A magyar avantgárd atyja

Kassák nem készült költőnek, írónak, sőt még képzőművésznek sem. Bár szülei taníttatni akarták, 12 évesen otthagyta az érsekújvári gimnáziumot, hogy lakatosinasnak álljon. „Valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán leszek az érsekújvári plébánián / de éppen tíz esztendővel előbb sporni úr lakatosműhelyében ettem a füstöt” - így emlékezett vissza a költő A ló meghal, a madarak kirepülnek című munkájában gyermekkorának erre a szakaszára.

Kassák a gimnázium első osztályát még tisztességesen elvégezte, tanulni azonban sosem szeretett. „Húszéves koromig azt hittem, az ember minden értéke fizikai erejében fejeződik ki. Majdnem gyűlölettel kerültem az iskolát” - írta az 1937-ben megjelent Anyám címére versében. Egy idő után ez a hozzáállás meglátszott a tanulmányi eredményein: a gimnázium második évében két tárgyból is megbukott, pótvizsgázni azonban nem volt hajlandó, így hát megismételte a második osztályt. A következő évben viszont már minden tantárgyból megbukott, ezt követően pedig otthagyta az iskolát. Édesapjának, aki rendkívül szigorú volt és elvárta, hogy Kassák mindig kezet csókoljon neki, nagy tervei voltak a fiával, éppen ezért amikor megtudta, hogy Kassák abbahagyta a tanulmányait, kegyetlenül megverte, viszonyuk ekkor romlott meg. Miután Kassák felhagyott a gimnáziummal, kitanulta a lakatos szakmát, 1904-ben pedig Budapestre költözött és egy angyalföldi gyárban kezdett el dolgozni. Mindeközben édesanyja egyedül nevelte tovább három lányát, Kassák édesapja ugyanis elhagyta a családot egy másik nő miatt, ezután az apa és fia között teljesen megszakadt a kapcsolat, Kassák még édesapja temetésén sem vett részt. Kassák az 1900-as évek elején vasmunkásként dolgozott és már ekkor élénken érdeklődött a politika iránt, tagja lett az MSZDP-nek, részt vett a szakszervezet politikai harcaiban, sőt többször szervezett munkássztrájkot is. Ennek hatására azonban elbocsájtották munkahelyéről, és talán ennek vagy csupán kalandvágyának és irodalmi érdeklődésének köszönhetően 1909-ben 22 éves korában gyalog, pénz nélkül elindult Párizsba. Már ebben az időszakban is írt verseket, első alkotása 1908-ban a Nyugatban jelent meg. Saját írói hangját azonban még kereste, a megtalálásában pedig óriási szerepe volt párizsi útjának. Átvágott Ausztrián, Németországon, Belgiumon és alkalmi munkákból élt, mielőtt Párizsba érkezett, ahol nemzetközi szinten ismerte meg a munkásmozgalmakat, a modern avantgardista költészetet és a szabadverset. De ekkor került közelebb a modern festészethez is: a kubizmushoz, a konstruktivizmushoz és az absztrakt festészethez, azonban 1910-ben mint nem kívánatos személyt hazatoloncolták. Visszatérésekor már tudatosabb alkotó volt, kezdett rátalálni a saját hangjára, melyben nagy segítségére voltak a Párizsban szerzett tapasztalatai. Első novelláskötete 1912-ben Életsiratás címmel, míg első verseskötete 1915-ben Éposz Wagner maszkjában címmel jelent meg. Ebben az évben indította el első folyóiratát is Tett címmel, melyet azonban egy év múlva háborúellenesség miatt betiltottak.

Kassák sosem tagadta baloldali beállítottságát, melyet művészetétől sem választott külön, magát pedig szocialista emberként jellemezte. Így az sem csoda, ha a Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a bolsevik irányzattól távol tartotta magát és Kun Bélával is többször vitába keveredett. A Tanácsköztársaság bukása után nem volt maradása, így Bécsbe emigrált, ahol, bár Kassák anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem beszélt, egészen 1926-ig élt és tovább szerkesztette a Tett folytatásaként létrehozott Ma című folyóiratot, amely többek között olyan modern művészeti törekvések színtere volt, mint az avantgárd, a kubizmus, a futurizmus, a szürrealizmus vagy a konstruktivizmus. A lap az irodalom mellett külön számban foglalkozott a modern zenei és képzőművészeti törekvésekkel és az irodalom terén is egységében akarta láttatni a világot. A folyóirat népszerűsítésében előadóművészként részt vett Simon Jolán is, Kassák első felesége, aki 1920-ban követte az írót Bécsbe. Együtt is tértek haza 1926-ban, de csak két évvel később házasodtak össze. Hazatérésük után egy évvel már Munka címen jelentettek meg avantgárd folyóiratot; Simon Jolán ekkor is támogatta Kassákot és szavalókört szervezett a laphoz. Ebben az időszakban jelentette meg Egy ember élete című önéletrajzi alkotását folytatásokban a Nyugatban. Az önéletrajz később kötetben is megjelent, azonban az 1918-19-es részek, a Tanácsköztársaság kritizálása miatt perbe fogták, amelynek végül nem lett következménye. Ebben az időszakban folyamatosan publikált a Népszavába és a Szocializmusba és szerkesztette az Új Időket is. A politikai életben is aktívan részt vett, támogatta a baloldalt, 1948-ban pedig tagja lett az MDP-nek, azonban kritizálta a kor kultúrpolitikáját, így '49-től nem jelenhettek meg művei. Kassák élete végéig baloldali maradt, ám látta a rendszer hibáit és ezeket ki is mondta. A rendszerhez fűződő viszonyát így jellemezte egy kései interjúban, melyet Tóbiás Áron készített vele: „el vagyok kötelezve, de nem szolgálatra. Akár egy kutya, amelyik őrzi a házat, de nem hajlandó egész este ugatni” - mondta.

Kassák amellett, hogy aktívan politizált, folyamatosan publikált és festett is. Mindezekben első felesége, Simon Jolán támogatta, akinek azonban korántsem volt könnyű dolga a művésszel. A pár 1908-ban ismerkedett meg, ettől kezdve éltek együtt, a nő kitarott Kassák mellett az emigrációban is és nemcsak szellemileg, de anyagilag is támogatta. Elhagyta érte első férjét, a férfitól született három gyermeket pedig otthonba adta és teljesen az írónak szentelte az életét. Kassák nem volt hajlandó művészete mellett bármilyen más munkát vállalni, így az egykori színésznő, Simon Jolán keresetéből tengődtek. A nő kuporgatta össze a pénzt Kassák folyóiratainak nyomdai költségére és szavalással népszerűsítette az író alkotásait. Odaadását számos költő csodálta, József Attila verset is írt Simon Jolánhoz. Maga Kassák is büszke volt a nő odaadására és úgy érezte, felesége egyben munka- és harcostársa. Kapcsolatukat azonban több tényező is megrontotta: Simon Jolán gyerekeket szeretett volna, Kassák azonban ódzkodott a családalapítástól, olyannyira, hogy amikor felesége véletlenül mégis teherbe esett, a nő kénytelen volt abortuszt végrehajtani magán. Kassák mindezek mellett rendkívül kicsapongó életet élt. Több nővel volt viszonya, egyiküktől még egy kislánya is született, akit azonban sosem ismert el és egyszer sem látogatta meg. Kassák nemcsak egyszerűen viszonyt folytatott más nőkkel, sok esetben egyfajta múzsaként emlegette ezeket az asszonyokat, így számos alkotást írt a szeretőinek. A '30-as évek közepére Simon Jolán egyre nehezebben kezelte a helyzetet, és végül 1938-ban a konyhában magára nyitotta a gázcsapot és öngyilkos lett.

Kassákot nagyon megviselte felesége halála, így az önmarcangolás, a bűntudat verseire is rányomta a bélyegét, még huszonöt évvel a nő elvesztése után is neki címezte a Rekviem egy asszonyért című versét.

Ő halt meg akit nagyon szerettem

igaz hogy

sosem vallottam meg neki?
Féltem a haláltól
s nagyobb biztonságban éltem minden halandónál
oldalamon már az asszonnyal
aki elhagyta értem három gyermekét.

Kassák az ezt követő időszakban mélyült el a politikában, amelyből azonban a már említett okok miatt 1949-re kiábrándult, így 1956-ig nem jelenhettek meg művei, utána pedig íróként a tűrt kategóriába került. Képzőművészként a tiltottba esett, és még a saját párizsi és római kiállítására sem engedték ki. Új házasságot 1946-ban kötött a nála huszonhét évvel fiatalabb Kárpáti Klárával. A kezdeti lelkesedés és szerelem után Klára még a zsidó hitről a keresztényre való átkeresztelkedést és az ezzel járó névváltoztatást is vállalta az író idős korára elhidegült feleségétől, aki azonban haláláig kitartott mellette.

Kassák Lajos a hazai avantgárd mozgalom vezéralakja volt, számos izmust, így többek között a konstruktivizmust, az expresszionizmust, a szürrealizmust ? ő honosított meg Magyarországon. Nincs még egy olyan magyar alkotó, akinek a neve ennyire összeforrt volna ezekkel a mozgalmakkal. Kassák annak ellenére, hogy autodidakta módon sajátította el a versírást és a festészetet, rendkívül gyorsan tanult és fejlődött, igazi maximalista volt a művészetben, amelyről úgy gondolta, hogy része a társadalomnak, nem kifejezője és önálló tevékenységként kell megállnia a helyét a világban, nem tükörként szolgálnia. Kassák a munkásforradalom idején volt fiatal, a munkásosztály tagjaként pedig teljes mértékben magáénak érezte a mozgalmat, amelynek aktív részese volt. Ugyanakkor az avantgárd mozgalommal a művészetet kívánta megújítani, és forradalmat szeretett volna az irodalomban is, egységes, nemzetközi költői nyelv kialakítására törekedve. Az avantgárd mozgalom bécsi emigrációja alatt élte fénykorát és a Ma folyóirat köré csoportosult, melyet olyan neves alkotók népszerűsítettek, mint Moholy-Nagy Lajos, aki a Ma németországi képviselője volt. Kassák mindvégig kitarott elvei mellett, bár élete végén már egyfajta önvallomásként használta költészetét, amelyről egy kései interjúban ezt mondta: „Alapjában véve minden írásom, festményem megsokszorozott én vagyok, ezek mind vallomások, arcképek."

Kassák Lajos 1967-ben, 80 éves korában halt meg.

Fischer Viktória

Forrás:

wikipedia.org

librarius.hu

kassakmuzeum.hu

huszadikszazad.hu,

Czeizel Endre: Kassák Lajos családfájának és betegségeinek értékelése, Kassák Lajos: Egy ember élete

Fotó: Hunyady József/Fortepan.hu