Miért utálnak a macskák vizesek lenni?
Evolúciós okok, fizikai tényezők és a neveltetés egyaránt szerepet játszhatnak abban, hogy a macskák miért nem pancsolnak szívesen.
Az egyik legismertebb és legáltalánosabb macskákkal kapcsolatos sztereotípia, hogy utálnak vizesek lenni. A legtöbb gazda tudja, milyen nehéz egy macskát víz közelébe vinni, legyen szó fürdetésről vagy akár csak egy kis locsolásról. De vajon miért? – teszi fel a kérdést a LiveScience.
A kérdésre jelenleg nincs átfogó tudományos válasz, de állatviselkedés-kutatók és biológusok több lehetséges magyarázatot is felvázoltak, amelyek a macskák biológiájából, evolúciós múltjából és neveltetésükből eredhetnek.
Kristyn Vitale állatviselkedés-szakértő szerint a házi macskák őse, az afrikai vadmacska kulcsfontosságú lehet ebben a kérdésben. Míg néhány macskaféle, például a tigrisek vagy a jaguárok, szeretnek úszni, hogy megszabaduljanak az élősködőktől, lehűljenek, vagy lesből támadjanak prédájukra, addig az afrikai vadmacska viszont főként sivatagi, száraz vidékeken él, ahol kevés természetes vízforrás található, így ritkán találkozik nagyobb vízfelületekkel. Mivel ez a faj főként földön élő állatokra, például rágcsálókra vadászik, nincs szüksége arra, hogy vízben mozogjon, így az utódai, a mai házi macskák sem vízre termettek. Jonathan Losos biológiaprofesszor szerint viszont ez az érvelés nem teljesen meggyőző: szerinte nem minden sivatagi eredetű állat kerüli ösztönösen a vizet, és az afrikai vadmacska elterjedési területe sem kizárólag sivatagos, így nem lehet kizárólag erre alapozni a vízkerülés okát.
Jennifer Vonk, az állati kogníció kutatója egy másik, praktikusabb magyarázattal szolgál:
Mivel a macskák természetüknél fogva rejtőzködő és gyors mozgásra képes ragadozók, a nehezebben száradó, vízzel átitatott bunda kellemetlenséget és kiszolgáltatottságérzést jelenthet számukra. Emellett a víz elfedheti a macska saját testszagát, vagy új, idegen szagokat hozhat be, ez pedig különösen zavaró lehet egy olyan állat számára, amely az illatokra rendkívül érzékeny.
A szakértők szerint valószínű, hogy a macskák vízkerülése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem az evolúciós háttér, a fizikai kellemetlenségek és a tanult viselkedések összessége alakítja ki. Vitale például hangsúlyozza a szocializáció szerepét: ha egy kölyökmacska korán megismerkedik a vízzel, idővel talán kevésbé fogja kerülni. Ugyanakkor minden macska egyedi, így a vízhez való viszonyuk is különböző lehet, van, amelyik örömmel pancsol, míg más akkor is távolról elkerüli, ha kiskorában hozzászoktatták.
