Már az 1991-es Öböl-háború idején is fosztogatók özönlötték el a dél-iraki sivatagban fekvő városokat, ma viszont szinte az összes dél-iraki régészeti lelőhely a rablók kezében van. A régészek által összegyűjtött adatokból kiderül, hogy még a Szaddám Husszein alatt kiképzett segédmunkások is arra használják tudásukat, hogy arany és kincs után kutatva összetörjék az értékes edényeket, tartókat és más leleteket.
1991 után ugyanis a régészek felfogadták a korábbi fosztogatókat, és állami fizetést ígértek nekik. A rendszer működött is mindaddig, amíg a régészek ott voltak, de ez lett a későbbi pusztítás fő oka is. Az emberek most már pontosan tudják, mit kell keresniük, és hogyan kell kiásni a leleteket.
Joanne Farcsak libanoni régész decemberben közzétett értékelésében azt írja, hogy a fosztogatók nem kímélték az "ősi sumér városok egyetlen méterét sem. Az eladható tárgyak utáni fáradhatatlan keresésük közben módszeresen elpusztították az iraki civilizáció maradványait: ha megfelelően feltárták volnak, akkor ezek a mintegy 20 négyzetkilométernyi területen elterülő ősi városok új információkat nyújthattak volna az emberiség fejlődéséről. Az emberiség a háború sújtotta országban készpénzért gyorsan eladható ékírásos táblák, szobrok vagy ékszerek miatt elveszíti a múltját. A magángyűjtők kedvtelése miatt, akik biztonságos és fényűző otthonaikból rendelik meg a kívánt darabot."
Az ország megszállása után eltűnt kincsek keresésében is résztvevő Farcsak úgy véli, hogy Irak hamarosan történelem nélkül marad. "10 ezer régészeti lelőhely van az országban. Csak Nászirija környékén 840 sumér lelőhely található, és közülük mindegyiket kifosztották. A fosztogatók mindent elpusztítanak, mert egészen leásnak az alapokig. Újdonság, hogy a rablók egyre szervezettebbé válnak, és egyre több pénzzel rendelkeznek. A katonai hadműveletek pedig örökre elpusztítják a lelőhelyeket. Ur öt évig amerikai katonai bázis volt, a falak beszakadtak a katonai járművek súlya alatt. Olyan, mintha a régészeti lelőhelyet állandóan földrengés rázná."
Az amerikai tisztek folyamatosan azt hangoztatták, hogy a Babilonnál épített hatalmas katonai bázis csupán a lelőhelyek védelmére szolgál, de Zainab Bahrani iraki régészprofesszor kételkedik az állítás igazában. "Babilon pusztulása hatalmas és jóvátehetetlen, és ha az amerikai erők meg akarták volna védelmezni, akkor sokkal hatékonyabb lett volna őröket állítani a város köré, semmint földig rombolni, és a régió legnagyobb katonai bázisát felállítani rajta."
A 2003-as légi csapások nem tettek kárt az építményekben, de "a megszállás a történelmi emlékek mérhetetlen pusztításához vezetett, ami messze túlmutat a bagdadi múzeumok és könyvtárak kifosztásán. 2003 áprilisa óta az amerikai és koalíciós haderő legalább hét régészeti lelőhelyet használt katonai bázisként. Ezek közül az egyik Szamarra történelmi központja volt, ahol 2006-ban bombatámadás érte a Naszr al-Din sah által épített Aszkari mecsetet."
Az iraki szakértők azzal érvelnek, hogy a történelmi örökségek katonai bázisként történő használata ellentétes az 1954-es Hágai Egyezménnyel és Jegyzőkönyvvel (1. fejezet, 5. cikk), amely a megszállásokról rendelkezik. Az Egyesült Államok ugyan nem írta alá a megállapodást, de az Irakba katonákat küldő Olaszország, Lengyelország, Ausztrália és Hollandia igen.
Amikor a vallási csoportok befolyást szereztek az iraki tartományokban, a régészeti lelőhelyek is az ő ellenőrzésük alá kerültek. Abdulamir Hamdani, Di Qar tartomány régészeti igazgatója kétségbeesetten, de eredménytelenül próbálta megmenteni az ősi városokat a pusztulástól.
"Nagyon keveset tehetünk a szemünk előtt zajló katasztrófa megállítása érdekében" - írta dr. Hamdani. "200 rendőrt alkalmaztunk, hogy rendszeres őrjáratozással megpróbáljuk megakadályozni a rablásokat. Felszereltségünk igen kevés volt a küldetéshez, csak nyolc autóval, néhány fegyverrel és rádióadóval rendelkeztünk az egész tartományban, ahol 800 régészeti lelőhely található. Természetesen ez nem volt elegendő, de megpróbáltunk némi rendet teremteni. Ekkor azonban a kormány megszorításai miatt nem tudtuk többé fizetni a benzint a járőrözéshez. Így a fosztogatás megállítása az irodákban rekedt, de ez még azelőtt volt, mielőtt a vallási pártok átvették a hatalmat Irakban."
Tavaly a helyi hatóságok arról értesítették dr. Hamdani részlegét, hogy engedélyezze téglagyárak építését egy sumér régészeti lelőhely körül. Gyorsan kiderült azonban, hogy a gyártulajdonos azért akarja megvenni a területet az iraki kormánytól, mert a föld sumér városokat és régészeti leleteket rejt. Az új földbirtokos felásná az egész területet, és a talált tárgyakat eladná a régiségkereskedőknek. Dr. Hamdani bátran megtagadta az engedély kiadását.
"Viselkedésének gyors következményei lettek. A Násziriját ellenőrző vallási pártok rendőröket küldtek hozzá, hogy korrupció vádja miatt letartóztassák. Három hónapig ült börtönben tárgyalásra várva. Az állami régészeti és örökségvédemi testület védőjének és befolyásos családjának köszönhetően kiszabadult, és visszakapta tisztségét. A téglagyári projektet 'befagyasztották', de más városokban és régészeti lelőhelyeken is alkalmaznak hasonló stratégiákat. Mennyi ideig tudják még az iraki régészek megtartani a rendet? Erre csak a különböző vallási csoportokkal kapcsolatban álló iraki politikusok tudnak választ adni, akik ezeket a projekteket jóváhagyják" - mondta Farcsak.
A rablások megállítására tett rendőrségi intézkedések halálosnak bizonyultak. 2005-ben Al Fadzsr városában az iraki vámosok a nyugati csapatok segítségével elfogtak néhány régiségkereskedőt, és több száz tárgyat foglaltak le, a bagdadi múzeumba szállítandó. Végzetes tévedés volt: a kocsioszlopot Bagdad közelében megállították, nyolc vámtisztviselőt meggyilkoltak, testüket elégették, és a sivatagban hagyták, a leletek pedig eltűntek. "A régiségkereskedők világos üzenetet küldtek a világnak" - számolt be Farcsak.
A kincsvadászok jól szervezett csempészhálózatot működtetnek. Teherautók, repülőgépek és hajók szállítják az iraki zsákmányt Európába, az Egyesült Államokba, az Egyesült Arab Emirátusokba és Japánba. Egyre több internetes oldal kínál mezopotámiai leleteket, amelyek akár 7000 évesek is lehetnek. A dél-iraki földművesek hivatásos fosztogatók lettek, pontosan tudják, hogyan lehet megkerülni a falakat, és rögtön a termekbe és sírkamrákba jutni. "Megtanulták, hogyan rabolják el a világ múltját, és húzzanak hasznot belőle. Ismerik minden egyes tárgy értékét, és nehéz felfogni, miért is hagynák abba a fosztogatást" - áll a régészek jelentésében.
