Lengyel zsidó apja a cári Oroszországban nőtt fel, majd az első világháború után egy évet Palesztinában töltött, mielőtt kivándorolt volna Amerikába; anyja első generációs orosz–amerikai volt. Irodalmi tehetsége korán megmutatkozott, a legenda szerint hatévesen már egy kis darabot írt kutyája haláláról. Az iskolában nem tanult jól, angolból háromszor is megbukott, az érettségiig el sem jutott.
Miután Japán 1941 decemberében megtámadta Pearl Harbort és az Egyesült Államok hadba lépett, a tizenhét éves Uris jelentkezett a seregbe, a tengerészgyalogság rádiósaként részt vett a rendkívül véres guadalcanali, majd tarawai csatában. 1944-ben asztmája és maláriája miatt hazaküldték, és amíg ő lábadozott, egysége szinte teljesen megsemmisült a saipani csatában.
Leszerelése után újságoknak és az Esquire magazinnak írt cikkeket, szabadidejében a Meghalsz, tengerész! című első regényén dolgozott. Az eredetileg 2200 oldalas művet a kiadó alaposan meghúzatta vele, de az eredménnyel annyira elégedett volt, hogy a vevőknek pénzvisszafizetési garanciát kínált. Ezzel nagyon kevesen éltek, a tengerészgyalogosok kitartását, merészségét ecsetelő mű egy évet töltött a bestsellerlistán. Uris forgatókönyve alapján film is készült belőle, amely a kritikusok tetszését ugyan nem nyerte el, de tódultak rá a nézők.
Uris 1956-ban, a szuezi háború idején haditudósítóként Izraelbe utazott. Itt szerzett tapasztalataiból született majdnem egyéves kutatómunka után legnépszerűbb regénye, az 1958-ban megjelent Exodus, az európai zsidók új honfoglalásának története. A latin szó jelentése kivonulás – Mózes második könyvét nevezik így, amely azt beszéli el, hogyan vonult ki a zsidóság az egyiptomi szolgaságból az ígéret földjére. Uris könyve viszont azt meséli el, hogy a zsidók két évezredes vándorlás után hogyan tértek vissza a holokauszt után őseik földjére.
Az eseményeket az író egy ír katolikus szemével láttatja, aki örömmel nézi az angol gyarmattartók vereségét, ahogy a Brit Birodalom hiába próbálja visszatartani a Palesztinába özönlő zsidó menekülteket. A Szentföldre érkezőket ellenséges arab lakosság fogadja, és arra is rá kell döbbenniük, hogy az egységes zsidóságról alkotott képük csupán ábránd. A regényben, amely Uris szándékai szerint a zsidókat nem áldozatként, hanem harcosként mutatja be, patikamérlegen adagolva minden megvan, ami a sikerhez kell: szerelem és gyűlölet, bosszú és félelem, jóság és gonoszság.
A könyv világsiker lett, de csak a nyugati féltekén, a szocialista országokban évtizedekig tilalmi listán volt, a Szovjetunióban csak szamizdatként terjeszthették. Az Exodust több tucat nyelvre fordították le, 1960-ban filmet is forgattak belőle Paul Newmannel a főszerepben. Utóbbit több Oscar-díjra is jelölték, és főcímdala el is nyerte a szobrocskát, Édith Piaf is műsorára tűzte; a Broadwayn bemutatott musicalváltozat viszont megbukott. A regényre az a per szintén felhívta a figyelmet, amelyet rágalmazás miatt a könyvben háborús bűnösként beállított Władysław Dering indított a szerző ellen.
Uris számos forgatókönyvet írt, 1957-ben ő készítette John Sturges Újra szól a hatlövetű című westernjének forgatókönyvét (a főszerepet Kirk Douglas és Burt Lancaster játszotta). Az ő művei viszont másokat sarkalltak forgatókönyvírásra: kémtörténetét, a Topázt Alfred Hitchcock filmesítette meg a hatvanas években.
A szerző talán a varsói gettólázadást elbeszélő, 1961-ben megjelent Mila 18-ra volt a legbüszkébb. Az anyaggyűjtéshez beutazta Kelet-Európát, és interjúkat készített a holokauszt, a gettófelkelés túlélőivel. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy az akkor még ismeretlen Joseph Heller éppen Uris rendkívül sikeres műve miatt kényszerült arra, hogy megváltoztassa könyvének címét, így lett A 18-as csapdája helyett A 22-es csapdája.
Nagy sikert aratott a Szentháromság című történelmi regénye is, amelyben az 1916-ban a brit uralom ellen kitört írországi húsvéti felkelés előzményeit, három ír család, katolikusok és protestánsok egymásba fonódó történetét írta meg. A kutatómunkát néhány hónappal az Észak-Írországban több évtizedes polgárháborús állapotokhoz vezető „véres vasárnap” után kezdte el, szó szerint fegyverdörgés közepette, belfasti szállodáját ki is ürítették, mert a közelben autóbombát találtak. Legszemélyesebb alkotásában, az 1988-ban megjelent Mitla-szorosban családjának történetét dolgozta fel.
Ötvenéves írói pályafutása során, 1953 és 2003 között 17 könyvet írt, ezeket szinte kivétel nélkül valós történelmi események ihlették, hősei hús-vér szereplők, akik személyes sorsukkal dokumentálják az adott korszakot, helyet és helyzetet. Leon Uris 2003. június 19-én, 79 éves korában hunyt el New Yorkhoz közeli otthonában.
