Lőrincz P. Gabriella: Kalap

Bolondos kalapot húzok a fejedre,
irány a színpad, a közönség vár.
Ezt szeretik, ezért fizetnek,
mondhatsz bármit, csak szólalj meg már.
Cseréld a kalapot, más bőrbe bújj,
nevetnek, te is mosolyoghatsz,
szórakozzék a hölgy és az úr. 
A bolondos kalap minden vagyonod,
hajnaltól éjjelig cserélgeted.
Lopj néhány órát, kalap nélkül alhatsz,
hogy őszinte legyen az álmod.
Megvéd a kalap, kösd át szalaggal,
a végére magad is kalap leszel.
Valaki téged húz majd a fejére,
valaki olyan, akit szeretsz. 
Ha eljön az örök éjszaka,
nem kell majd semmi, nem kell kalap.
Belehalhatsz akkor, 
önmagad lehetsz magad.