Magyar gyermek- és ifjúsági irodalom itt és most
2026 áprilisában rendezték meg a Bolognai Gyermekkönyvvásárt, a világ egyik legjelentősebb gyermek- és ifjúsági könyves szakmai eseményét, amelyen Magyarország is képviseltette magát, és elkészítette a New Hungarian ChildLit katalógust, amely betekintést adott a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalomba. A honi ifjúsági irodalom helyzetéről beszélgettünk a katalógus szerkesztőivel, Berg Judit íróval, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökével, és Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, tanárral.
Érzékelhetőek-e olyan trendek, amelyek meghatározzák az előttünk álló évek gyerekkönyvkaraktereit? Mi az, ami a levegőben van negyedszázaddal a Harry Potter után?
Berg Judit: Ha jövőbeli sikerkaraktert nem is tudok előre megjósolni, de néhány fontos tendencia kirajzolódik. Manapság a gyerekirodalom egyik fókusza az érzelmek és az érzelmi intelligencia. Ez már a legkisebbeknek szóló mesékben is megjelenik. Nálunk is népszerűek itthon Shona Innes érzelmeket magyarázó kis mesekönyvei, pláne, hogy csodás magyar grafikusunk, Agócs Írisz illusztrálja a sorozatot. Vagy említhetnénk a szintén nagyon népszerű, Rocio Bonilla által jegyzett Minimoni-sorozatot.
Az ökotudatosság, környezetvédelem, a sokféleség és annak elfogadása is fontos, minden korosztály számára meghatározó témája a világ gyerekirodalmának. A képi világ szerepének erősödésével hatalmas népszerűségre tettek szert a szöveg nélküli csendeskönyvek avagy képkönyvek, amelyek minden korosztályt meg tudnak szólítani. De az illusztráció szerepe egyre nő más műfajokban is, általában elmondhatjuk, hogy rövidülnek a szövegek és hangsúlyosabbá válnak a képek. Dübörög a képregénykultúra is. És persze vannak tematikus trendek is. A varázslók, vámpírok, dinók után jelenleg a sárkányok uralják a terepet, az ifjúsági és a young adult irodalomban is.
Harmath Artemisz: A magyar piacon megnőtt a disztópikus regények iránti igény, és az ifjúsági krimik is virágkorukat élik. Országjárásaim alkalmával a sci-fi (disztópia, utópia, heterotópia) és a diákok hétköznapjait megjelenítő osztályregények iránt nagy a kereslet. Bár ez utóbbi téma örökzöld. Tudatosabbak a kiadók a lányoknak szóló, a lányregények hagyományaira épülő sorozatokkal. Ezek között azonban most a krimivel kevertek örvendenek extra népszerűségnek, mint például Ruff Orsolya Orczy Emma-sorozata. Nőtt a vizualitás iránti igény, egyre több ifjúsági regény kap illusztrációt, és népszerűek az Egy ropi naplójához (Jeff Kinney) hasonló, kép és szöveg egyenlő arányait mutató sorozatok. Ilyen Andy Riley sorozata, a Tutkeráj király.
Sikeres volt a Bolognai Gyerekkönyvfesztivál New Hungarian ChildLit katalógusa?
H. A.: A fesztiválon személyesen is részt vevő kollégáim tudósítottak arról, hogy folyamatosan nagy volt az érdeklődés. Részben amiatt, mert több magyar illusztrátor is a figyelem központjába került. Egyrészt azáltal, hogy beválogatták a képeiket a vásár katalógusába (Szulyovszky Sarolta, Máray Mariann, Fodor Kata, Sipos Fanni, Szinvai Dániel, Cserkuti Dávid). Azonkívül igazán csinos lett a standunk, amelyen poszterek formájában kortárs illusztrációs kiállítás volt látható (Herbst László, Káposztás Judit, Molnár Zsaklin, Iván Zsuzsanna).
Mire figyeltetek a katalógus összeállításánál? Az ifjúsági könyvek a grafikusoknak köszönhetően szinte már könyvtárgyak. Ez a trend visszaköszönt a katalógusban?
B. J.: A katalógus összeállításánál igyekeztünk minden korosztálynak szóló könyvből bemutatni néhányat. Olyan könyveket kerestünk, amelyek külföldi kiadók számára is érdekesek lehetnek témájukban, újszerűségükben vagy éppen kiemelkedő képi világuk révén.
Ez főleg az óvodás és kisiskolás korú gyerekeknek szóló kiadványokra igaz. Az utóbbi években látszik némi elmozdulás az itthoni gyerekkönyvekben is a képek javára, vagyis rövidülnek a szövegek, egyre gyakrabban születnek frappáns, vicces, rövid mesék. Ilyen kötet például a 0–6 éves korosztályban az idei Év Gyerekkönyve Díjat nyert könyv: Molnár T. Eszter Barker Karcsi színre lép és ott is marad című könyve. Az illusztrációkat a nemzetközileg is elismert Máray Mariann készítette. (Pagony Kiadó)
H. A.: Arányosan osztottuk el életkor szerint a katalógus felületeit. Két-három könyv szól a legkisebbeknek, ugyanennyi az alsósoknak, majd a 6–10/8–12 éves korosztály a következő, illetve a 14+-os könyvek, főként ifjúsági regények. De ugyanennyire figyeltünk arra, hogy a kiadói sokszínűséget képviselje a katalógus. A magyar gyerekkönyvkiadóknak lehetőségük volt arra, hogy ajánlatot küldjenek nekünk, hiszen elsősorban ők képviselik a könyveket a vásárokon. A legtöbben éltek vele, hiszen felismerték az ebben rejlő lehetőségeket. De a MeseCentrum munkatársaival az előző négy évben is az egész mezőnyt néztük, tehát kiadói ajánlatoktól függetlenül is olvastuk a megjelent könyveket.
A Petőfi Kulturális Ügynökség katalógusának különlegessége a többi gyerekirodalmi válogatáshoz, díjhoz képest, hogy a külföldön is érdekes kiadványokat igyekszik megtalálni, a teljes könyves palettáról válogat, és elsősorban a minőségi szépirodalmat keresi meg, mutatja be. Persze minden évben egy-két ismeretterjesztő kiadvány is előfordul. Angol nyelvű fordításokat közlünk egy hosszabb részlet erejéig Thomas Cooper kiváló irodalmi fordításában, és szintén olvasható egy alaposabb könyvajánló a szerzőről és az illusztrátorról szóló információk mellett.
Bár Krasznahorkai László nem írt gyerekkönyveket, de érzékelhető-e az átlagosnál nagyobb érdeklődés a magyar gyerekirodalom iránt azután, hogy legutóbb az irodalmi Nobel-díjat magyar szerző kapta?
B. J.: Sajnos általában nincs túl nagy kereslet külföldön a magyar gyerek- és ifjúsági könyvekre. Persze, vannak örömteli megjelenések, de ezekért rendszerint keményen megdolgoznak a kiadók és/vagy ügynökségek. Mivel egy szerződés megkötését rengeteg előzetes egyeztetés előzi meg, én úgy gondolom, hogy a Nobel-díj hatása most még nem bizonyítható. De egész biztosan nő az érdeklődés a magyar irodalom iránt, amire ráerősít több más nagyszerű szerző (például Tóth Krisztina) nemzetközi sikere is.
Vannak-e olyan kortárs gyermek- és ifjúsági problémák, jelenségek, amelyekre a magyar szerzők jó ütemben reagáltak?
B. J.: Sok olyan kurrens téma van, amihez kapcsolódva fontos magyar könyvek születtek. Wéber Anikónak szinte minden regényében szerepelnek iskolai problémák: kiközösített, magányos, szorongó gyerekek, akik nehezen kapcsolódnak akár osztálytársaikhoz, akár a saját szüleikhez vagy éppen önmagukhoz. Fontos témát feszeget az idei év egyik shortlistes ifjúsági regénye, Angyalosy Eszter Kamilla titka (Lampion Könyvek) című műve.
A fordulatosan megírt, filmszerűen építkező regény témája egy Insta-influenszer tinédzserlány felemelkedése, bukása, majd talpra állása azután, hogy nevetség és bullying tárgyává vált. Ezt a kötetet azelőtt válogattuk be a ChildLit katalógusba, hogy a HUBBY által felkért szakmai zsűri az Év Gyerekkönyve Díj rövidlistájára választotta volna.
H. A.: Az erdélyi szerzők jól ráéreznek a mai gyermekeknek kijutott nyomasztó felelősségre, a társadalmak által rájuk nehezedő dilemmákra. Zágoni Balázs és Szabó Róbert Csaba regényei mindenképp megemlítendőek ebben a tekintetben. Ők komolyan veszik a gyerekeket, a nehéz témákat is képesek befogadható módon közvetíteni. Ilyen témának számít az elvált szülők gyermekeinek helyzete, a szülők által elhanyagolt gyermekek helyzete, a háború és még a holokauszt is. De ott van a klímaszorongás is, amely egyre több ifjúsági regény szereplőit jellemzi.
Vannak-e kimutatható nemzetkarakterjegyek a kortárs magyar ifjúsági irodalomban?
B. J.: Persze. Bizonyos könyvek egyszerűen attól magyarok, hogy jellegzetes magyarországi helyszíneken (például Fiala Borcsa ifjúsági nyomozós krimijei) vagy éppen a magyar történelem különböző korszakaiban játszódnak (például a Pagony Abszolút töri-sorozata).
És itt nemcsak néphagyományokra gondolok, hanem a megszokott életmódunkra, életvitelünkre, a nagymama palacsintába tekert baracklekvárjától kezdve a szaloncukron és bejglin keresztül egészen a Mikulásig, aki nem a kéményen keresztül érkezik, hanem az ablakba tett cipőkbe teszi a csomagot és a virgácsot.
De említhetném László Noémi csodálatos könyvét, A mi iskolánkat (illusztrálta Hadházi Rebeka, Gutenberg Kiadó), ami egy romániai, rendszerváltás előtti iskolába viszi vissza olvasóit. Ez a könyv nekünk, magyarországi magyaroknak is ismerős hangulatot idéz, és valószínűleg az egész kelet-európai szocialista blokk mai ötvenesei ráismernek. A mai fiatalok számára azért is lehet érdekes, mert a szüleik gyerekkorába repít vissza, miközben hangvétele és szemlélete az örök gyermeki látásmódot tükrözi. A kötet idén az Év Gyerekkönyve Díjat nyerte ifjúsági irodalom kategóriában.
H. A.: Az említett korai parentifikációt sejtető karakterjegyek. És a költészet szeretete. Arányaiban sok meghatározó, szépirodalmi igényű mesekönyvünk műfaja a verses mese. Legutóbb Harcos Bálint Szinbádja jelent meg, amelyik a nemzetközi téma, a varázslatosan színes illusztráció (Fodor Kata) és a kivételesen költői nyelve miatt került a PKÜ katalógusába. Nem sokkal korábban debütált Varró Dániel verses meséje, a Túl a Maszat-hegyen 2.
Nyulász Péter Helkája és a katalógusba is beválogatott Rév Fülöp (Jeney Zoltán regénysorozata) a lovagregényeket idéző ifjúsági prózája után a verses mese sem kerüli el a Balatont. Legutóbb Dávid Ádám Doktor szurija járta-járja körbe a tavat.
A folklórműfajokkal foglalkozó, festőien szép antológiák is jellemzőek ránk, mint amilyeneket Bajzáth Mária jegyez, de a Cerkabella kiadványai között is találni nagy számban ilyen különleges, akár receptekkel és divattal is foglalkozó könyveket, mint amilyen a Dödölle. Külföldre nem jut ki, de igen erősek vagyunk kortárs verses antológiában. Tavaly utánnyomásra volt szükség a saját Apa olvas-antológiánkból, amely a Felhőpárna erős kortárs versválogatása után jelent meg a PKÜ gondozásában. Idén jelent meg a Gutenberg Kiadó újabb erdélyi gyerekvers-antológiája, a Kert a világ közepén, mely erdélyi grafikusok munkáival gazdagon illusztrált és az Esztendő kereke, kortárs erdélyi mesekalendárium is.
A gyerekeket egyre nehezebb leültetni a könyvek mellé. Mivel tudják elérni a szerzők, hogy a nyolc-kilenc év körüliek leüljenek olvasni?
B. J.: Szerencsére az alsós korosztály még viszonylag sokat olvas, az igazi visszaesés 10-12 éves kor után tapasztalható. Ennek ellenére sok nehézséget kell leküzdeni. Rengeteg gyereknek vannak olvasási és figyelemmel kapcsolatos problémái. Számukra az olvasás gyakran azért jelent kudarcélményt, mert aktuális technikai tudásukat meghaladó, túl hosszú vagy éppen túl apró betűkkel írt szöveget kell olvasniuk. Nem véletlen, hogy mára számos gyerekkönyvkiadó felépítette a maga kezdő olvasókat segítő sorozatát. (Például: Móra: Már tudok olvasni, Pagony: Most én olvasok!, Cerkabella: Betűzgető, Lampion Könyvek: Lampion start.) De biztos, hogy a vicces, rövid szövegekből álló vagy már kinézetre is izgalmas, mai képi világgal hívogató kötetek sokkal vonzóbbak a gyerekeknek, mint a gyakran számukra már nem ismert szavakat tartalmazó klasszikusok, a hosszabb vagy kevéssé illusztrált kiadványok.
H. A.: Gyakori jelenség, hogy az olvasni tanító sorozatokban megjelent, tipográfiailag a kezdő olvasókhoz igazodó kiadványok túl babás történetekkel állnak elő. A lélekben, humorban érettebb gyerekek a jól megírt rajzos meseregényeket élvezik leginkább. A nehezen olvasó gyerekek sokszor a kaland, játék, kockázat típusú választós könyveknél kötnek ki. Még mindig van ereje az egyes korosztályokat foglalkoztató tematikus reklámoknak, hívószavaknak: kaland, rejtély, szerelem, bullying stb. De egyre gyakoribb itthon, hogy valamifajta interakcióval csábítjuk mi, felnőttek a gyerekeket. Például a Pagonynál társasok készülnek a megjelenő kötetekhez. Maguk a szerzők is kísérleteznek a nyelvi és a vizuális tartalom kombinációival.
A regény és a mese uralja a nemzetközi piacot, miközben a magyar ifjúsági irodalomban kimondottan erős a líra. Van-e stratégia arra, hogy a „fordíthatatlan magyar gyerekköltészetet” mégis ki tudjuk ajánlani?
B. J.: Eleve nagyon nehéz magyar könyvet kiajánlani külföldre, a lírakötetek ilyen szempontból még mostohább helyzetben vannak. Én nagyjából csak akkor látok esélyt a sikerre, ha a versekhez nagyon erős, izgalmas képanyag és egy nagyon ügyes fordító is társul.
H. A.: Verseskönyvet ritkán ajánlunk, idén Harcos Bálint nemzetközi témájú verses meséjével kivételt tettünk. Én boldog lennék, ha volnának ambiciózus fordítók és ügynökök ezen a terepen is.
Afféle városi legenda lett, hogy Békés Pál A kétbalkezes varázslója ihletet adhatott a Harry Potternek. Előfordult-e, hogy egy-egy magyar ifjúsági kötet hatott nemzetközi könyvsikerekre?
B. J.: Az egyik legnagyobb nemzetközi siker, amit magyar gyerekkönyv elért: Marék Veronika Laci és az oroszlánja. Japánban hatalmas népszerűség övezi a mai napig a könyvet, és a szerzőt is, akinek egyébként több mint 30 könyvét fordították japánra. De még így sem tudom megmondani, hogy hatott-e japán szerzők később született műveire. Talán igen, mert ilyen mértékű siker már bizonyára lenyomatot hagy az adott ország kultúrájában is.
Mennyire jellemző az ifjúsági könyvkiadásra egyfajta produceri szemlélet, azaz, hogy egy-egy kiadó szerkesztői (a sok fordítás miatt is) jól ismerik a trendeket, és ötletekkel, témákkal állnak elő, hogy mit érdemes egy-egy szerzőjüknek megírni a saját képére és hasonlatosságára?
B. J.: Mindenképpen kívánatos volna, hogy ez így működjön. Véleményem szerint ez a nemzetközileg is sikereket elérő gyerekkönyvkiadás egyik titka lehetne. Talán lassan készen állunk erre: a jelentősebb kiadók szerkesztői egyre jobban rálátnak a külföldi trendekre, nemzetközi programokon vesznek részt. Például a fontosabb könyvvásárok fellowship programjai külföldi könyves rendezvényekre, szakmai fórumokra, könyvvásárokra utaznak, kezdenek kiépülni a jól működő partneri kapcsolatok.
H. A.: Én alkotói részről nem hiszek a trendkövetésben, a termékgyártásban. Rossz elgondolás a külföld felé tekingetni, ami a művészeket illeti. Ez csupán a piac kívánalma. Az ilyen külföldi divattémákhoz, műfajokhoz tudatosan igazodó könyveken érződik az erőlködés, a megfelelési kényszer.
A valódi szépíró ritkán ír jót rendelésre, persze vannak kivételes helyzetek. Egy jó költő vagy szerző-illusztrátor páros persze mindent olvas, tehát magától kísérletezik, és tudja, hogy hová, milyen szövegkörnyezetbe, kulturális divatok közé érkezteti a könyvét. Mivel a gyerekek szívéhez érő, esztétikailag nívós szerzők és illusztrátorok ugyanolyan ihletettséggel alkotnak, ahogyan ezt felnőttek számára teszik, furcsa volna körzővel-vonalzóval elképzelni őket.
