Fiatal magyar képzőművészek a világhír kapujában

Keresztes Zsófia: test, mítosz, identitás – Velencétől Berlinig

Keresztes Zsófi már a 2010-es évek végén kilépett a hazai térből: 2018-ban Bécsben és Prágában is volt egy-egy önálló kiállítása, de már korábban is szerepelt nemzetközi csoportos kiállításokon, vásárokon, emellett külföldi rezidenciaprogramokban is részt vett, ami lehetőséget adott arra, hogy nemzetközi szakmai hálózatokat építsen. Ezek a lépések előkészítették azt a jelentősebb áttörést, amelyet a 2022-es Velencei Biennálé jelentett számára: neve ezt követően robbant be a nemzetközi színtérre. Azóta karrierje egyre inkább globális léptékben olvasható: a Zsikla Mónika által kurált biennálés kiállítást követően, a hazai acb Galéria képviselete mellett, a berlini König Galerie is foglalkozik vele. A nemzetközi presztízsű galéria már a második egyéni kiállítását jegyzi Keresztestől, így az alkotó olyan platformra került, amelynek köszönhetően művei ma már Európa-szerte ismertek.

Mozaikszerű, testfragmentumokat és organikus formákat ötvöző szobrai egyszerre archaikusak és futurisztikusak: a női testet mint adat- és emlékhordozót értelmezik újra, a mítosz és a digitális korszak határán egyensúlyozva. Keresztes Zsófia második egyéni bemutatkozása a König Galerie-nél a The Chamomile Protocol című tárlat: a kiállításon a kamilla mint gyógyító motívum jelenik meg.

Nemes Márton: a festészet térbeli és érzéki határain – New Yorkban

Nemes Márton számára is a Velencei Biennálé hozta meg az áttörést 2024-ben, bár az elmúlt években Londonban és New Yorkban is dolgozott. A 2025-ös év különösen fontos mérföldkő karrierjében: most debütált New Yorkban, a Marc Straus Gallery Law of Attraction című önálló kiállításával. A tárlat a festészet határait tágítja: a vászon helyét acél, tükör, LED-fény és hang installációk veszik át, a festmény így immerzív térélménnyé válik – pulzáló, fényből és ritmusból épülő közeggé, amelybe a néző maga is bevonódik.

A kiállítás egyben stratégiai áttörés is, annak ellenére, hogy Nemes Mártonnak volt már önálló kiállítása Londonban, Münchenben, de még Mexikóban is. E mostani kiállítás azonban a tengerentúli jelenlét egy fontos mérföldköve: a Marc Straus Gallery a Lower East Side meghatározó tere, ahol Nemes bevonása azt is jelzi, hogy a magyar művészet ma már nem periferikus, hanem a globális párbeszéd része.

Keresztesi Botond: digitális mitológia és az ázsiai horizont

Keresztesi Botond a magyar festészet posztdigitális fordulatának egyik kulcsfigurája. Képein a videójátékok, internetes képtöredékek, futurisztikus motívumok és mitológiai utalások egyetlen, sűrű vizuális hálóban találkoznak. Az elmúlt években földrajzilag is kitágult a horizontja: Európa után Hongkongban és Kínában is bemutatkozott, ahol képi nyelve különösen rezonál az ottani vizuális kultúrával.

„A nemzetközi jelenlét számomra fokozatosan, organikusan épült fel.” Az első meghatározó lépés 2015-ben történt: RGB című kiállítása a Horizont Galériában hozta meg az első külföldi visszhangokat, majd a 2017-es, Keresztesi Zsófival közösen jegyzett FPS tárlat után a berlini Future Gallery szerződtette. Ez a kapcsolat azóta is élő, ennek révén fokozatosan nyíltak meg a kapuk New York, Hongkong és London irányába is.

Keresztesi Botond több mint egy évtizede dolgozik együtt Bencze Péterrel, a Longtermhandstand vezetőjével. „A közös munkánkban az a különösen inspiráló, hogy valódi partnerségként működik: hosszú távra tervezünk, közös célokat tűzünk ki, és együtt dolgozunk a megvalósításukért. Ez a fajta együttműködés számomra nemcsak biztonságot, hanem kreatív szabadságot is jelent.” Bencze aktív közreműködésének köszönhetően valósultak meg a legutóbbi Ázsiában megrendezett kiállítások a hongkongi Double Q, valamint a pekingi Museum X intézményekben.

Csató József: a személyes jelenlét és a nemzetközi kapcsolódás

Csató József festészete ma már több kontinensen ismert. A siker mögött azonban nemcsak festői eredetiség, hanem tudatos emberi építkezés áll: ahogy fogalmaz, „a személyes jelenlét egyszerűen pótolhatatlan”. Kapcsolatai kezdetben online – például az Instagramon – indultak, de idővel valós, élő együttműködésekké alakultak. „A Los Angeles-i kiállításom úgy valósult meg, hogy a Vielmetter munkatársai a dallasi galériám szervezésében láttak egy csoportos kiállítást Los Angelesben, ahol az egyik munkám is szerepelt. A galéria tulajdonosa odalépett a képemhez, megtetszett neki, és felvette velem a kapcsolatot.” 

2025 tavaszán a Los Angeles-i Vielmetter Gallery mutatta be Siren Hospitality című önálló kiállítását, amely az asztal motívum köré épült – mint a találkozás, a befogadás és a kommunikáció szimbóluma –, miközben festészeti értelemben a Csató-féle vizuális nyelv minden jellegzetességét magában hordozta. Az amerikai bemutatkozás többéves folyamat eredménye volt, amelyben az online jelenlét, a hongkongi Double Q Gallery és a Deák Erika Galéria együttműködése egyaránt kulcsszerepet játszott. 

Baráth Áron: a gesztus és anyag univerzális nyelve

Baráth Áron festészete az absztrakció ősi kérdését vizsgálja: miként válhat a szín önálló jelentéshordozóvá, a festészet pedig anyagi és érzéki tapasztalattá. Budapesten él és dolgozik, de az elmúlt években Németországtól az Egyesült Államokig találkozhatott vele a  közönség. A robbanásban egy szerencsés véletlen is közrejátszott: egy nemzetközileg ismert magazin Instagramon talált rá a művészre, majd egyik képét az egyik lapszám címlapjára tették, amelynek hatására rövid idő alatt Baráth több tízezres követőbázisra tett szert.

Többször állított már ki európai nagyvárosokban, 2023-ban pedig a dallasi Galleri Urbane mutatta be Color is the Dope című tárlatát, amely a színek energiáját és a gesztus festői szabadságát állította középpontba. „A gesztusfestészet az a nyelv, amelyen keresztül legszabadabban tudom láthatóvá tenni a gondolataimat és érzéseimet” – vallja. Legújabb, 2025-ös kiállítása, a Chromatic Pulse, a belgiumi CAI Galleryben (Harelbeke) látható, és hat új vászonmunkáján keresztül a szín, a fény és az anyag viszonyát vizsgálja.