Az Ural vidékén született 1919. november 10-én, de Szibériában nőtt fel, ahová kuláknak minősített családját 1930-ban kitelepítették. 1938-ban harckocsizóként besorozták a Vörös Hadseregbe. A második világháborúban az ő életét is megkeserítették a megbízhatatlan sorozatfegyverek. 1941-ben, egy sebesülésből lábadozva határozta el, hogy egyszerű, könnyen kezelhető kézifegyvert készít a szovjet katonák számára. Bár 1942-ben benyújtott első tervét nem fogadták el, lehetőséget kapott a további munkára, és a módosított változattal 1946-ban benevezett a szovjet fegyverkonstruktőrök vetélkedőjére.
A bírálók elsődleges szempontnak a megbízhatóságot minősítették, és az ekkor már az udmurtföldi Izsevszkben dolgozó Kalasnyikov 7,62 x 39 mm-es lőszert használó, gázelvezetéses rendszerű gépkarabélyát nyilvánították győztesnek. A Vörös Hadseregben 1949-ben rendszeresített fegyver 350–400 méterre hatékony, elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, viszonylag pontos egyes lövésben és automata módban is.
A kalasnyikovot állítólag először 1956-ban, a magyar forradalom leverésekor használták a szovjet katonák, de hivatalosan csak a vietnami háborúban vetették be. Az orosz haderőfejlesztési program keretében a közelmúltban jelentősen korszerűsítették az orosz hadsereg egyik jelképének számító, de elavulófélben lévő kalasnyikov gépkarabélyokat. Szintén Kalasnyikov irodája tervezte a PK, majd a modernizált PKM géppuskát. Az egyszerű szerkezetű és hatékony fegyvert 1969 óta szinte változatlan formában gyártják.
A később tábornoki rangig emelkedő Kalasnyikov még törzsőrmesterként kapta meg a Sztálin-díjat, majd a Lenin-díjat, háromszor a Lenin-rendet, továbbá a szocialista munka kétszeres hőse volt. Izsevszkben még életében múzeuma nyílt, szülőfalujában szobrot állítottak neki. 2017-ben Moszkva belvárosában is emlékművet kapott, ötméteres alakja egy AK-47-est tart a kezében, a háttérben egy földgolyó és a sárkányt legyőző Szent György ábrázolásával, amelyek a fegyver elterjedtségét, illetve a jó és a rossz harcát jelképezik. Kisebb botrányt okozott, hogy néhány nap múlva kiderült: az egyik domborműlapon a szovjet AK-47-es modell helyett az ahhoz szemre nagyon hasonlító német STG 44 rohamkarabély tervrajzát mintázták meg. Az incidens azonban arra jó volt, hogy végleg bebizonyítsa: Kalasnyikov nem a német Hugo Schmeisser terveit „koppintotta”, hanem más szerkezetű fegyvert tervezett.
Szabadalmi díjat azonban nem kapott, és még a nyolcvanon túl is szerény nyugdíjából élt egy kétszobás lakásban. A világ egyik legismertebb márkanevéből csak ezután kezdett profitálni, de akkor sem a katonai vonalon: egy német cégnek engedélyezte, hogy nevével esernyőket, zsebkéseket, órákat dobjon piacra, amelyek – legalábbis a reklám szerint – a karabélyhoz hasonlóan megbízhatók, egyszerű a használatuk és elnyűhetetlenek. Emellett kétfajta vodka is hozott pénzt számára.
Találmányának különböző modernizált változatait mára a világ fegyveres erőinek felében rendszeresítették; külföldön elsőként Indiában kezdték gyártani őket, sőt annyira „népszerű”, hogy az iráni Forradalmi Gárda és a libanoni Hezbollah, sőt Mozambik hivatalos állami címerébe is bekerült. A kalasnyikov az elmúlt több mint fél évszázad valamennyi háborújában „részt vett” (az amerikai katonák Vietnamban nemegyszer saját fegyverüket cserélték a zsákmányolt szovjet modellre), az olcsó és megbízható fegyvert előszeretettel használják a gerillák és a terroristák is. Napjainkig mintegy 100 millió darab készült belőle (Magyarországon az ötvenes évek végén kezdték gyártani), elterjedtsége miatt „a kézifegyverek Coca-Colájaként” is emlegetik. A márkanevet a Szovjetunió nem védette le, emiatt ma is tucatnyi országban gyártják engedély nélkül, és félszáz cég kínálja jogtalanul. 2012-ben két izsevszki gyár összevonásával konszern jött létre azzal a céllal, hogy csökkentsék az orosz automata fegyverek engedély nélküli gyártását.
Kalasnyikov több ízben is a világ értésére adta, hogy a kézifegyvert hazája védelmére szánta, nem arra, hogy nemzetközi konfliktusok erőszakos rendezésére használják. Az élete végéig dolgozó konstruktőr utolsó éveiben „békésebb” célú vadászfegyverekkel foglalkozott, hordozható tűzoltókészüléket is tervezett. Az ősz hajú, kis termetű, sovány Kalasnyikov járt Budapesten is: látogatása során sötétkék öltönyt viselt, arany nyakkendőtűje egy pici kalasnyikovot ábrázolt.
Kalasnyikov életének kilencvenötödik évében, 2013. december 23-án hunyt el. Állami temetést kapott, elsőként őt helyezték örök nyugalomra az új orosz szövetségi katonai temetőben. Halála előtt nem sokkal az orosz ortodox egyház fejének küldött levelében arról vallott: lelkiismeret-furdalás kínozza az általa kifejlesztett eszközzel megölt áldozatok miatt.
Nyitóképen Mihail Kalasnyikov 2004-ben. Fotó: Manoj Kesharwani / The Times Of India / The Times Of India via AFP
