Elsőként a kocsi szavunkat kell megemlíteni, amely nemrég hungarikum lett. A kocsi hosszú évszázadokon át lóvontatású járművet jelentett, először könnyű, gyors járású személyszállító lófogatot, hintót, majd lóvontatású teherszállítót. A sínen gördülő közjármű és a gépjárművek elterjedése óta a köznyelv az autó szó szinonimájaként is használja a kocsit. Azért lett hungarikum, mert egyike azon kevés magyar szónak, mely számos különböző nyelvben meghonosodott. Többek közt a következőkben: angol (coach), cseh (kocár), flamand (goetse), francia (cocher), katalán (cotxe), lengyel (kocz), német (Kutsche), olasz (cocchio), spanyol (coche), svéd (kusk), szlovák (koc), szlovén (kocíja).
A Komárom-Esztergom vármegyei Kocs községről kapta a nevét, annak is -i melléknévképzős alakjáról, ami az ottani bognárok által előállított szekerekre vonatkozott. A kifejezés úgynevezett jelentéstapadással jött létre a kocsi szekér szókapcsolatból. A község fontos szerepet játszott a Buda és Bécs közötti személy- és áruszállításban. A mondák szerint Mátyás király is szívesen használta. Az itt élők 1998 óta évről évre kocsitoló verseny megrendezésével adóznak őseik emlékének.
Az egyik legismertebb magyar szó a világban (Puskás Ferenc mellett, bár ez tulajdonnév) kétségtelenül a gulyás. Ugyancsak jelentéstapadással jött létre a gulyáshús összetételből. Az előtagja főnévi szerepben már régen önállósult marhapásztor jelentésben. A gulyás eredetileg a gulyások bográcsban főzött étele volt. A szó, mint a magyar konyha egyik jellegzetes készítményének neve, számos szomszédos és távolabbi európai nyelvbe bekerült, természetesen a magyar gulyáshoz csak többé-kevésbé hasonló ételt jelölve. Így például az angolba goulash, a németbe Gulasch, a franciába goulache, a finnbe pedig gulassi alakban.
Vannak olyan szavak, amelyeket mi is más nyelvből vettünk át, azonban világhódító útjukra tőlünk indultak. Ilyen az egyik legismertebb magyar fűszert megnevező paprika szavunk. A kifejezés szerbhorvát eredetű. Hozzánk a növény is a Balkánról jutott el, mint a kukorica és a dohány. Mivel a gulyás és a pörkölt ízesítésére a paprika egy nagyon fontos és tipikus fűszere lett a magyar konyhának, érthető módon sok európai nyelvbe magyar közvetítéssel jutott el: az angolba, a németbe, a franciába, a szlovákba, a csehbe és az oroszba. A piros paprika a magyar élelmiszer jelképének is tekinthető.
Petőfi Sándornak, az Alföld szerelmesének A puszta, télen című verse így kezdődik: „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!” Ugyancsak a magyarság ikonikus szimbólumának tekinthető a puszta kifejezésünk. Az első előfordulása a 14. század első felére tehető Puztasag alakban. A szó szláv eredetű, tőlük vettük át, és abban a jelentésben, hogy nagy kiterjedésű füves térség, főként a magyar alföldi puszta. A kifejezést átvették a bolgárok, a németek és a románok többek között.
Az angol nyelvben a golyóstollat birónak nevezik a feltalálójáról, Bíró László Józsefről. Az ötvenes években gyakoribb volt a szó használata, manapság ritka. A golyóstoll megalkotója újságíróként dolgozott, és mindig zavarta, hogy az akkor használt tollak tintája gyorsan kiszáradt, és gyakran folyt, maszatolt. A rotációs hengerek működését figyelve jött rá arra, hogy egy tintával teli cső végéből egy golyó segítségével is felvihető a festék a papírra. Ezért egy kis golyót épített a tollba, és amikor a papíron a keze mozgott, a golyó forogni kezdett.
A golyó a forgásával előbb felvette, majd a papírra juttatta a tintát. 1938-ban Bíró szabadalmaztatta a találmányát. Aztán a világháború miatt előbb Párizsba, majd Argentínába költözött. Először az angol kormány vásárolta meg a szabadalmát, mert az a repülőgépeken, nagy magasságokban is jól működött, nem folyt ki belőle a tinta. A sors fintora, hogy a magyar nyelvben viszont egyáltalán nem használatos a biro kifejezés.
A huszár szavunk ugyancsak szerbhorvát eredetű, viszont abban a jelentésben, hogy „könnyű fegyverzetű lovas katona” mi adtuk tovább más nyelveknek, azaz nagy elterjedtségű vándorszó lett. Eredeti jelentése rabló; az alapszava, a husa abban az értelemben volt használatos, hogy rablás, rajtaütés, rablótámadás. Ettől eltérően Magyarországon népszerűvé vált az a szómagyarázat, miszerint a husz (húsz) szóból származik, mivel (Corvinus) Mátyás király elrendelte, hogy húsz-húsz jobbágytelek után egy katona állíttassék a király seregéhez, azonban ez a magyarázat téves.
A csákó magas tetejű, felfelé kissé keskenyedő, kemény, ellenzős katonai fejfedő, a magyar katonák egyensapkájának neveként terjedt el, és került át a szomszédos népek nyelvébe, illetőleg a németen keresztül (Tschako) más nyelvekbe is eljutott, például a franciába (chako) és a szerbhorvátba (čako). Bizonytalan eredetű kifejezés, nagy valószínűséggel belső keletkezésű magyar fejlemény.
A „Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot” kezdetű gyönyörű népdalunk is megőrizte ezt a két kifejezést: „Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára, / Aranymente a hátára, kard az oldalára / Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába. / Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!”
