hogy hiába írt mintegy száz tudományos cikket, az olvasótábora elfér egy taxiban, és úgy döntött, hogy megpróbálja regényekbe csempészni a tudását. Ön nem akart fikciós műveket írni?

Egyszer már próbálkoztam vele egy rövid tudományos-fantasztikus elbeszélés erejéig, ez a weben olvasható is. Ezen túlmenően elképzelésem és leírt tervem, sőt még több megírt részletem is akad. De kész mű még egy sem. Ha sikerül ezen a vonalon mást is befejeznem, akkor egy dolgot fontosnak gondolok: ezek az írások olyan szempontból Lőrincz L. László gyakorlatát fogják követni, hogy külön írói név alatt jelennek majd meg. Ha valaki esetleg kíváncsi és megkeresi az egyetlen olvasható novellámat, akkor azt is megtudja, mi ez a név, ott már használtam. Azt remélem, hogy az ismeretterjesztő könyveimnek már vannak olyan olvasói, akik számára a nevem garancia a tartalomra, ezt semmiképpen nem szeretném elrontani.

Mennyire jellemző a kémikusokra, hogy akár szórakoztató vagy szépirodalmat is olvassanak?

Szerintem a kémikusközösség ilyen szempontból nem különbözik jelentősen a társadalomtól. Én a könyvolvasás mellett klasszikus zenét is szívesen hallgatok, koncerteken vegyészkollégákkal és matematikussal is rendszeresen összefutok. A szakmai ismeretségi körömben nem kell messzire menni ahhoz, hogy José Saramago vagy Ivo Andrić regényeiről beszélgessek valakivel. Van olyan kémikus barátom, aki Verne életművének jelentős hányadát újra lefordította magyarra pusztán a saját szórakoztatására. A tudományos-fantasztikus művek világában is jó páran otthonosan mozognak, néha akár még íróként is: Dévényi Tibor (az író, és nem a médiaszemélyiség) biokémikusi tevékenységét Állami Díjjal és Akadémiai Díjjal is elismerték, mielőtt megírta volna a Pannónia űrbázist vagy a Gamma-kommandót.

Ön tisztában van a nyelvészet kérdéseivel is, ebben és a hasonló a tudományterületekben tudatosan, a kémia miatt mélyült el, vagy egyébként is van bölcsészérdeklődése?

Aki hozzám hasonlóan ír és magyar nyelvű folyóiratokat is szerkeszt, az nyelvi kérdésekkel folyamatosan találkozik, s nem is tudná igazán jól végezni a dolgát, ha hidegen hagyná a nyelvészet. Ez számomra már nem is feltétlenül bölcsészet, sokkal jobban hasonlít a természettudomány megfigyeléses ágaira, amelyek egyébként jelentősen eltérnek azoktól, ahol kísérleteket lehet végezni.

Van egy kevésbé közismert, Ezeregynél is több molekula meséi című ismeretterjesztő könyvem is, amelyet nem lehet könyvesboltban megvásárolni, mert az Akadémiai Kiadó elektronikus gyűjteményébe készült. Ez a kötet szándékosan olyanoknak készült, akik egy könyvben a betűket szeretik. Sem képlet, sem ábra nincs benne egy darab sem, mégis ízig-vérig kémiakönyv. Minden egyes fejezetcímet egy magyar versből vettem kölcsön: például a Minek nevezzelek? kérdés remekül alkalmas arra, hogy a kémiai anyagok elnevezési szabályairól írjak utána, s talán a Levegőt! esetében is sokan magyarázat nélkül is meglátják a hasonló lehetőséget. Ha esetleg van bennem bölcsészi érdeklődés, az annyiban nyilvánult meg, hogy ezt a könyvet nagyon magától értetődően meg tudtam írni. A megjelenési lehetőséget tartott sokáig megtalálni, az ötlet és a könyv megszületését közel tíz év választotta el.

Dolgozik-e újabb népszerűsítő munkán?

Az elmúlt bő egy évben három könyv megalkotásában vettem részt íróként, kettőben szerkesztőként is. A Dűnetudomány folytatása mellett említettem már a Harry Potter-tematikájú oktatási segédletet, a harmadik pedig a Magyar Tudományos Akadémia alapításának kétszázadik évfordulójára készülő kémiai kiadvány volt. Az utóbbi kettőnek egyébként könyvesboltokban nincs nyoma. Minderre nagyon nehéz volt megtalálnom az időt úgy, hogy közben a professzori és folyóirat-szerkesztői munkámat is lelkiismeretesen elvégezzem.

Egy ideig nem szeretném azt a borzasztó intenzív időszakot megismételni. Nemcsak fikciós művekre, hanem ismeretterjesztőkre is van leírt ötletem vagy tervem, de ezeket éppen nem érzem sürgetőnek. A témáknak, amelyekről írni szeretek, többnyire nincsen napi hírértéke, de ez egyben azt is jelenti, hogy nem öregednek túl gyorsan. Valahol azt is remélem, hogy ha valaki szereti olvasni az írásaimat, akkor az azt is észreveszi, hogy ezekben a belső késztetés dominál, és nem a tudományban oly sokat emlegetett publikálási kényszer.

Fotók: Csiki Vivien/ Kultúra.hu