A fülszöveg szerint Meczner Vera Művészmenedzsment című könyve „egyaránt szól menedzsereknek és olyan művészeknek, akik a saját munkájukat, pályájukat szeretnék tudatosabban menedzselni. Tankönyvként, útmutatóként is használható, de emellett számos szórakoztató, a való életből merített történetet és példát is bemutat, amelyek a szélesebb közönség számára is élvezetes olvasmánnyá teszik.” Ez az összefoglalás annyira tökéletes, hogy akár most azonnal ki is tehetném a pontot a cikk végére. De nem teszem, inkább megindokolom, miért takaríthat meg és/vagy kereshet (!) potenciálisan rengeteg pénzt mindössze 5495 forint befektetéssel az, aki megveszi ezt a könyvet. Mert ezekért a tanácsokért konzultációs órabérrel több százezer forintot kellene fizetni.
Ez a könyv a hétköznapokról szól, a megúszhatatlan munkáról. Meczner Vera nem árul zsákbamacskát, nem ígér rózsakertet, de ha a checklistákon egy művész, menedzseraspiráns vagy épp rendezvényszervező végigmegy, biztos lehet abban, hogy mindent megtett a siker – rózsák után stílszerűen: a megérdemelten learatott babérok – érdekében. Amiben a sajtónak is lehet némi szerepe, ezért hadd jegyezzem meg: aki a könyv szerint veszi fel az újságírókkal, szerkesztőkkel a kapcsolatot, annak van esélye a megjelenésre.
Lehet pályakezdő vagy már befutott alkotó, előadó, itt mindenki profilozhatja magát. Tesztelheti saját alkalmasságát, és eldöntheti, képes-e saját kezébe venni a pályáját művészként, illetve bírja-e a bizonytalanságot és a babramunkát menedzserként. Sőt azonnal képet kaphat a másik oldalról is, hogy ki-ki megítélhesse a nála képviseltként vagy képviselőként jelentkezőket. A kis művelődési házak közösségszervezőitől a nagy presztízsű intézmények programszervezőiig sokaknak érdemes beszerezni a könyvet, mert Meczner Vera azt is egyértelműsíti, megrendelőként mit várhatnak el egy fellépőtől, és mit várnak el tőlük a művészek.
Pedig a szerző egy pillanatig sem állítja, hogy nála van a bölcsek köve, nem oktat ki, hanem ajánl. Kiteszi a figyelmeztető jelzéseket, amelyek által elkerülhetők a csúcsig vezető út potenciális csapdái, ám miközben szabályokat ad, azokat nem vési kőbe, mer ellenpéldákat is mutatni, kiemelve a munkához elengedhetetlen rugalmasságot, a művészegyéniségre és az egyedi helyzetre szabott megoldásokat.
Meczner Vera szenvedélyesen szereti a munkáját, ezért nem kerüli meg a kényes kérdéseket sem. És azokra maszatolás nélkül, őszinte válaszokat ad a közös munka elkezdésétől a hosszú partneri kapcsolaton át a korrekt elválásig a művész és a menedzser együttműködésének minden aspektusát érintően. Kiemeli a kommunikáció fontosságát, és nemcsak beszél róla, de gyakorolja is. Nem udvariaskodik, ritkaságszámba menően blablamentesen fogalmaz akár munkáról, akár pénzről van szó. Mert ne játsszuk az álszentet: a művészmenedzsment mind a művész, mind a menedzser oldaláról a pénzről szól.
Meczner Verának jelentős tapasztalata van irodalomtól komolyzenén át színházig, mainstreamtól rétegműfajig, így nem csupán a szorosan vett művészmenedzsmentről, hanem a kulturális közegről is árnyalt képet fest.
És a dicséret mellett itt lehet a leginkább kukacoskodni, ugyanis itt érzékelhető a legjobban az, hogy egy könyvnek van átfutási ideje, eközben viszont a világ irgalmatlan sebességgel változik. Igaz, hogy Joshua Bell és a Washington Post 2007-es metróbeli kísérlete annyira klasszikus, hogy azóta sem csináltak neki ellenpróbát – Jimmy Kimmel show-jának szegmensét, a New York-i metróban álruhás zenélést ne kezeljük annak –, de a 2008-as Banksy-leleplezést lehetett volna ezzel tovább vinni, a Forbes 2022-es celeblistájánál van újabb, a Zölden Győrben blog 2021, a Facebook-oldal 2022 óta nem frissült. De ez már tényleg a kákán csomót keresés. (Ha már a zöldnél tartottunk.)
A könyv nem csupán az írásmódot tekintve vall komoly stílusérzékre. Gördülékenyen, humorosan és egyenesen fogalmaz, nem mismásol, ügyfeleit pedig – a bulvárlapoknak nulla muníciót adva – rendkívüli diszkrécióval kezeli. Úgyhogy én sem árulom el, ki mindenkit láttam már olvasni a Művészmenedzsmentet, nem egy esetben szövegkiemelővel a kézben.
