Más helyett sírni és kacagni

Jászai Mari a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika Krippel József ácsmester és Keszey Julianna gyermekeként jött a világra egy fehérfalú, nádtetős kis házba, de nevét (Krippel, ami beteget jelent) annyira nem szerette, hogy a születési anyakönyvi kivonatából is kiégette egy cigarettával. Hamar munkába kellett állnia, 10 évesen már pesztonkaként dolgozott, tizenhat évesen pedig Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. Azt, hogy a színészi pályát valóban neki találták ki, bizonyítja, hogy pár év múlva, 1872 januárjában a Nemzeti Színház direktora elzarándokolt Erdélybe, csak hogy lássa játszani a színésznőt. Szerződést is ajánlott neki, így lett több mint ötven éven át az ország első színházának ünnepelt tragikája Jászai Mari.

Férje Kassai Vidor komikus volt, akitől két év házasság után vált el. Többször megfogalmazták róla, hogy férfifaló, de saját szavai mesélnek legpontosabb arról, mire is vágyott a kapcsolatokban: ?Csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem.? ?Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! Ez az élet értelme. Szeretni valakit, fölolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni, vágyódni, vágyódni utána: ez az élet értelme.?

A vágyódás, szenvedés a színpadon is sajátja volt, hiszen főként tragikus sorsú szerepeket alakított, összesen mintegy 300 karaktert. Bemutatkozó előadásában, a Nemzetiben Bánk Bán Gertrudisát játszotta. Életes során összesen 105-ször bújt a királynő szerepébe, utoljára 1920-ban. Feltűnt Shakespeare nőalakjaiként is, játszott Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét az ő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház.

A színjátszás mellett íróként is kiemelkedett, és sok cikkben fogalmazta meg hitvallását a művészetről, a színházról. Az első világháború felháborította, fizetésének háromnegyed részét a sebesültek támogatására fordította. Maga készítette a nekik szánt csomagokat, de fellépett ingyen kórházakban, kaszárnyákban is.

Végső nyughelyet építtetett magának 63 évesen, és 1926. október 5-én halt meg. Saját maga által írt sírfelirata ma is látható a Kerepesi úti temetőben:

Jászai Mari
volt
míg élt a ki itt ím
céljához ért
Ti ittátok be lelkem lángját
Régi színházunk kedves kövei
Ti fogadjátok már ismerős öletekbe
Kilobbant poromat.

Forrás: a tatabánya Jászai Mari Színház oldala (jaszaiszinhaz.hu); Wikipédia