Máté Enikő családfakutató a rég elfeledett valóságot tárja fel
Saját lelkivilágunk feltérképezésében, önmagunk definiálásában és megértésében nagy segítséget nyújthat számunkra a gyökereink ismerete, amire nem mellesleg nagy szükség van a mai, sok tekintetben elfelszínesedő világban. A felmenőink története az életünk értelmének tarthat tükröt. A családfakutatás útjáról, módjáról és jelentőségéről beszélgettünk Máté Enikő családfakutatóval, a csaladtortenet.blog.hu szerzőjével, aki vallja: minden család történelmi.
Miért, mióta és milyen módon foglalkozol családfakutatással?
Mint sokakat, engem is régóta érdekelt a saját családom története. Tudni szerettem volna, kik lehettek az őseim, honnan jöttek, és hajtott a vágy, hogy minél többet tudjak meg róluk. Több mint húsz éve foglalkozom családfakutatással, először saját családom történetet kutatva, majd pedig egyre több megbízást vállalva. Az elmúlt években számos családfát állítottam össze magánembereknek és ismert személyiségeknek egyaránt.
Ami lényeges, másoktól megkülönböztető vállalásom, hogy egyrészt minden ágon a lehetséges legtöbb felmenőt kikutatom a történelmi felderíthetőség határáig a különböző források alapján. Másrészt ezen túlmenően meg is írom az egyes családok történeteit – aprólékosan feldolgozva kapcsolódó régi forrásokat, újságokat, helytörténeteket, több évszázados összeírásokat és történelmi szaktanulmányokat.
De gyakran bíznak meg elakadt kutatások folytatásával, családfa-ellenőrzéssel is, így mindig változatos a kutatás és mindig örömmel vetem bele magam a munkába, amelynek az eredményeiről és érdekességeiről a csaladtortenet.blog.hu oldalon számolok be rendszeresen.
Miért érdemes időt és energiát szentelni a családfakutatásra?
A családfakutatás több mint hobbi, rendkívül időigényes, sok utánajárást és nagyfokú háttérismeretet igénylő szenvedély. Amikor elkezdjük, önmagunkért és szeretteinkért csináljuk, összetartó ereje van, a múltba való kapaszkodás pedig meg is erősít minket, hogy nem vagyunk egyedül. Ha tudjuk, honnan jöttünk, kik voltak az őseink, min mentek keresztül azért, hogy mi ma itt lehessünk, az egy rendkívül nagy érték és sokat hozzáad mai életünkhöz, jellemünkhöz.
Azt is érdemes tudni, hogy mi, mai magyarok nagyon sokszínűek vagyunk. Nagyon sokféle eredete van őseinknek, a régi magyar népességtől a szomszédos szláv népekből érkező szlovák, ruszin, szerb és horvát ősökön át a nagyszámú germán, sváb telepesekig és a zsidóságig. De találtam már olasz és francia távoli ősöket is mai magyar családok felmenői között. Nem beszélve a társadalmi sokszínűségről, hiszen egyazon mai család különböző ági ősei között lehetnek akár szerény életű régi zsellérek és a középkori magyar elit történelmi személyiségei is. Nagyon izgalmas végeredményeket hozhat egy komplett családfakutatás bármely mai magyar család esetében is.
A családfakutatás során nemcsak a felmenőinkhez, hanem önmagunkhoz is közelebb kerülhetünk. Hogyan és mi által válhat önismereti munkává a családfakutatás?
Elsősorban az olvasás és ezzel a megismerés, beleérzés és együttérzés által. A régi anyakönyvi bejegyzések, a régies nyelvezet, maga a kézírásos szöveg tanulmányozása bonyolult tanulási folyamat része. Valódi emberi sorsokról olvasunk, egykor élt hús-vér emberekről, az ő egyéni küzdelmeikről az életért, a túlélésért vívott harcban. Minél többet olvas az ember, annál inkább formálódik és fejlődik az értékrendje. A mai felgyorsult, digitális, érzéketlenedő és elidegenedő világban segít helyretenni a dolgokat, hogy tudjuk, mi is igazán fontos valójában.
A folyamat során sokat megtudhatunk a családunk múltjáról, örömeiről és fájdalmairól, és ebből fakadóan akár nehéz érzelmi helyzetbe is kerülhetünk – miért éri meg mégis beleállni a kutatásba? Miért lehet számunkra építő a felmenőink traumáinak megismerése?
Mert megerősít minket. De nem csak a traumákról van szó, nem is ez a lényeg.
Az a különleges út, mely során saját, már elfeledett felmenőink életútjait, körülményeit, az egymást követő nemzedékek sorsfordulóit megismerjük. Igen, találkozunk traumákkal, de találkozunk sikerekkel is, egy egyén gyors felemelkedésével vagy egy család láthatóan nagyon tudatos, nemzedékeken át zajló építésével, felfelé való törekvésével. És persze néha a nagy bukásokkal is. Hangsúlyozhatom: ne régi traumákat és ne is valami elképzelt dicső múltat keressünk, hanem egyszerűen az igazságot – és aztán nyitottan, érdeklődve fogadjuk a feledésből előkerülő, feltárt, komplett és komplex családtörténeteket.
Kihez fordulhatunk lelki megpróbáltatás esetén?
Egy családfakutatásnak sajnos lehetnek sötét oldalai, erre is fel kell készülni, az érintett felmenő akár az elszenvedője, akár a végrehajtója volt egy szörnyű tettnek, és erről írásos dokumentumok, beszámolók is fennmaradhattak – ilyen is van. Rendkívül megrázó dolgok derülnek ki néha. Aki ezt nem tudja helyén kezelni, annak mindenképpen érdemes hivatásos családfakutatót megbíznia, aki helyette végzi a kutatást, vagy érdemes szakember pszichológus segítségét kérnie a lelkiekben való megerősítéshez.
Hogyan – akár milyen hozzáállással, mentalitással, milyen konkrét módon és eszközökkel – célszerű elkezdeni a munkát?
Az első és legfontosabb feladat összeírni az általunk és mai rokonságunk által ismert felmenőket, kikérdezni a legidősebb, még élő generáció tagjait, hogy kiről mit lehet tudni, ki hol élt, házasodott, mert ezek az ismeretek egy idő után egész biztosan el fognak veszni.
Milyen fennakadásokra lehet számítani kutatás közben?
Nincsen könnyű családfakutatás, ezt azért le kell szögezni. Az a lényeg, hogy kinek mennyi háttérismerete van az aktuális korszellemről, a történelmi, társadalmi és gyakran földrajzi, politikai változásokról, valamint az anyakönyvezési szokásokról, gyakorlatokról is, mert ezek nélkül vagy elakad az illető, vagy tévútra viszi a családfát.
Rögtön az elején például van egy nem kutatható, védett időszak; ez azt jelenti, hogy ezen időszakon belül az esetleg még élő érintettek, illetve közeli leszármazóik személyiségi jogai miatt nem vagy csak szigorúan meghatározott feltételekkel lehet kutatni.
A régi anyakönyvi bejegyzések kézzel íródtak, gyakran nehezen olvasható, latin nyelvű szöveggel, elírások, téves adatok is előfordulhattak, minél régebbre megyünk vissza az időben, annál inkább. Lehet aztán, hogy az éppen szükséges anyakönyvek nem elérhetőek, netán megsemmisültek vagy külföldön találhatóak. Lehetnek egy településen belül egy időben azonos nevű házaspárok, apa nélkül bejegyzett gyermekek, örökbefogadások és így tovább. Számos nehézségbe ütközünk egy kutatás során, ezt felsorolni sem lehet, mert minden kutatás különbözik, de ha elakadunk, érdemes tájékozódni a témában.
Kihez fordulhatunk segítségért nehézség esetén?
Minden kutatás egyedi, érdemes tehát családfakutató oldalakat böngészni, levéltárba eljárni, családfakutatót megbízni, helyi plébániát felkeresni, temetőt bejárni. Itt is nagyon sok az opció, az elakadás jellegétől függ, hogy ki fog tudni segíteni a témában.
Hogy érzed, mik a legfőbb tanulságai a mai családkutatásoknak?
Igazán tanulságos, hogy manapság sokan vannak olyanok, akik esetleg a saját nagyszüleik neveit sem tudják, vagy olyan családi viszonyokból érkeznek, hogy semmit sem tudnak a szinte legközelebbi felmenőikről sem. Mégis hiszem, hogy mindenki megérdemli saját őseinek az ismeretét; illetve azt is, hogy bárkik is voltak az őseink, robotoló jobbágyok, városi polgárok vagy birtokos nemesek, mindannyian méltóak a megismerésre és megemlékezésre.
Fotók: Csiki Vivien / Kultúra.hu
