Mácsai Pál a Puskin moziban mutatja be önéletrajzi könyvét

„Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá” – írja munkájáról Mácsai Pál.

A színész, rendező, színidirektor önéletrajzi könyve számvetés, visszatekintés, emlékpróba. Portré, amelyet közvetlen, eredendően ironikus stílusban vetett papírra. A kötet nyilvános bemutatóját beharangozó írás kiemeli Mácsai Pál írói technikáját, amely „érzékeny és tárgyszerű emlékező: szereti alaposan körbejárni az adott témát: két pillanat, két helyszín vagy éppen két kép között”.

Könyvében külön fejezetet szentel édesanyja és édesapja személyiségének és élettörténetének, hogy megismerhessük szülei közös történetét is; olvashatunk nagyanyjáról és nagynénjeiről, a hithez való viszonyáról. Az esszészerű visszaemlékezésekből a gondolkodó értelmiségi és a kíváncsi művész portréja rajzolódik ki, aki tisztában van azzal, hogy emlékezni alapvetően szubjektív.

„Amire emlékszem, biztosan más, mint amire mások emlékeznek, és nyilván különbözik attól is, ami valóban történt velem. Csakhogy nem hiszem, hogy létezik valóban. Abban a szeszélyes görbületű visszapillantó tükörben viszont, amit emlékezetnek nevezünk, megbízom. Mert a sok hajlást és horpadást a tükrön, ahol egy-egy másodperc megnyúlik, csupa részlet, vagy hosszú évek úgy zsugorodnak össze, hogy nem is kivehetők, ezt a sok gyűrődést ugyanaz a kéz csinálta, amelyik a ráncokat a képemen. Főleg az életemről lesz tehát szó, feltéve, hogy az élet egy kéz, ami valamit csinál. Lehet kéz, egyébként, az élet bármi lehet: vonat, hajó, tenger is: evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén” – fogalmaz a szerző a Két kép között című új könyvében.

Címlapfotó: Mácsai Pál színész, az Örkény István Színház volt igazgatója. Fotó: Balogh Zoltán / MTI