A magas sarkú cipők története sokkal több, mint a női divat egy fejezete: évszázadokon keresztül férfiak viselték őket, kezdetben praktikus okokból. A cipők eredetileg a perzsa lovasoknak nyújtottak segítséget azzal, hogy stabilan tartották a lábat a kengyelben. A 10. századi Perzsiából származó stílust a 16. században vette át Európa, amikor a nyugati uralkodók szövetségre léptek a perzsa sahhal. Mivel a perzsa hadsereg a világ legnagyobb lovasságával rendelkezett, a magas sarkú cipők a férfiasság jelképévé váltak.
A 17. században a magas sarkú lábbelik népszerűsége tovább nőtt Európában, különösen a francia udvarban, ahol a cipők a gazdagság és a státusz szimbólumai lettek. Ha pedig valaki piros sarkú cipőt viselt, az különösen nagy presztízzsel bírt, mivel azt jelezte, hogy az uralkodó kegyeltje. De maga XIV. Lajos, a Napkirály is híres volt arról, hogy büszkén mutogatta lábait magas sarkú cipőkben.
A 18. századi felvilágosodás azonban új trendeket hozott magával. A férfiak inkább a praktikusabb, szögletesebb, alacsonyabb sarkú cipők felé fordultak, hogy különbözzenek a nőktől, akik továbbra is a finomabb, keskenyebb, magas sarkú lábbeliket részesítették előnyben.
A 20. század második felében a magas sarkú cipők újra bekúsztak a férfiak ruhatárába. A Beatles tagjainak Chelsea csizmái, David Bowie extravagáns cipői és a 70-es évek diszkódivatja mind hozzájárultak a platformos cipők népszerűségéhez, amelyek nem csupán menők voltak, de a férfiasságot is hangsúlyozták.
A cowboycsizmák magas sarkai a perzsa cipőkhöz hasonlóan praktikus célokat szolgáltak, hiszen a lábak stabilitását biztosították lovaglás közben. Azonban nem kellett sok idő, hogy ezek a lábbelik is divatossá váljanak olyan sztároknak köszönhetően, mint James Dean vagy Johnny Cash, akik a lázadás megtestesítői voltak. A 21. században a magas sarkú cipők egyre inkább nemi korlátoktól mentesek, ma már különféle stílusokban és méretekben készülnek, és mindenki számára elérhetőek.
A cikk forrása itt olvasható.
